Calvin Synod Herald, 2011 (112. évfolyam, 3-12. szám)
2011-07-01 / 7-8. szám
CALVIN SYNOD HERALD 17 Willem Van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája (Folytatás múlt számunkból) Az Akadémia Azt a benyomást, amit John Knox Géniről szerzett, leginkább az 1559-ben alapított Akadémiával hozhatjuk összefüggésbe. Az intézmény létrejötte - meglepő módon - a Bernnel való szakításnak volt köszönhető, mivel így szabadulhatott föl Viret és Béza a genfi tanári állás számára. Már az 1541-es Egyházi rendtartás is megemlíti a „doktorok” tisztségét, akik az egyház és az állam szolgálatában hozzájárulnak a társadalom gyarapodásához. Kálvin Strasbourgban közvetlen közelről megismerhette a Johannes Sturm vezetése alatt álló intézményt. Mióta visszatért Genfbe, szeme előtt egy strasbourgi mintára létrehozott egyetem képe lebegett. Az az épület, amely a College de Rive-nek helyet adott, felújításra szorult. A Bernnel felújított szövetség azután lehetővé tette azt, hogy a genfiek végre a közoktatás megszervezésére is figyelmet fordíthassanak. 1558. Január 17-én a tanács úgy döntött, hogy átköltözik egy olyan épületbe, amely a schola privatának qj Lp Patakfalvi Anna: ÚJ BÚZA ZSENGE ÜNNEPÉN Hosszú utakon elmerengve járok, Az érzelmek szárnyán hazatalálok. Hosszú forró nyárnak Égető hevében Szívemben repdesnak az összegyűlt érzések. Odahaza most folyik az aratás. Dolgos, szorgos nemzet — Most kapja jutalmát. Lesz-e kenyere? Lesz-e mit megegyen? Asztalán - az életadó Kiscipó megsülve, Minden kis hajléknak Békességes eledele. Uram — irgalmazz! Uram — légy velünk. Éhező gyermekeknek Remegő kezébe Juttass jó kenyeret! Kenyér mellé az élet vizéből Adj nekik vigaszul. Új búza zsengéje Hálaadás legyen. Add meg ezt Istenünk, add, Hogy igazán megérje. F________________________________________________F (szó szerint: magán- vagy közönséges iskola, ez volt a középiskola elnevezése és a schola publicának (szó szerint: állami iskola, így hívták az Akadémiát is helyet tudna adni. Kezdetben az okozott még nehézséget, hogy alkalmas főiskolai oktatókat találjanak, azzal viszont, hogy Béza és Viret elhagyták Lausanne-t, a helyzet megváltozott. Bemben nem sokat jósoltak az új intézménynek. „Az ott uralkodó drágaság és bizonytalanság miatt nem nagyon valószínű, hogy tolonganak majd a jelentkezők. Ezt Haller írta Bullingemek de tévedett. 1559-ben 162 fö iratkozott be. Az iskola és Akadémia ünnepélyes megnyitóján, 1559. június 5-én Béza, az intézmény rektoraként tartott beszédében azt mondta: tudja, hogy ez a vállalkozás, melyet azoknak a szolgálatára hoztak létre, akik a tanács szavaival élve - vágyakoznak a tanulásra, az egész város szívügye. Eleinte Franciaországból érkezett a legtöbb hallgató, de jöttek diákok egész Európából, s ez az Akadémiának nemzetközi jelleget kölcsönzött. 1564-ben Béza 1200 diákot számlált össze a schola privatábaban, háromszázat pedig a schola publicán. Az Akadémia szabályzatát (Ordre du College) Béza közreműködésével Kálvin fogalmazta meg. Ezt a szabályzatot Béza megnyitó beszéde kíséretében Robert Estienne nyomdájában ki is nyomtatták és az iskola ismertetőjeként terjesztették. Az oktatás középpontjában a teológia tudománya állt, a lehető legnagyobb hangsúllyal. A könyvtár jelentős szerephez jutott, segítségével képet alkothatunk az intézményben használt teológiai irodalomról. Kálvin az intézmény megszervezésében Melanchthon akadémiai reformját követte, de az oktatás célkitűzéseiben az a modell is visszaköszön, amivel Strasbourgban, Johaness Sturm és Bucer vezetésével ismerkedett meg. Erasmus ideálja is feldereng a klasszikus szövegek szerepének hangsúlyozásában. A középkori devotio modema törekvéseinek a nyomai éppúgy megjelentek az alapkoncepcióban, mint a klasszikus nevelési eszmény, amely Strasbourgban is tért hódított Sturm közvetítésével. Az Akadémia életét meghatározó törvények a pia eloquentia (szó szerint: kegyes ékesszólás) és a sapiens et eloquens pietas célját szolgálták. A schola privata tantervét úgy alakították ki, hogy a diákok a logika és a retorika tudományának segítségével az egyház és a társadalom szolgálatára fordítható minőségi ismeretekhez juthassanak. A tulajdonképpeni akadémiai képzést leginkább exegetikai oktatásnak nevezhetnénk. Ebben válik a legvilágosabban nyilvánvalóvá Kálvin alapkoncepciója: az egész oktatás alapjául a Biblia szolgált. A beiratkozás alkalmával a diákoknak a genfi hitvallást, a genfi hivatalos teológia rövid dogmatikai összefoglalását is alá kellett írniuk. Ez az összefoglalás utal az óegyházi hitvallási iratokra is, és elítéli az erenekségeket, köztük Szervét tévtanítását. A diákok (egy kivétellel) mind aláírták a hitvallást, s ez a szokás egészen addig fennmaradt, mígnem Béza idejében már megelégedtek a rektor intő szavával is: „szerényen és illedelmesen viselkedjenek, és teljesítsék kötelességeiket az Isten félelmében, az egyház rendelkezésinek megfelelően.” Kálvin — mióta csak 1536-ban Genfbe érkezett — a Szentírás professzoraként előadásokat tartott a bibliai könyvekről. Az egyetem megalapítása ezen csak annyit változtatott, hogy ezentúl leginkább az Ószövetség magyarázatával foglalkozott. Ennek a munkának a gyümölcseként születtek meg bibliai kommentár-
