Calvin Synod Herald, 2013 (114. évfolyam, 3-12. szám)
2013-11-01 / 11-12. szám
H. V Morton: PÁL APOSTOL NYOMÁBAN A mű eredeti címe: IN THE STEPS OF SAINT PAUL Fordította: Dr. Marino Sándomé sz. Kilián Magdolna Folytatás múlt számunkból Némán álltunk, s elbűvölten gyönyörködtünk a lemenő nap utolsó sugaraiban, melyek fénye egy pillanatra a Holt-tenger fölött ragyogott, majd beleolvadt abba a néhány percnyi gyönyörű kékségbe, amely még nem sötétség, sőt nem is félhomály. A sötétség hamar beállt, s alattunk feküdt Jeruzsálem ezernyi apró világító tűszúrásként előtűnő körvonalaival. Láttuk az Újváros ragyogó fényeit és a fallal körülvett Óváros sötétlő négyszögét. A városon túl mélységes sötétség nyelt el mindent. A rőzse ropogott és a vörösen izzó tűz megvilágította az arab szolgák komoly arcát. Whiting hosszú nyársakra húzta a húst és a legfinomabb „kebab”-ot sütötte, amit csak valaha ettem. Beduin módra készített zamatos parázsillatú csirkemájat és csirkecombot nyújtott át nekünk. Arab datolya, helybeli édesség és bor következett. Mintegy tizenöten ültünk a földön a tűz körül. Whiting és az arab szolgák különösen erős és keserű beduinkávét kínáltak, melybe ún. „hail”-füvet is főztek. Üljetek le és meséljetek arab meséket - kérte valaki.- Rendben van - mondta Whiting. - íme egy tanulságos történet, mint a legtöbb arab mese. Olyan volt, mint egy beduin, ahogy a tűzfénynél ült - fordította beduin-arabról angolra a történetet.- Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, aki egy bizonyos várost el akart foglalni. Magához hívatta nagyvezérét és megparancsolta, hogy menjen oda, és zarándoknak öltözve kémlelje ki a földet. A vezér a város üzleteit és bazárjait bejárta, ahol élelmiszert árultak. „Kenyeret szeretnék venni” - mondta. A boltos így válaszolt: „Barátom, az én kenyerem száraz, de a szomszédomnak van jó, friss kenyere.” Olajbogyót is kért. „Az enyém semmit sem ér” - kiáltotta oda a kereskedő, „de a szomszédomnak finom az olajbogyója”. A nagyvezér visszatért a királyhoz és ezt mondta: „Királyom, nem tudjuk bevenni ezt a várost.” Tíz év múlva a király ismét megparancsolta a nagyvezérnek, hogy menjen el abba a városba. Elment, hogy vegyen a bazárban kenyeret. „Uram, nekem van a legjobb kenyerem és nincs senki a városban, akinek olyan finom olajbogyói és sajtjai lennének, mint az enyém” - mondta a kereskedő, miközben a kezét dörzsölte és a földig hajolt. „Nézz körül uram, milyen hitványságokat látsz a többi üzletben.” A nagyvezér visszatért a királyhoz és így szólt: „Királyom, itt az ideje, hogy meghódítsuk a várost, mert a nép már nem egységes.”- Mesélj egy másik történetet! - hangzott a körből.- Rendben van - válaszolta Whiting. - Elmesélem a bor feltalálásának történetét.- Nagyon régen, amikor Ádám és Éva a Paradicsomban élt, Éva anyánk szomorúan vette észre, hogy Adámból hiányzik a vállalkozási kedv. Elégedetten piszmog a kertben, de csak 18_____________________________________________________ fecsérli az idejét. Azt mondta neki egy szép nap: „Miért maradsz folyton csak a Paradicsomban? Miért nem mégy ki, hogy lássad, mi van a világban? Ha én olyan nagy, erős ember lennék, mint te, szégyellném, hogy csak ülök naphosszat. Nem vágyói kalandokra?” Ezért Ádám, hogy elmeneküljön Éva szemrehányásai elől, elhagyta a Kertet és vándorolt a külvilágban, ahol felfedezett egy olyan fát amilyen az Édenben nem volt: egy szőlőtőkét. Kicsi, zöld szemekből álló fürtök nőttek rajta. Ezeket Adám összegyűjtötte és hazavitte, hogy megmutassa Évának. Az asszonynak nagyon ízlett. Ádám örült és elhatározta, hogy ezentúl gondozza a szőlőt. Egy nap kiment a szőlőtőhöz és látta, hogy levelei hullanak a „khamseen” hőségben. Amint kíváncsian körülnézett, hol találhatna vizet, egy majom ment arra. Ádám megragadta, megölte, s a szőlőtőt felfrissítette a vérével. Újra kiment és a szőlőtő megint hervadt volt. Ekkor egy páva járt arra. Ádám azt is megölte és a vérét a szőlőtőre öntötte. Harmadszor is kiment és a szőlőtő újra száraz volt. Ekkor egy oroszlán jött arra. Némi nehézség árán Ádám azt is agyonütötte és annak vérét is a szőlőtőre locsolta. A negyedik látogatásnál a szőlőtő - bár már meglehetősen jobb állapotban volt, még mindig szenvedett a hőségtől. Amikor Ádám azon tűnődött, hogy mit csináljon, egy vaddisznó járt arra, Ádám azt is megölte, s annak a vérével is táplálta a szőlőtőkét. Közben a hőség elmúlt és a szőlőtő gyarapodott. Egy idő múlva ismét kiment és látta, hogy a szőlőtő tele van a nagy pirosszemű óriási fürtökkel. Összegyűjtötte és Évához sietett velük. Éva felkiáltott: „Oh Ádám, megsebesültél? Vér van rajtad!” De ő így szólt: „Nem ez annak a szőlőnek a leve, melyet vérrel öntöztem.” Ádám és Éva annyira megszerette a szőlőt, hogy eltette egy edénybe, és annak a levét iszogatták, így fedezték fel a bort. Az elbeszélő szünetet tartott, majd így folytatta:- Mondtam, hogy a legtöbb arab mese tanulságos. íme az értelme:- Ha az ember egy pohár bort iszik, úgy viselkedik mint egy majom. A második pohár után úgy henceg, mint a páva, a harmadik után ordít, mint az oroszlán, a negyedik után olyan mint a disznó. Csillagvilágos volt az éj és mélységes a Jeruzsálemet körülölelő csend, amikor visszatértünk a városba. Másnap reggel István megjelent kocsijával és elindultunk a damaszkuszi úton. VEGE ____________________________CALVIN SYNOD HERALD Pásztorok Jézus jászolyánál
