Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-01-01 / 1-2. szám
melyet sehogy nem tudtam lecsillapítani, semmiféle elégtétel nem volt képes azt orvosolni.” Ebben a lelki gyötrődésben végre megnyugvást hozott számára az evangélium, amikor azzal a doctrina (tanítás) teljesen új formájában találkozott, s ezért megadta magát neki. A Sadoletóhoz írt levelében olvasható utalás tartalma megegyezik azzal az önéletrajzi megjegyzéssel, amit Zsoltár-kommentárjának előszavában találhatunk. Feltehetően arról akar vallani mindkét helyen, miért döntött az evangéliumi mozgalom mellett, még akkor is, ha ehhez Rómával való szakítása elkerülhetetlenné vált. Ha ez így van, a subita conversio azt a fordulópontot jelenti, amikor a hosszabb folyamat végérvényes döntéssé érett. Kálvin beszámol életének egy olyan időszakáról, mikor az egészséges tanítás ízéből még csak megérzett valamit, s érezte, ez megszabadíthatja majd a pápaság sötétéségéből. Ez az úrvacsoraviták kezdetén történt, még a marburgi kollokvium előtt. Ez a vallomás egybecseng azzal, amit Béza Kálvin életrajzában ír. Arról az derül ki, hogy Kálvin Orléansban újra találkozott unokatestvérével, a szintén Noyonból származó Robert Pierre-rel, s valószínűleg rajta keresztül került kapcsolatba a reformációval. Béza életrajzi adatai szerint Kálvin Orléans-i és Bourges-i tanulmányai során több alkalommal prédikált a környéken. Mindezt azonban még elsősorban az Orléansban is jelenlevő, Lefévre körül csoportosuló vallásos humanista körön belül kell értelmeznünk. Azt mindenesetre feltételezhetjük, hogy Kálvin radikális döntése egybeesik azzal a subita conversióval, melyről a Zsoltárkommentárban olvashatunk. 2. Párizsi események Kérdés, hogy a Kálvinban lejátszódó folyamat idejét és jellegét képesek vagyunk-e közelebbről is meghatározni. Az időrenddel kapcsolatban barátaihoz írt levelei nyújthatnak némi eligazítást. 1531. június 27-én Kálvin Cop kíséretében látogatást tett Párizsban, már említett Orléans-i barátja, Francois Dániel egyik nővérénél, hogy - Francois kérésére - beszéljen vele arról, csatlakozzon-e az egyik kolostori közösséghez. Kálvin nem akarta lebeszélni erről a szándékáról, de azt ajánlotta neki, hogy ne saját erejében, hanem Istenében bízzon, s hogy ne tegyen semmit elhamarkodottan. Kálvin itt még nyilvánvalóan nem lépett túl azon a felfogáson, ami Lefévre köreiben megszokott lehetett. 1533. október előtti leveleinek a hangvétele sem mutat jelentős változást. Augusztusban Noyonba látogatott, ahol káptalanjának más tagjaival együtt, káplánként a pestisjárvány miatti könyörgéseket beszélték meg, s feltehetően a nyár hátralevő részét is itt töltötte. Október végén Orléans-i barátainak, köztük Dánielnek írt levelében beszámolt a párizsi eseményekről: egy színdarab előadásával az egyetem egyes diákjai Navarrai Margit evangéliumi vonzalmát pellengérezték ki. Nicolas Cop, az új rektor a diákokkal szemben foglalt állást, de emiatt egyúttal a Sorbonne legbefolyásosabb teológusaival is szembekerült. Kálvin úgy érezte, ez az ügy őt is érinti. Levelében részletesen beszámolt mindarról, amit ő a navarrai királynéval, „egy szent erkölcsiségű és az igaz vallás iránt fogékony asszonnyal” szembeni árulásnak tekintett. Dánielnek írt következő levelében - melyet 1534 márciusáCALVIN SYNOD HERALD_____________________________ nak közepén írt Angoulémben, ahová menekülnie kellett, és ahol, várakozásaival ellentétben, az Úr gondviselése védelmében biztonságban érezte magát - így fogalmaz: „Belátom, képtelenek vagyunk arra, hogy a távoli jövőbe lássunk. Egyrészt: mikor nyugalmat vártam, olyan dolgok történtek, amikre sehogyan sem számítottam. Másrészt, amikor felkészültem arra, hogy egy kellemetlen helyen kell meghúznom magam, váratlanul csendes fészekre leltem. Mindez csakis az Úr keze lehet. Ha rábízzuk magunkat, ő őrködik fölöttünk. Párizsból való menekülése, melyre ebben a levélben hivatkozik, 1533 októbere és a következő év tavasza között történhetett. Okozója pedig Copnak az egyetem rektoraként 1533. november 1 -én, Mindszentek ünnepén elmondott beszéde volt - egy kifejezetten evangéliumi beszéd, melyért Kálvin legalább részben felelős volt. Ebben a beszédben olyan elemeket is találhatunk, melyek Erasmus és Luther hatására utalnak. A szöveg az evangélium (vagy philosophia Christiana) dicséretével kezdődik, s a boldogmondások (Mt 5,3-8) jelentésével foglalkozik. Az evangélium és a törvény értelmezése Lutherére emlékeztet, de Erasmus Újszövetség-kiadásához írt előszavának gondolatai is átszűrődnek a beszéden, Luther egyik igehirdetését pedig nyilvánvalóan Bucer postillájának latin fordítása alapján használták. Az egyetemen feszült volt a helyzet a diákok októberi fellépése okozta bonyodalmak miatt. Cop ahelyett, hogy üldözéssel és karddal fenyegetőzött volna, arra hívta fel hallgatóit, hogy igével küzdjenek az igazságért. Mindez - ilyen körülmények között - provokációként hatott. Copot feljelentették, ő pedig a következmények elől Bázelba menekült. Kálvin is úgy látta, el kell hagynia Párizst. Ezzel az utazások időszaka következett el az életében. Nem minden utazását tudjuk nyomon követni. Az mindenesetre fontos, hogy 1534. május 4- én lemondott noyoni javadalmáról. Ennek a lépésnek az lehet az egyik lehetséges magyarázata, hogy Kálvin úgy döntött: semmikép nem akarja az egyházat a papi szentség elfogadásával szolgálni. Egyfajta döntést mindenképp hoznia kellett, a kánonjog ugyanis a 25. életév betöltésével erre kötelezte. Bár Kálvin legbelül ekkorra (1533 cége/1534 eleje) már eljuthatott idáig, lépését mégsem szükségképpen kell még Rómával való szakításként értelmeznünk. Valószínűleg ekkor még úgy gondolta, hogy az evangélium a hivatalos egyházon belül is elérheti a hatását, de Kálvin ezt akkor sem a hierarchia útján képzelte el. Egy biztos: a kocka már „el volt vetve” - de máshová esett, mint azt Kálvin Seneca-kommentárja (De dementia) idején elképzelte. Ezt a folyamatot értékelte Kálvin subita conversióként, életének váratlan fordulataként. Megadta magát Istennek, mikor az Úr az ő igájába fogta őt. Elkezdte keresni a Szentírás útmutatását, s ettől fogva másoknak is magyarázta azt. 3. Via media (középút) Angoulémben a tudós Louis du Tillet-nél, Vlaix kanonokjánál talált menedéket. Du Tillett Kálvin barátja volt, feltehetően még Párizsban ismerkedtek meg. Kálvinnak rendelkezésére állt egy kiváló könyvtár; tanulmányokba kezdett, s itt gyakorolt munkamódszereit fő művénenk az Institutiónak a megírásakor is alkalmazhatta. Néracban meglátogatta a Navarrai Margit védelmét élvező Lefévre-t is. Florimond de Raemond szerint 1534-ben ____________________________________________________17
