Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1-2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja \___ CALVIN SYNOD Alapítva 1900-ban / 110-ik évfolyam 2009. január - február 1-2. szám 2009. Újévi üdvözlet És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérve megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. Bementek a házba, ott találták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva tisztességet tettek neki, kincseiket kitárva ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba. (Máté 2: 9 - 12) Az Új Évet a három király történetével illik megkezdeni, mert emlékeztet minket arra, hogy Krisztus születésének ünnepe nem fejeződik be december 25-én, hanem általuk átnyúlik az új évbe, életünk jövőjére mutatva és szólva. Krisztus születésével megváltozott Istennel való viszonyunk és az ünnepek után erről kell gondolkoznunk. Az „új” szóban van egy természetes elképzelés: nem a „régi,” hanem valami más, valami jobb. Ezt tapasztaljuk életünk folyamán. Új kocsit vásárolunk - jobb kell legyen, mint a régi. Új ruhát vásárolunk - a régi már nem megfelelő, nem jó. Új irányba indultunk, amikor az iskolába beiratkoztunk, avval a céllal, hogy azután más lehessen az életünk, jobb jövőt teremthessünk magunknak. Gyermekeinkért áldoztunk, hogy nekik újabb, jobb lehetőségeik legyenek az életben, mint nekünk voltak. Az új irány mindig jobb eredményekre törekszik. Ha hibás kocsival járunk, amikor újat vásároltunk, ha foltos lenne az új ruhánk, vagy ha sok tanulás után nem lenne pozitív eredmény a munkahelyen, akkor hiába volt az új után törekedni, nem értük el kitűzött célunk. Isten adott nekünk ajándékba egy „új évet,” amivel emlékeztet minket arra, hogy igen is, új útra kell térjünk az új évben. Ha nem ismerjük fel az Isteni ajándék tanítását, nem fogunk ráismerni a lehetőségekre, amelyek előttünk vannak 2009-ben. Jézus teljes életével tanította és mutatta, hogy nem vagyunk múlthoz kötve, nem vagyunk kényszerítve ismételni azokat a dolgokat, amelyek visszatartanak az igazi élettől. Eljött közénk a bűntől megszabadítani minket, hogy teljes, áldásban és kegyelemben bőséges életet éljünk, („én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővülködjenek.” János 10:10) A zsidó világban kezdte. A zsidó törvényeket új szellemben értelmezte, és megmutatta a módot arra, hogy hogyan tudjuk teljesíteni Isten akaratát életünkben. Ez azért fontos, mert Isten nekünk csak jót kíván, és mindent, amit ad, vagy parancsol, evvel a céllal történik. Hangsúlyozta, hogy nem változtatta meg a törvényt (Máté 5:17: „Ne gondoljátok, hogy a törvénynek vagy a prófétáknak eltörléséért jöttem. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem), mert a törvény minket segít, de tanította azt is, hogy hogyan lehet megtartani a törvényt legjobban. Máté 22:36-39-ben ezt olvassuk: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus pedig ezt mondta neki: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Tehát van mód arra, hogy teljesítsük Isten törvényét, akaratát, és ha azt követjük, kezdünk közeledni ahhoz a teljes, bővelkedő élethez, amelyet Isten szeretete rendelt számunkra. Hogy teljesítsük ezt az új évben? Talán ott kellene kezdeni, ahol Jézus kezdte a zsidóknak adott új parancs eszméjével: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.... Szeresd felebarátodat mint magadat!” Ennél könnyebb feladatot nem is lehet elképzelni. „Szeresd az Urat,” „Szeresd felebarátodat!” Ha ezt a kettött megtesszük, teljesitjük a törvényt, amiért megáld minket Istenünk az életben. Lehet ez ilyen könnyű? Mit csinálunk akkor a többi törvénnyel a Bibliában? Figyeljünk Jézus szavaira: „E két parancsolattól függ az egész törvény!” Az Üdvhadsereg (Salvation Army) röviden így foglalta össze ebben a jelmondatban: „Szívünket Istenhez, Kezünket emberhez.” Amenyiben Jézus intését betartjuk, a többi könnyen jön, mert elindultunk a helyes úton. A kérdés az: „szeretjük-e Istent eléggé, hogy hallgatunk szavára?” Ha „nem-et” válaszolunk tetteinkéi, szavainkkal, Jézus születése nem jelentett semmit számunkra. De ha „igent” válaszolunk, ez az új év lesz a legjobb egész életünkben. A Betlehemi királyokkal új útra indulunk, új élettel áld meg minket Isten és boldog, kegyelemteljes új esztendő virrad ránk, Isten hivő gyermekeire. Ludwig Kálmán Károly, Püspök
