Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1-2. szám
CALVIN SYNOD HERALD 15 Egy nyelvet beszélnek a lengyel és magyar kisebbségi cserkészek Történelmi jelentőségű találkozóra került sor a felvidéki Paláston, ahol a lengyel és magyar cserkészszövetségek képviselői találkoztak egymással. A két nemzetet összekötő történelmi események mellett közös kiindulási pontot jelentett, hogy mind Lengyelország, mind Magyarország határain kívül jelentős számú kisebbség él, akik a cserkészeten keresztül őrzik anyanyelvűket, identitásukat, kultúrájukat. Akonferencia ezeknek a hasonlóságoknak áttekintése mellett elsősorban a különböző módszerek és tapasztalatok átadására, egymás megismerésére, és a jövőbeli esetleges együttműködési lehetőségekre helyezte a hangsúlyt. A jelenlévő lengyelországi, litvániai, ukrajnai, fehéroroszországi lengyel cserkészek, valamint a magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági és külföldi magyar cserkészszövetségek a megnyitót követve bemutatták a cserkészszövetségeikben folyó nevelőmunkát. Kisebb csoportokban beszélgettek a tömbben, kisebbségben és emigrációban élő cserkészek identitás-megőrzését szolgáló programokrólk, tevékenységekről beszélgettek, illetve elemezték a többségi nemzet kultúrája és a kisebbségi cserkészet közötti felelősségvállalás kérdését. A magyar cserkészszövetségek példaként állították lengyel testvéreik elé azt a tanácskozási és egyeztetési kerékasztalát, amelyet 1991-ben hívtak létre a Magyar Cserkészszövetségek Fórumaként, hogy az összmagyar cserkészszövetségek munkáját elősegítse és megteremtse a magyar cserkészet egységét a határokon belül és kívül. A lengyelországi és a lengyel kisebbségi cserkészvezetők egy hasonló emyőszervezet megalakításának igényét fejezték ki, amely a magyar minta alapján az elkövetkező hónapokban fog megvalósulni. Ugyanakkor mindkét fél kifejezte az igényét a cserkész cserekapcsolatokra, közös programokra a lengyel-magyar barátság további erősítése érdekében. A konferencia folytatásaként évente hasonlójellegű találkozókat terveznek, rotációs rendszerben, egyszer a magyar, egyszer pedig a lengyel fél szervezésében. Megfogadlmazódtak azok a témajavaslatok is, melyeket a jövőben a konfereciák témájaként szeretnének feldolgozni. A három napos konferenciát nemzetközi és magyar esték tették hangulatossá és felejthetetlenné, melyek során alkalma nyílt mindkét nemzetnek arra, hogy bemutassa népi kultúráját, gasztronómiai sajátosságait és népdalkincsét. A házigazdák, a Szlovákia Magyar Cserkészszövetség tagjai, kitettek magukért, rajtuk keresztül mindenki megtapasztalhatta a magyar vendégszeretetet és cserkésztestvériességet. Atalálkozót megtiszteltejelenlétével David McKee, a Cserkész Világszövetség (WOSM) Európai Régiójának igazgatója is. A WOSM egy országból csak egy nemzeti cserkészszövetséget ismer el tagjaként, ami kifejezetten hátrányosan érinti a kisebbségi és emigrációban élő cserkészszövetségeket. Ennek az ellentmondásnak megszüntetésére és a közös megoldás keresésére külön programpontban tanácskoztak a jelenlevő legfelsőbb színtű vezetők. Akonferencia végén egy zárónyilatkozatban fogalmazták meg igényüket arra vonatkozóan, hogy a WOSM egy ségesen lépj en fel a kisebbségbe szakadt nemzeti cserkészszövetségek érdekében, és a jelenlegi problémára megnyugtató megoldást találjon annak érdekében, hogy az egy nemzethez tartozó cserkészszövetségek közösen képviseltethessék magukat a világszervezetben, és egy emyőszervezet (fórom) keretében ismerjék el őket az illető nemzet cserkészetének képviselőjeként. Sallo Emőke, külügyi vezető, Romániai Magyar Cserkészszövetség KMCSSZ Sajtószolgálata További információért, kérjük forduljon a Külföldi Magyar Cserkészszövetség washingtoni irodájához: 9950 Lochmoore Lane, Vienna, VA 22181, USA Tel: (+1-703) 242-8361; Fax: (+1-703) 242-8361 Internetes honlapunk: http:/www.kmcssz.org Manville Reformed Church, Manville, NJ Comer of South Fifth and Pope Streets Phone: 908-575-0173 website: www.manvillereformed.org Néhány héttel ezelőtt Magyarországra látogattam. Nagyon jó volt visszamenni a család otthoni tagjaival találkozni. Beszélgetés, pakolgatás közben a kezembe akadt egy régóta kézbe nem vett könyv. Felnyitottam, és olvasgatni kezdtem. Üzenete újra elnyügözött. Hálás szívvel nyitom ki újra meg újra, mert rájöttem: igazából a klasszikusok számítanak! Vissza kell menni az alapokhoz, megreformálni szemléletünket, hitünket. Most októberben nyitjuk meg az amerikai magyar egyházak részvételével az ún. Kálvin évet, hiszen Kálvin János 500 éve született. Munkássága egész Európa, s az egész világ számára új látásmódot adtt. Az egész életünk istentisztelet, ezért minden amit csak cselekszünk, mondunk és gondolunk Istent kell dicsőítse. Lehet-e ezekben a gondterhes időkben az anyagias világtól függetlenül gondolkodni? Élete boldogságát az ember, végső soron, Isten ismeretébe találja meg. (János 17,3). Azért, hogy valaki ezt az útat, amely ehhez a boldogsághoz vezet, elzárva ne találja, Isten nemcsak az emberek elméjébe táplálta bele a vallásnak azt a magját, amelyről beszéltünk, hanem ki is jelentette, és naponta újra feltárja magát a világmindenség egész felépítésében. Ezért van az, hogy ki sem nyithatjuk szemünket anélkül, hogy ne kényszerülnénk látni Őt. Lénye, való igaz, megfoghatatlan, istensége messze felülhalad minden emberi érzékelést, „minden egyes alkotásba belevéste dicsősége el nem tévesztető jeleit. Bárhová fordítjuk is tekintetünket, nincs egy tenyérnyi hely sem a világmindenségben, melyen dicsőségének legalább néhány szikráját ne látnánk fényleni” írja Kálvin János, Tanítás a keresztyén vallásra című munkájában. Milyen jó lenne erre az Istenre hittel feltekintetni, benne gyönyörködni, őt még jobban megismerni. Miközben ezeket a sorokat írom a telefonon keresztül is valaki erre hívta fel a figyelmet. Isten és az Ő gyógyító igéje a megoldás ma is. Reformáció hónapjában, a Kálvin év alatt is keressük életünk értelmét, boldogságát Istennél. Rév. Kocsis Anikó
