Calvin Synod Herald, 2014 (115. évfolyam, 1-12. szám)
2014-01-01 / 1-2. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD GBU FINANCIAL LIFE DISTRICT 3000 Hungarian Reformed federation of America A Division of GBU Life Insurance, Annuities, Fraternal Benefits CONTACT Rev. Leslie E. Martin John K. Morey Fraternal Secretary Treasurer (732) 597-5980 (330) 758-2971 Folytatás a 17. oldalról pap, kigombolta zekéjét, s inge alól vászonba burkolt tekercset vett elő. Szőrös melle kibukkant durva inge alól, vékony szíjon egy kis bőrtömlő lógott nyakán, ezt is leoldotta, s a tekercs mellé tette az asztalra. A többiek némán felállottak. Akkor felállott ő is, és az égnek emelt arccal imádkozni kezdett. A többiek lecsüggesztett fejjel utánamondták az imádságot. A vén Nagy Balázs ajkai hang nélkül mozogtak, és szemei nagy könnycseppeket eregettek le arca barázdáin. A pap elvégezte az imádságot. Egy pillanatig maga elé nézett, aztán a pergamentekercshez nyúlt, kihúzott egyet, kigöngyölte és olvasni kezdett: „És kömyül járta vala Jézus mind az városokat, mind az falvakat, és tanít vala azoknak zsinagógáikban, és hirdeti vala mindenféle nyavajákat és mindenféle erőtelenséget a nép között. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert valának elgyötörve és szétszórva, mint az őröző nélkül való juhok. Akkor mondta az Ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” Letette a pergament, és felemelte szavát, mely mélyen búgott és még is harsogott, mint titokzatos havasi kürt. Gyermekeim, legutolsó, de igaz szolgája a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, a szegény Újlaki Bálint, íme elindult megint az ő útjára. Kétszer tölt meg az hold, miótától Móduvábul kijövék. Le- s feljártam vala az országot, s láttam az szegény népeknek nagy nyomorgattatásokat. Az ebek fogára való gyalázatos érdégfia Marchiai Jakobusz és fertelmes fiókái, az franciskánus fráterek, undok szájuk pokolbeli nyálát ráköpdösték testvéreinkre, s azokon fogott az ördög varázslata. Esmént az ostyás papok templomaiba járnak, és tűrik, hogy az telhetetlen farizeusok és gyehenna tüzére való társaik, az foemberek s az gazdag nemesek szívják ártatlan vérüket, mint a vampirusók. De a népek kínnal töltek már, mint homokkal az időmutató. Az Úr igazsága most fordít az órán. Ami feljül volt, most aljul kerül, visszaömlik az szenvedés az pokolbeli fajzatokba, és jaj lészen nékiek az földön, és kinőni fognak az pokobeli fajzatokba, és jaj lészen nékiek az földön és kinoztatni fognak az pokolban minden ördögök által, és fogaik csikorogván nézik, hogy az igazak mint ülnek a paradicsomban! A három idősebb borzongva és majdnem önkívületben nézett a pap lábai elé, mintha várták volna, hogy megnyíljék a fold, s kicsapjanak a pokol kénköves lángjai. A hadnagy arcán inkább türelmetlenség látszott. Egyik sárga csizmás lábát előrenyújtotta, s vassarkantyújával felkarcolta a földet. Újlaki elvégezte a beszédjét, aztán rövid imát mondott, a kenyér után nyúlt, és annyi darabocskát tört belőle, ahányan voltak. A házigazda kiment, s kis idő múlva visszatért. Sötét violaszín bársonyból kicsiny ezüstkelyhet takart ki, s az asztalra tette. Folytatjuk
