Calvin Synod Herald, 2014 (115. évfolyam, 1-12. szám)
2014-05-01 / 5-6. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD GBU FINANCIAL LIFE DISTRICT 3000 Hungarian Reformed Federation of America A Division of GBU Life Insurance, Annuities, Fraternal Benefits CONTACT Rev. Leslie E. Martin John K. Morey Fraternal Secretary Treasurer (732) 597-5980 (330) 758-2971 lehetetlent követelni, hogy megtehessék a lehetségest. Csak néztek egymásra az esperesek, a derék plébánosok. A kis semmi miriszlói plébános mert csak megszólalni, oda se ügyeltek, ki veszi ezt komolyan?- Valamit könnyíteni kellene a népen. Olyan félve mondta ki, maga is megijedt a hangjától. Lépes György felkelt a nehéz faragású karosszékből. Hallotta, hogy mit mondott a miriszlói pap, de nem annak felelt. Elnézett az összegyűltek feje fölött, egy keskeny ablakon ki lehetett látni a Maros-völgyre, azokon is túlnézett, saját magába. Csendesen, megfontoltan és lassan ejtette a szókat:- Főtisztelendő kanonok, prépost, főesperes és tisztelendő esperes és plébános urak, delictissimi filii - én megcsináltam számadásomat az Úr előtt az én lelkemmel. Igazat cselekszem, amikor követelem azt, amit követelek. Vessetek számot ti is magatokkal! Transylvania olyan mint a kosár, melybe mindenféle gyümölcsöt tettenek. Ezek a gyümölcsök még épek, mert nem engedi elrothadni őket az igaz hit, melyet mi tartunk fenn. De a kosár szélei fertelmesen elromlott gyümölcsök várakoznak, hogy béjutva a kosárba, megrontsák a benn lévőket is. Módovából az eretnek husziták, Havasföldjiről a gaz pogány törökök s az schismaticus románok napról napra nagyobb erővel jönnek ránk. Én nem magamért vagyok itt, hanem a hitért s az culturáért. Én nem magamnak, hanem a hitnek és a culturának követelem, amit még dicsőséges Szent István király rendelt nekik Transylvániában. Kiveri vissza a pogányt, ha mi nem? Nem akar nekünk szolgálni a pór? Akkor nem akar az Úr Jézusnak és a drágalátos Szűz Anyának szolgálni! Vaj jobb leszen-é ló farkára kötve az pogánynak szolgálni? — Azért mondom neketek — delictissimi filii -, én nem engedhetek az Úréból semmit! Lépes György behívatta a küküllői főesperest, Kemény Detrét, és még azon az estén elküldte Szentimrére, Transsylvania legnagyobb világi urához, Csáki László vajdához, hogy venné rá, küldje kemény paranccsal a megyéket s maga bandériumait a pórokra.- Mégsem volna jó, hogy a püspök elegyedjék vélek harcba! Budai Nagy Antal Hadnagy a szentimrei várban volt hetek óta. Ha a vendég várispánok, főurak, főpapok elmentek, a vajda marcona katonáival magára maradt. Derék vitézek voltak mind, de Csáki László íróságában Itáliában járt, ha kard nem volt a kezében, vagy nem ült a tanácsban, többről is tudott beszélni, mint szántásról, vetésről, borról, lóról. Ámbárhogy akármiről beszél az ember, az teszi, hogy ki beszél. Mert minden ember másképpen beszél egyazon dologról. Hát éppen ezért szerette a vajda Nagy Antal hadnagyot, mert volt kivel beszélni vele. Aztán írni és olvasni tudott, amihez az egyik székely ispán éppeg semmit se konyított, pedig mérhetetlenül nagyobb úr vala, mint egy bandériumbéli hadnagy. Nagy Antal valami tompa kábultságban hallgatta a híreket, íme, Újlaki szavai beteljesedtek: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássák e földre, hanem hogy fegyvert.” Folytatjuk
