Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)

2009-05-01 / 5-6. szám

CALVIN SYNOD HERALD 17 Dr. Ravasz László EGY TEST, EGY LÉLEK (Pünkösd) Mert amiképe ti a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. I. Kor. 12:12-13 Alapvető igazsága a keresztyén életnek az, hogy aki Krisztus­ban él, abban a Krisztus él. Pál apostol tette meg ezt a nagy felfedezést, és így kiáltott fel: Elek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus! (Gál. 2:20). A Krisztus azonban nemcsak bennem él, hanem mindenkiben, akik igazán hisznek O benne. Ezért nevezik a hívek közösségét, az anyaszentegyházat a Krisztus dicsőséges testének. Egyetlen egy óriás életegység az egyház, misztikus teste annak a Krisztusnak, aki ott ül ugyan az Atya jobbján, királyi méltóságában, de akinek élete szétárad a tulajdonná tett lelkekben s úgy összefonódik velük, mint a fa szélingatta sudara a mélyben szétágazó millió gyökérrel. Krisztus a test, én a tag vagyok. Világos, hogy a testhez való tartozást a lélek szabályozza. Levágott lábamat hiába szorítanák vascsavarral hozzám, egy test soha többé nem lennénk, mert megszakadt közöttünk a lélek kapcsolata. Dermedt, szélütött karom idegen tárgy számomra, mert nem hódolhat a parancsoló és éltető léleknek. Krisztushoz is, mint tagot, a Lélek kapcsol és vele való egységben ez tart meg. Mindent a Lélek mivel, ami Krisztussal való emez életegy­ségemet véghez viszi. A Lélek ébreszti bennem a bűnbánatot és a szomjúságot. Az közli velem a kegyelmet és itat meg az irgalom orvosságával. A Lélek fuvallatára támad bennem Krisztushoz való hódolásomnak nagy szenvedélye. A Lélek mámorosít meg a mártiromságnak édes borával. A Lélek szava szól lelkemnek a mélyén, mint babonás tavakban az elsüllyedt harangok. Vádol Passaic, NJ - Készül a húsvéti kalács. A képen Kiss Béla főgondnok, Obsuth Eugene és Betty Chace vagy helyben hagy, fedd vagy jutalmaz. A Lélek ereje által kapcsolódom a Krisztus többi élő tagjaihoz s a Lélek cselekszi, hogy szolgálatom minden tagnak javára válik, viszont az ők imádságaik éltetnek engem. Nevüket nem tudom, számukat és helyüket sem, csak azt érzem, hogy a lelkünk óriás világláncba összefonódott s a Lélek az, ami villanyütésként átszalad rajtunk, kiindulva Krisztustól és hozzá visszaérkezve. Tudom azt is, hogy az örökéletnek egyik legfőbb öröme, legnagyobb meglepetése az lesz, amikor szemtől-szembe meglátják egymást mindazok, akik a Krszituséi vagyunk és ismerni fogunk minden lelket úgy, mint ahogy mi ismertek leszünk. * Szentlélek Isten, dicsőséges és áldott hatalom, Szentháromság­nak harmadik személye, áldom erődet, amellyel engem megvilá­gosítottál, hogy megismerjem mindazt, amit az én Atyám felőlem határozott és az én Krisztusom érettem tett. Oh űzd el lelkemnek minden homályát és kételkedését, lelki szememet irányozd e drága titokra s erőd által egyre mélyebben szálljak alá annak csodálatos mélységeibe. Áldalak Téged, Szentlélek Isten erődért, amellyel lelkemben elültetted és nagyra növelted a láthatatlan dolgok szerelmét és rászoktattál arra a szent örömre, amely Isten országa javainak boldog birtoklásával jár. Könyörgök Hozzád, ne engedd, hogy szemem megakadjon a világ hiúságain, vágyaim rátapadjanak e múló világ csalóka és kisértő képeire, hogy lelkemet tőrbe ejtsék a Sátán szemfényvesztései, sőt biztass, emelj a nagy, tiszta valóságok hófehér birodalmába, a dicsőség hegycsúcsai felé. Némuljon el mögöttem a világ hiú lármája, folyjon ködbe minden palotája, csillogó valóságot, vesztőhelyei és játszóterei, én pedig mint elszánt vándor, haladjak felfelé, dicsőséged óriás birodalmában, a csúcs felé, áthevülő lélekkel és újjongásban zakatoló szívvel. Mutass nekem e magasságokon csodálatos látásokat, táruljanak fel előttem gondolataid és tanácsaid, ítéle­tednek és gondviselésednek útjai. Áldalak Szentlélek Isten, hogy engem nem hagytál el árvasá­gomban, tanácstalan és reménytelen állapotomban, midőn a szívem üres, a lelkem csüggeteg volt, hanem körülvettél engem a Szentek társaságával. Mögöttem felnőtt, mint egy sötét árnyék, a világ fejedelmének alakja, ki azért jött, hogy elragadjon mindeneket, de Te betakartál, mint egy fényes felleg és körülöttem sátort vont az én Uram főpapi imádsága. Köszönöm Neked, hogy megitattál a pünkösd mámorával és arcom kipirult és szemem csillogott a Bárány lakomáján, ahol én is minden méltatlanságomban hivatalos vagyok s ahol az én örömem lett minden jelenvalónak az öröme. Könyörgök Hozzád, tarts meg engem ebben a társaságban; jobb és balkezem felől szenteknek, bizonyságtevőknek, elhivatottaknak hosszú sora álljon. Imádságuk és példájuk segedelmem legyen, mikor megbotlik a lábam, vagy balgatag fejem szédülni kezd. Ha pedig utolsó órám elkövetkezett s elmosódnak körülöttem a földi arcok: fényes arcuk mosolyogjon reám édes biztatással s köszöntsenek engem, mint boldog megérkezőt. Amen. * MIVEL NYOMORÚSÁGUNKBÓL MINDEN ÉRDEMÜNK NÉLKÜL KEGYELEMBŐL KRISZTUS ÁLTAL SZABADU­LUNK MEG, MIÉRT KELL HÁT JÓT CSELEKEDNÜNK?

Next

/
Thumbnails
Contents