Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja _________________________ CALVIN SYNOD Alapítva 1900-ban / 109-ik évfolyam 2008. július - augusztus 7-8 szám „Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldték hozzá két férfit, és kérték: ,.Késedelem nélkül jöjj át hozzánk! ” Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta:,,Tábita, kelj fel!” O kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. ” (Az Apostolok Cselekedetei 9: 36 - 4) Kedves testvéreim! A lelkész egyik legnehezebb feladata a temetés. A halál a legtöbb esetben egy előkészülési időszak után következik be, miközben a lehetőség volt egyháztaggal imádkozni és beszélgetni a Megváltóról és az örök életről, amely meg van Ígérve nekünk. Sajnos, nem minden esetben van megadva ez az alkalom és ha hívnak a haldoklóhoz, csak a családdal lehet a lelkipásztori szerepet végezni. Vannak olyan helyzetek is, amikor idegen családtagokat kell vigasztaljunk, mert nem volt kapcsolatuk az egyházzal. Ezek az esetek talán a legszomorúbbak, mert nem ismerik Istent, nem tudják hova forduljanak. Több éve már elmúlt, hogy meghalt egy magyar ember a környékünkön és a helyi katolikus plébánossal temettük közösen, mert nem tudtuk hogy katolikus vagy református volt-e. Csak hárman voltunk: a temetkezési intézettől kiküldött munkás volt az egyetlen, rajtunk kívül, aki siratta ezt ez embert, aki szintén „Isten gyermeke” volt. Egy gyakoribb eset, amikor - egyháztagokkal - alig tudnak beférni a népek a templomba. Volt egy egyháztagom, akit 86- dik évében hivta haza az Úr. Tömve volt a templom, és nem csak öregekkel! Ez a kedves néni a 70-éveseket segitette, vitte vásárolni, templomba. Csodálatos volt hogy milyen nagy tömeg jött elbúcsúzni tőle. Nem rég temettem egy 96-éves asszonyt, aki ötven éven keresztül egy virágboltnak volt a vezetője. Már több mint 4 éve egy „szeretet otthonban” élt betegsége miatt, de a család csodálkozott, hogy hányán jöttek a temetésre, és a virág mennyisége is meglepő volt. Többen említették, hogy emlékeztek arra, hogy milyen szeretettel szolgálta ki őket, amikor virágot vásároltak tőle, és milyen szép munkát végzett minden rendeléssel. Mindkét esetben emlékeztem az Apostolok Cselekedetei 9-dik részében említett Tábitára, aki szintén olyan szeretettel bánt mindazokkal, akik hozzá fordultak, hogy amikor meghalt, nagyon sokan jöttek elsiratni. Az Apostolok Cselekedetei igében Péter által újra felébredt Tábita, nem azért mert Péter csodálatos tehetségét bizonyította, hanem mert Tábita teljes életével szolgálta Istent, és 0 jónak látta, hogy Tábitán keresztül bizonyságot adjon a népeknek Isten hatalmas szeretetéről és erejéről. Mi is tanulhatnánk Tábitától és mindazoktól akikettisztelünk és csodálunk. Különleges testi és lelki ajándékokkal, tehetségekkel áldott meg mindnyájunkat Istenünk azért, hogy használjuk saját és felebarátaink javára: „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.’’(Pál Első Levele a Korinthusiakhoz 12,7). De nem azért hogy csak a mi javunkra tartsuk meg, hanem a „Lélek” javára használjuk. Minden időben készülnünk kell arra a napra, amikor majd Isten előtt kell álljunk, elszámolni neki, hogy mit tettünk ajándékaival ebben az életben. Vajon lesznek-e tanuk, mint Tábita esetében, akik bizonyságot tesznek hűségünkre amikor ránk kerül a sor? Ludwig Kálmán Károly, püspök 2008. július 1. M. 2008 Zwingli Year and 2009 Calvin Year preparation. Eastern Classis is making preparations for commemorative events in 2008 and 2009. Lehel Deák suggested organizing separate competitions for the Calvin Year among young persons under 16, young adults between 17-18, and adult laymen to prepare an essay or poem and for ministers to prepare sermon or essay with the theme of “What does it mean to be a Calvinist?” Essays would be not less than 1 page and not more than 4 pages, 10 point double spaced format. The essays could be written either in English or in Hungarian. A committee would judge the competition and announce awards winning works at the 2009 Calvin Synod Meeting. Awards for adults and ministers would be $500 for first prizes, $300 for second prizes, and $200 for third prizes. Yound adults 17-18 years awards $100 first prize, $75 second prize, 16 and under awards $100 first prize, $75 second prize. Participants would have to be members of a Calvin Synod Church. Judges Rt. Rev. Vásárhelyi, Lehel Deák and Rev. Zsolt Otvos. Due date January 31, 2009.
