Calvin Synod Herald, 2014 (115. évfolyam, 1-12. szám)
2014-03-01 / 3-4. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD GBU FINANCIAL LIFE DISTRICT 3000 Hungarian Reformed federation of America A Division of GBU Life Insurance, Annuities, Fraternal Benefits CONTACT Rev. Leslie E. Martin John K. Morey Fraternal Secretary Treasurer (732) 597-5980 (330) 758-2971 Nagy Antal hadnagyot Küköllővár felé. Reggelre Szentimrére ért. Távozása után Újlaki is útnak indult, ahogy jött, gyalog. Vele egy időben két lovas pórlegény vágtatott ki az udvarról. Egyik Marosszék felé fordította lovát, a másik a hegyeken keresztül Fejér megyébe igyekezett. Korán tavaszodott. Március végén már bogarak zümmögtek a napsütésben, s az erdők teteje messziről nézvést gyenge violaszínt mutatott. A Maros, Szamos, a Küküllők, az Olt már csendesedve folytak, lerohant immár rajtuk az első olvadás. A tyúkvirág már sárgállott. A jobbágyok kiültek a napra, s onnan nézték, hogy eszi a rozsda az ekéket a zsúppal fedett fészerek alatt. Az urak erővel mentek rájuk, de úgy sem lehetett őket a szántásra kihajtani, a várak mellett pisszenni sem mertek, de messzebb az ispánok katonáitól már egyenesítették a sarlókat. Ha az urak rájuk kiáltottak: Mit esztek, kutyák, ha nem láttok dologhoz? - csak morogtak.-Kerül valami. A szegény nemesek meghúzódtak, mint az ugrásra készülő farkasok. A tavaszi napéjegyenlőség napján kezdődött a tánc. Azelőtt való nap Lépes György püspök jobbágyai és gazdatisztjei kemény parancsot vettek, hogy Daróc, Mákó és Tűre községekből Bogártelkére bemenve összegyűljenek, és a három esztendő óta hátralékos tizedet megfizessék. Pálfia Márton, a kelyheshitű türei pór, mihelyt a püspök poroszlója kihúzta lábát az egyik faluból, menten ott termett, rendre járta, s bedugdosta fülükbe a tüzes taplót. Március 21-én reggel mind a három falu benn volt Bogártelkén. A plébánia előtt álltak nagy csoportban. Lehettek százötvenen. Mind meglett emberek. Jöttek velük fehémépek is néhányan, azok a templomajtó elé kuporodtak, és vég nélkül lefetyeltek. A daróczi gazdatiszt, vajdaházi Nagy Pál, kihúzta hatalmas termetét. Olyan melle volt, hogy a zeke majd szétrepedt rajta, ha nagyot szuszogott. A másik két gazdatiszt ide-oda topogott a tömeg előtt, a tekintély okáért nem elegyedett egyik se a pórral. A nap már jól fenn járt, mikor a plébániából kilépett a kolozsmonostori apát, utána a plébános, aztán a sekrestyés. Az udvaron a szakácsné, derék, jóarcú asszony, nagy késsel egy lúd nyakát riszálta. A parasztok dülledt szemmel nézték. Vajdaházi Nagy Pál elég hangosan dörmögte a mákói gazdatisztnek:- Úgy vélem, a főtisztelendő apát úr nem veti meg a lúdhúst, ha szoknya van is rajta! A mákói tiszt keresztet vetett. „Pokolra való eretnek” - gondolta magában, szólani azonban nem mert. Nagy Pálról az a hír járta, hogy titkos híve a kelyheseknek, de biztosan tudni nem lehetett. Mióta Marchiai Jakab máglyára küldte a huszitákat, vigyáztak az emberek magukra, nem kiabálták hangosan a hitüket. Az apát misézett. Az emberek nagy része bement. Nagy Pál valami hirtelen dolgot kapott magának, a pórok közül többen eloldalogtak. Ezek Húsz hívei voltak. Folytatjuk
