Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-01-01 / 1-2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja \_________________________ 111-ik évfolyam CALVIN SYNOD 2010. JANUÁR - FEBRUÁR Alapítva 1900-ban ________/ 1-2. szám 2010 BUÉK Bízzad újra életedet Krisztusra Az ókori időben az emberek úgy hitték, hogy az élet egy állandó körforgás, hiszen a természet is ismétli önmagát, tehát az élet sem több mint egyszerű ismétlődés. Ez érthető is volt, hisz a csillagok járása kikövetkeztethető volt, akárcsak az évszakok. Igaz, hogy volt néhány kivétel a megszokott körforgásban, de azok száma kevés volt, és azok közül is jó néhány megmagyarázható volt vagy tudományos úton vagy a csillagászok által. Noha az ilyenfajta ismétlődés és körforgás népek és kultúrák számára nyújtott biztonságot, ugyanakkor magában rejtette a megszokottság unalmát. Úgy tekintették ilyenformán az életet, mintha semmi kihívást és fejlődési lehetőséget nem rejtene magában, s elfogadták, hogy a „Sors” az élet irányítója. Ez az egyhangú ismétlődés egyszer s mindenkorra megszűnt azonban azzal az égi tüneménnyel, amelyet néhány perzsa tudós-csillagász figyelt meg ez égen. Csodálkozásuk és az érthetetlen tünemény arra ösztönözte őket, hogy elinduljanak, és többet megtudjanak az égi jelenésről. Úgy férkőztek ők be a köztudatba, mint a „Keleti bölcsek,” s a hagyomány szerint január 6-án érkeztek Betlehembe, a 12-ik nap karácsony után. Amit a bölcsek megértettek az a következő: az élet soha nem lesz többé ugyanaz, és az élet nem ismétli önmagát, mert maga a Teremtő Isten lépett be a világba, az emberek világába, s ez végérvényesen megváltoztatta a jövő menetét. Addig az élet, a történelem kikövetkeztethető volt - semmi gyökeresen új nem volt várható, hisz a történelem eladdig bebizonyította, hogy ismétli önmagát. Amit a Keleti bölcsek tapasztaltak, az egyértelműen megtörte a történelem ciklikusságát. A teológusok ezt „gyökeres törésnek” nevezik, nevezetesen az emberiség történelme egyszer, s mindenkorra megváltozott: soha többé nem megismételhetővé téve önmagát! Aminek a Keleti bölcsek lehettek tanúi óriási volt, és gyökeresen megváltoztatta életüket. És ami annak a Betlehemben született kis csecsemőnek az életében történt, az megváltoztatta az emberiség életét örökre: az örökkévalóság perspektíváját nyitotta meg. Nemsokára belépünk a Nagyböjti időszakba, amikor a nekünk adatott Jézus Krisztus ajándékát ünnepeljük - és neki történt elkötelezettségünket újíthatjuk meg. Nagyböjt a készülődés ideje. Készülünk valamire, hogy amikor az idő elérkezik, akkor készek legyünk, felismerjük Krisztust, üdvösségünket. A Nagyböjti készülődés azt jelenti, hogy szemünk meglátja, és a szívünk felismeri Isten jelenlétét, és fülünk meghallja, amit O mondani akar, bármennyire zajos és zűrzavaros legyen is a körülöttünk levő világ. Rengeteg minden el tudja terelni a figyelmünket, és az a veszély fenyeget bennünket, hogy egyáltalán nem halljuk az Ő szavát, és nem értjük, amit mond nekünk. Egy kedves történetet osztok meg most: két emberről szól, akik egy zajos nagyváros parkjában sétálnak. Az egyik megáll, és odaszól a másiknak: „Figyelj, hallod-e a pacsirta énekét?” A másik ember csodálkozva válaszol: „Hogyan lehetséges az, hogy ebben az óriási zajban meghallod a madár énekét?” Az első ember, ahelyett, hogy magyarázkodásba kezdene, elővesz egy pénzérmét a zsebéből, s magasba dobja, ami csörömpölve ér a földre. „Hallottad-e a pénz csörrenését az utca- és forgalom-zaj ellenére?” „Természetesen” - válaszol a második ember. Magyarázatul az első csak ennyit mond: Amíg én a madár énekére figyeltem, addig te a pénz csörrenésére összpontosítottál. Mert az életben azt halljuk meg, amire figyelünk...” A mi Urunk mindennap szól hozzánk. A Nagyböjt arra hív bennünket, hogy még inkább figyeljünk életünkben az O szavára és ne csak meghalljuk, de meg is hallgassuk, hogy mit mond bele az életünkbe. Ludwig Kálmán Károly, Püspök ‘Nagy (Bálint Még tart a ^egyetem Niég itt a kéz, mely magaska emeC, (Ma még teérted tart a kegyelem, Ember vigyázz, térj meg Istenedhez Sfény gyük előtted majd a Végzeten. P________________________________________________P
