Calvin Synod Herald, 2011 (112. évfolyam, 3-12. szám)
2011-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HF.RAI.D 19 azt hitte, egy korrupt alattvaló akar vele titokban megbeszélni valamit. Ezért mondja neki: hallgass, menjen ki mindenki, ne hallja senki, négyszemközt beszéljük meg. Egyesek szerint a király arra gondolt, hogy Ehud jóslatot, isteni üzenetet akar neki átadni, tehát metafizikai erő érkezik. Azért taglalom ezt, mert az ajándék szó csak a magyar fülnek hangzik úgy, hogy aj ándék. Az eredeti nyelvben speciális szakrális ajándékról volt szó. Igen ritkán jelenik meg más vonatkozásban. A kifejezés tehát kötött. Néhány példát mondok, mindenki fogja érteni. Egy újságban néhány évvel ezelőtt arról írtak, hogy X.Y. református püspök istentiszteletet celebrált, Mi, reformátusok hátrahőköltünk. Celebrálni misét szoktak, istentiszteltet nem szoktak celebrálni. Elvétette az újságíró. Az, hogy celebrál, sajátos kifejezés. Vagyis, ha azt mondjuk: Úrasztala, tudjuk, nem arról az asztalról beszélünk, amin a malacot trancsírozzák disznóvágáskor. Amikor kimondták a héber szót: minchah, ajándék, mindenki értette, hogy szakrális ajándékról van szó. Ezt vittek Eglonnak, Moáb királyának. Vajon, Istennek vitték? Én megengedem ezt a következtetést. Eglon istenkirály volt, vagy inkább istennek gondolta magát. Korábbi gyülekezetemben volt egy szomszédunk, kedves, de rettentő hitetlen, istentelen ember. Ha találkoztunk, bosszantott is. Mindegyre azt mondogatta: tiszteletes úr, én vagyok Isten fia, maguknak van Jézusuk, de én vagyok Isten fia. Egyik délután is így istenkedett. Hazamentem, de húsz perc múlva szaladtak át, mert Bandi bácsi úgy, ahogy volt, egy szál klott-gatyában hevert az udvaron holtan. Talán értitek. Ez az Eglon sikerember volt - sikerült elfoglalnia a Jordán réveit, sikerült megszereznie a pálmák városát, sikerrel felülmúlta az előző kiskirályt, már tizennyolc éve uralkodott -, talán döngette a mellét, s mondta: isten vagyok én. S Izrael gyermekei úgy vittek neki ajándékot, mintha oltárra vitték volna. Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem. Ez az első parancsolat. Emlékeztetek mindenkit arra, amit múlt vasárnap hallottunk: elfelejtkeztek Izrael fiai az Úrról. Elfelejtették a parancsolatot, elfelejtették a szabadítót, elfelejtették, hogy kinek jár az ajándék. És ezért ez az egykor szabad nép, mely kizárólag az örökkévaló, láthatatlan, mindent betöltő és dicsőséges Istennek szolgált, most egy pufi-királynak, egy pogánynak hordja, amit csak Isten oltárára lehet vinni. Megrendítő. Kinek szolgálsz te? Annak, aki istenkedik előtted? S oda kell adnod neki azt, ami egyedül az Úré, és senki másé? Minősített ajándék ez. Én az Úr vagyok, a te Istened, - ne feledd ezt. O a szabadító Isten. És Isten elvégzi a szabadítást Ehud által. Ehud nemcsak Eglont, a hamis istent öli meg, hanem ügyesen elmenekül az erődből, hadba szólítja népét, s kihasználva az ellenség zavarodottságát, lerohannak a hegyekből, elfoglalják a Jordán réveit, bekerítik a hódítókat és megsemmisítik őket. S aztán azt olvassuk: megnyugodott a föld nyolcvan esztendeig. Nemzedékekre tartó békekorszak következett be. De miért ad Isten békét? Erről is mondanunk kell befejezésül néhány szót. Először is, csodálatos szavak állnak az utolsó versben. Azt mondja: így aláztatott meg Moáb abban az időben Izrael keze alatt. így aláztatott meg. Nem Ehud alázta meg, nem Efraim és Benjamin alázta meg, nem a felszabadító harcosok alázták meg. így aláztatott meg. Miután isten gyermekei belátták a bűnüket, fölkiáltottak az Úrhoz, újra fölajánlották az életüket a szabadság Istenének, O szabadítót rendelt. Ez a passzív ige - megaláztatottfejezi ki, hogy Isten visszavonta az átkot. Nekünk is elég ennyi. Aztán látjuk, hogy ez a békekorszak arra szolgálhatott volna, hogy a hála korszaka legyen. A múltkor elmondottam, hogy az Isten-felejtés legnyilvánvalóbb jele az, amikor az ember hálátlanul és, csak mormog, nyöszörög, pedig nincs miért panaszkodnia. Tehát a békekorszak a hála korszaka. Ha most arra a tizennyolc-húsz évre visszatekintek, mely mögöttünk van, bizony, mennyi mindenért adhattunk volna hálát. Megaláztatott az orosz! Nem mi kergettük el, elment. Adtunk érte hálát? Csak nyöszörgünk, panaszkodunk. Aztán a békekorszak a tanulásé is. Minden nemzedéknek, a gyermekeinknek, az unokáinknak lehetett volna tanulni, kellett volna tanulni az Isten útjait. Mennyi a mulasztásunk, a vétkünk, milyen hamar elintézzük mi az Isten útjait, pedig azzal nem lehet betelni, ahogy a zsoltáros mondja: éjjel és nappal azon gondolkozom! Én meg azt hallom egyre mindenhonnan, mikor prédikálni kezdenék? Csak röviden... Csak röviden, egy kis instant prédikációt kérünk, - a Nescafé mintájára, egy kis ness-prédikációt! Egy kanál ness, egy kis forró víz, fölkavaijuk, meg van oldva. A legnépszerűbbek ma az egyperces prédikációk. Kegyelem néktek és békesség - Ámen! Az ilyet szeretjük. Pedig az életünk ki nem telhetne az örökkévaló Isten dolgainak a tanulásában. És végezetre a béke-korszak a dicsőítés kora is. Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítalak téged, és te dicsőítesz engem - mondja az Ige. Isten gyermekei megaláztatásuk legnagyobb mélységében az Isten-dicsőítés erejét, szimbólumait, ajándékait egy pogány uralkodó, egy istentelen kiskirály, egy senki lábaihoz hordták. Te engem hívj segítségül, - mondja az Úr -, én megszabadítalak téged, és te engem fogsz dicsőíteni. Ez a keresztyén élet titka. Minden békekorszakban, szabadítás után, miután Isten visszaajándékozza nekünk, amit eltékozoltunk, időt kapunk, hogy időnk és életünk a háláé, a tanulásé és a dicsőítésé legyen. Ámen. Willem Van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája (Folytatás múlt számunkból) 9. Vita az egyház hatásköréről. 1549-ben a tanács Kálvin kérésére egy hirdetményt adott éki, hogy olvassák fel a templomokban. Ebben mindenkit felszólítottak arra, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényének, s a lelkészeket is újólag figyelmeztették, legyenek hűségesek a tanításban és a visszásságok feltárásában. Az egyházfegyelem mint a bűnök és eltévelyedések hatékony eszköze mégis vitás kérdés maradt az Folytatás a 20. oldalon
