Calvin Synod Herald, 2012 (113. évfolyam, 1-12. szám)
2012-09-01 / 9-10. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 A LELKET MEG NE OLTSÁTOK (Reformáció emlékünnepe) Részlet Dr. Ravasz László HAZAFELÉ... Elmélkedések és Imádságok c. könyvéből A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek. Mindent megpróbáljatok: ami jó, azt megtartsátok. I. Thess. 5:19-21 Mi lenne a világból, ha minden tűz kialudnék s csak egyetlenegy helyen lehetne lángot kapni? Micsoda hatalom volna az, aki egyedárusa a tűznek, micsoda árat kellene fizetni azért, hogy valaki tűzhöz jusson és micsoda hidegség, sötétség borulna a világra és a szívekre! Több, mint ezer esztendő Istennek a Lelkét, ezt az égi lángot, megoltotta. Egy ember kezében volt csupán a drága kincs s akinek O nem adott, annak örökre megfagyott a lelke. És lassan hűlt és sötétedett a világ, jég fagyott a szívekre, hómező borította el a földeket s az ember fáradtan, eltorzulva haladt a végső elnyomorodás felé. A prófétálást megvetették s az élő Ige helyére a halott cerimoniát tették. A lelket meg ne oltsátok. Ez volt a reformáció nagy üzenete. Istennek Igéjéből áradt ez a lélek, közvetlenül gyűlt fel a hívő szívében. Egyenest az Úr Jézus Krisztustól, mint legfőbb prófétától fogtak égi tüzet a lelkek. Az élő szó bizonyságtétele, az írás magyarázása és a szentek közös imádsága foglalta el a néma szertartások helyét. Nagy, boldog kockázat volt ez, megpróbálása mindennek, lehetőnek és lehetetlennek, képtelennek és vakmerőnek, de egyszersmind megtartása annak, ami igaz volt, amiről az írás bizonyságot tett s amire a Szentlélek belső testimoniuma pecsétet ütött. Isten akarata volt ez már és nem lehetett engedni belőle. Meg kellett tartani kísértés és fenyegetés között, szegénységben és gazdagságban, életben és halálban. Meg kellett tartani kísértés és fenyegetés között, szegénységben és gazdagságban, életben és halában. Meg kellett tartani a legfőbb jót, amit Isten tanácsolt, amit Ő követelt. Sokan odaadták vagyonukat, hírnevüket, e világ dicsőségét és életüket. Sokan mentek gályára, még többen hagyták el szülőföldjüket, gyermeket, nőt, testi életet, hírt és jólétet, hogy megtarthassák az élet koronáját. Meghaltak, de a lelket meg nem oltották. Áldalak Szentlélek Isten, hogy a magyar református any ászén tegyház tagjává hívtál el engemet. Köszönöm Neked ennek az egyháznak egész történelmét, Krisztustól való eredetét és benne fundáltatott voltát. Tudom, hogy kősziklára épült és a poklok kapui sem vehetnek rajta diadalt. Köszönöm Neked ennek az egyháznak az egész történelmét, Krisztustól való eredetét és benne fundáltatott voltát. Tudom, hogy kősziklára épült és a poklok kapui sem vehetnek rajta diadalt. Köszönöm Neked mindazt, ami ez anyaszentegyházban magyar. Isten alázatos szolgáinak hitét, kikkel megtérítetted ezt a népet és a vértanúság hatalmával kemény szívéi magadhoz igézted. Nagy és szent királyok bölcs törtvényeit, királyi pálcájuk minden áldását, a fegyelmet, az eszményt, a nevelést. Szent asszonyoknak sugárzó lelki szépségét és szolgálataiknak feledhetetlen példaadását: a rózsává vált kenyereket és a kenyerekké vált rózsákat. Köszönöm Neked történelmünk legnagyobb jótéteményét, a magyar reformációt minden dicsőségével és minden szenvedésével. Te míveltél csodákat vedlett, szegény prédikátorok ajkaival. Te gyújtottál világosságot magyar jobbágyok kunyhóiban és főurak palotáiban. Te lobogtál tiszta lánggal nádfödeles iskoláinkban, üldözött őseink istentiszteletén, akár leégett falvak üszkei felett, akár úttalan rengetegek mélyein zendült fel dicséretedre a magyar zsoltár. Áldalak azokért az imádságokért, amelyek a mi református hitvallóink leikéből fakadtak fel, azokért az áldozatokért, amelyeket szegények és gazdagok együtt hoztak a Te dicséretedre és azokért a szenvedésekért, amelyeket gályarabok és vértanúk, üldözöttek és elnyomottak Éretted örömest hordoztak. Áldalak Téged, hogy magyar református Sionodat mindeddig megtartottad sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, tettetés nélkül való szeretetben, igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel (II. Kor. 6:4-7). Éneklem előtted népem és egyházam himnuszát és imádlak Téged testvéreimmel „mint ismeretlenek és mégis ismeretesek, mint megholtak és mint élők, mint ostorozottak és meg nem ölettek, mint bánkódok, noha mindig örvendezők, mint szegények de sokakat gazdagítok, mint semmi nélkül valók és mindennel bírók. ” (II. Kor. 6:9-10) Könyörgök Hozzád Szentlélek Isten, tégy engem ennek az anyaszentegyháznak halálig hű hitvallójává. íme, megújítom Előtted azt a fogadást, amit konfirmációmkor a Te színed és a gyülekezet előtt tettem, hogy az én magyar református anyaszentegyházamnak holtig hűséges, engedelmes és áldozatkész tagja leszek. Kérlek Téged, segíts engem e fogadás megtartására. Ne engedd, hogy hitemet és egyházamat félelemből, vagy nyereségből, gyávaságból, vagy közömbösségből valaha megtagadjam vagy eláruljam Magamat, gyermekeimet halálig tartó hűséggel kötelezzem el e drága édesanya szolgálatára és karjaiba hajtsam örök álomra fejemet, mint ahogy áldott karjaiba tétettem, mikor gyermekségemben szülőim könnye s a szent keresztség vize fejemen aláfolyt. Úr Jézus, magyar anyaszentegyházam drága vőlegénye, itt áll Előtted a Te ékes menyasszonyod, az én anyaszentegyházam. Benne vagyok én is örökre a Tied, életemben a Te hű szerelmesed, holtomban a Te nyereséged, halavány sugára a Te örök dicsőségednek. Amen. * Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen! Luther Ötezer ember enni kér, De csak két hal van és öt kenyér. Jézus az ételt kérte, És hálát adott érte. És mindenki evett Halat és kenyeret! Gyűjtötték a maradék kenyeret és halat, És az ételből tizenkét kosárral maradt. A 9 éves Jávor Tamás verse
