Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-05-01 / 5-6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja \_____________ 111-ik évfolyam CALVIN SYNOD 2010. MÁJUS-JÚNIUS Alapítva 1900-ban ________/ 5-6. szám Mindegyik gyülekezet egy „szőlőskert,” melyet őseink plántáltak... Érmek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. Pál levele az Efezusiakhoz 3:7-10 Kedves testvéreim! Pál apostol ezen szavai újra ráirányítják szemünket az egyház valódi munkájára, és emlékeztetnek arra, hogy miért is gyűlünk össze újra és újra gyülekezeteinkben. A Keresztyén Egyház továbbra is megtestesíti, életre kelti, ünnepli és magyarázza Jézus Krisztus „Jó Hírét.” A Keresztyén Egyház nem más, mint a Teremtő Isten e földön jelenlévő és élő teste, aki ilymódon továbbra is folytatja munkáját és gondoskodását az emberiség minden tagja felé. Egyre gyakrabban hallani: “minden vallás ugyanazt az istent imádja.” A különbség azonban ott mérhető le, hogy ki is az az isten, aki jelen van a történelemben és mik a jellemzői. A keresztyén egyház Istene egy olyan Isten, aki nem csupán teremtő és életszabályokat adó, hanem aki szerető Isten, aki gondoskodik teremtményeiről, aki a történelem egy adott pillanatában Jézus Krisztus által maga lépett be az időbe, hogy megújítsa szövetségét és kapcsolatát magával a teremtményével - azzal a teremtményével, akit határtalanul szeret. Ez az üzenet, amit Pál apostol az efézusi gyülekezetnek ír. És azóta is, ezért vagyunk együtt olyan közösségekben, ahol szeretetszolgálat és szeretet-kapcsolat történik, s amit úgy nevezünk: gyülekezet. Az elmúlt hat évben az Úr kegyelméből, mint a Kálvin Zsinat megbízottja, püspökként szolgálhattam gyülekezeteinket. Ez mindenképp nagy megtiszteltetés volt számomra, és ezúton fejezem ki hálámat mindannyitok felé. Mi több, nem csupán megtiszteltetés volt, hanem csodálatos lehetőség, amikor is sok elkötelezett keresztyén testvéremmel találkozhattam gyülekezeteinkben, s bátorítottuk egymást szolgatársakkal a „szőlősgazda kertjében” - azon kertben, melyet sok évvel ezelőtt őseink plántáltak ez új földön. Mert a Kálvin Zsinat helyi gyülekezetei azok, ahol a keresztyén hit és élet valóban életre kel. Mindegyik gyülekezet egy „szőlőskert,” melyet őseink plántáltak, s ránk hagytak. Nem mi plántáltunk, de ránk bízatott és mi vagyunk elhívva arra, hogy törődjünk vele és gondozzuk, ameddig a Gazda, a Mester jónak látja, egész addig, amíg újra eljön, és számadásra kér. Mert akárcsak a Máté evangéliumának 25. részében olvasottak szerint, minket is számadásra kér majd, hogy mit tettünk azon ajándékokkal, amelyeket reánk bízott. E pár év alatt sok lehetőségem volt arra, hogy gyülekezeteink vezetőségeivel találkozzam. Láttam elkötelezettségeteket, odaszántságotokat, és azon törekvéseteket, hogy azon szőlőskertet, amit az Úr rátok bízott gyümölcsözővé és termékennyé tegyétek. Ám hadd emlékeztesselek mindnyájatokat: akárcsak a „püspöki hivatal” tisztesség és kitüntetés, ugyanakkor egy olyan elhivatás is, amely nagyobb felelőséggel és számonkéréssel jár. Ugyanez érvényes a helyi gyülekezeteinkben is. A helyi gyülekezetek vezetői nem csupán tisztességteljes megbízatást és küldetést kapnak, hanem felelősségre és számadásra is elhivatnak. Emlékeztessük magunkat Jakab apostol levelére, a 3. rész 1. versére: „ Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk... " Gyülekezeteink minden vezetője a presbiteri vagy tanítói megbízatásával és tisztségével együtt elfogadja ezt a „súlyosabb ítéletet,” amikor is felelős a Mennyei Szőlősgazdának. Mert a presbiterek, akárcsak a felszentelt lelkész, felelősségre kéretnek majd, mert ők együtt egyformán és egyaránt felelősek a gyülekezet életéért, és egyformán hivatottak és megbízottak arra, hogy a gyülekezet betöltse küldetését és elhívatását a világban, ott és abban az időben, ahol jelen van: „hirdetni a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és világossá tenni mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. ” Minden gyülekezetei és gyülekezeti tagot bátorítani is szeretnék ezennel, hogy szentnek tartsák azon közösséget, amelyre Urunk Jézus Krisztus hívott el mindannyitokat, hisz a Szőlősgazda is a munkásokra bízta a szőlőt. Emlékezzetek elődeink áldozatos munkájára, azokra, akik megalapították e Folytatás a 14. oldalon
