Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3-4. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja _________________________ CALVIN SYNOD Alapítva 1900-ban / 110-ik évfolyam 2009. március - április 3-4. szám Húsvéti üdvözíet A Biblia Lukács Evangéliuma drámai képekben vetíti elénk húsvét misztériumát. Jézus meghalt a keresztfán, minden ember megváltására. Judea Arimatea elment Pilátushoz és elkérte a holttestet. Gyolcsba göngyölte és szikla sírba helyezte. A Galileai asszonyok kora hajnalban akarták a holttestet bekenni, de a sir üres volt. Két ragyogó ruhában öltözött férfi jelent meg és igy szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? ” (Lukács 24: 5) Az asszonyok az apostolokhoz futottak a hírrel, de azok nem hittek nekik. „A tanítványok közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve Emmaus volt. Maguk között arról beszélgettek amik történtek. Amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, Jézus hozzájuk szegődött és velük együtt ment az úton. A tanítványok látását mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel Ót. Ó pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettetek útközben? ”Erre szomorúan megálltak. Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás volt és ezt mondta neki: „Te vagy az egyetlen jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban? ” Ó így szólt: „Mi történt?” Azok ezt felelték: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, hatalmas cselekedetben és beszédben az Isten és egész nép előtt... ” (Lukács 24: 13 - 19) Akeresztyénségnekalegfontossabbünnepe közeledik - amikor megünnepeljük Jézus feltámadását húsvét reggelén. Ennek az eseménynek visszhangját az egész világban lehetett hallani, ami megváltoztatta véglegesen a világ történelmét. A katonák, akik jelen voltak a keresztfánál azon a nagy pénteken tudták, hogy tanúi voltak valami nagy eseménynek, egy kiváló ember halálának, és megrémülve, ezt mondták: „Bizony Istennek Fia volt ez!" (Máté 27:54). A nők nagy szomorúsággal nézték, ahogyan Jézus testét levették a keresztről, befektették a sírba, és felkészültek arra, hogy részt vegyenek a test megkenésében. A tanítványok tudták, hogy soha többé nem lehetnek Jézus, bizalmasuk és vezetőjük jelenlétében, halálát és a temetését messziről nézték. Később kérdések voltak, amelyek zavarták őket: jelentések az üres sírról, az angyalokról, főként az, hogy valakik találkoztak Jézussal. Bizonytalanság uralkodott a tanítványok körében, Jézus barátai és követői között. Lukács elmondja, hogy valami hihetetlen történt. Amint a két tanítvány lehangoltan ment Emmaus felé, egy idegen jelent meg, hozzájuk csatlakozott és kérdezte őket, hogy miről beszélnek, és miért oly nehéz a szívük. Amikor elmondták ennek az idegennek a szörnyű dolgokat, amelyek történtek Jézussal, és hogy meg lett ölve, O kezdett beszélni hozzájuk. Emlékeztette őket arra, hogy minden, ami történt, Jézus maga valóban megjövendölte. Ahogy megálltak estére, meghívták ezt az idegen embert, hogy velük vacsorázzon. Lukács elmondja, hogy „amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta, megszegte, és nekik adta, megnyílt a szemük, és felismerték Ót. ” (Lukács 24: 30 31) Együtt mentek és beszélgetek Jézussal, de nem ismerték fel, annak ellenére, hogy három évet vele voltak. Csak mikor O vette a kenyeret és eltörte, jutott eszükbe a végzetes utolsó vacsora, amelyet megosztott velük néhány nappal korábban. Gyakran nem vagyunk tisztában azzal, hogy Krisztus jelen van-e életünkben. O valóban együtt jár velünk, beszél hozzánk, de mi vakságunkban nem ismerjük fel, nem vesszük észre jelenlétét. Ezen a húsvét vasárnapon, meghívást kapunk életünk legfontosabb étkezéséhez, és a meghívás magától az Urunk Jézus Krisztustól jön. Az asztal el lesz készítve, ahogyan majdnem kétezer éve készíti nekünk a hívogató Krisztus. A mi keresztyén őseink Krisztus jelenlétét érezték ilyenkor, református elődeinknek megújult hitük ereje, és hittel vallották hogy nekik ez a legnagyobb ajándék az életben. Az Úrvacsorára elkészült Úr asztalánál személyes meghívást kapunk, hogy ismerjük fel a mi Urunkat. Azt kívánom mindnyájatoknak hogy ez a húsvét legyen az a nap amikor találkoztok Krisztussal, amikor részesültök a Szent Vacsorában, és attól kezdve mindig felismerjétek az O jelenlétét életetekben. Ludwig Kálmán Károly, püspök 2009. március 1.
