Calvin Synod Herald, 2014 (115. évfolyam, 1-12. szám)
2014-09-01 / 9-10. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD GBU FINANCIAL LIFE DISTRICT 3000 Hungarian Reformed Federation of America A Division of GBU Life Insurance, Annuities, Fraternal Benefits CONTACT Rev. Leslie E. Martin John K. Morey Fraternal Secretary Treasurer (732) 597-5980 (330) 758-2971 el, az árnyéka vele ment a havon. A strázsák kopogását hallgatta egy darabig. Ezek az emberek! Milyen csodálatos az Isten dolga, mit akar az emberekkel, hogy összevissza rázza őket?! Megkeményítette a szívét, és pihenni tért. Dél felé kirontottak Kolozsvárból. A zendülők nagy része oda se fordult a vajdai seregnek, neki egyenesen a havasoknak. De bekerítették s kaszabolták őket, mint a juhokat. A pórok úgy kushadtak, hogy utálat volt nézni, csak Pálfia Márton körül volt egy csapat, azok mint a veszett farkasok, tajtékozva rohantak az uraknak, szúrtak, ütöttek, még fegyvertelenül se hagyták magukat. Fogaikkal agyarkodtak a gyűlölt urakba. A vezért a szegény nemesek vették körül. Nem volt itt más, mint karddal a kézben, becsülettel meghalni. Nagy Antalon fejedelmi ruha volt, skarlátpiros, hosszú mente, aranylánc a derekán, fövegje a vágtatásban leesett fejéről, hosszú szőke haja úgy lobogott utána. Egyenesen be a vajdai tábor közepébe. Falkásan rontottak rá. Lépes Loránd alvajda volt az első, aki felemelte rá a kardját. A népvezér kezében megsuhant a jó acél, a szeme összevillant a Lépesével, s akkor, egy pillanatig, csak egy pillanatig - előtte a szép, gyönyörű pávamadár. Úgy összetaposták a lovasok, hogy csak aranyszőke hajáról ismerték meg a csata után. Másnap, ami Urunk Jézus Krisztusnak 1438. esztendejében, februárius havának második napján, Tordán összegyűltének Transsylvania három jogos nemzetének színe-java emberei. A magyarok, székelyek egyenesen a csatából jöttek, szász uramék az ütközetből egy kicsit megkéstek, de a tanácsra idejében megérkeztek. A kápolnai kötést megújították, s erős uniót szerzettek magok között, hogy egymást mind külső, mind belső ellenségek ellen megvédik, egymás szabadságát megtartják és megőrzik. Lépes György püspök tartotta a szentmisét, s orgonazúgásban esküdött a három nemzet hűséget egymásnak s a magyar királynak. Künn a téren kilenc lázadó vezért karóba húzának. Az urak kardjukra ütöttek. Lépes püspök Csáki vajdához fordult:- Sámsonnak alétják magukat, tekegyelmed, nagyságos vajda úr, megfogá szakállukat, most majd megalázzák magukat. Megemelte hangját, hogy a többi urak is hallják:- Őrizzétek meg kegyelmetek Transsylvaniát magatoknak és minden ivadékaitoknak, és azoknak, akik méltók lesznek, hogy civitas ölére fogadja őket! Az urak ujjongtak. A karóba húzott lázadók ordítottak, mint a pokolbéli ördögök. Csak nemes vajdaházi Nagy Pál hallgatott, míg véres könnyek törtek ki szemeiből. Pálfia Márton, a türei pór, őrjöngve ordított rá. Ő felpillantott. Az urak is hallották, amint mondta:- Én talán bársony nyoszolyán heverek?! így szenvedett Transsylvania a vajúdó idők méhéből kínnal születő szabadságért.
