Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5-6. szám
20 CALVIN SYNOD HERALD és nagyra növelted a láthatatlan dolgok szerelmét és rászoktattál arra a szent örömre, amely Isten országa javainak boldog birtoklásával jár. Könyörgök Hozzád, ne engedd, hogy szemem megakadjon a világ hiúságain, vágyaim rátapadjanak e múló világ csalóka és kisértő képeire, hogy lelkemet tőrbe ejtsék a Sátán szemfényvesztései, sőt biztass, emelj a nagy, tiszta valóságok hófehér birodalmába, a dicsőség hegycsúcsai felé. Némuljon el mögöttem a világ hiú lármája, folyjon ködbe minden palotája, csillogó valósága, vesztőhelyei és játszóterei, én pedig mint elszánt vándor, haladjak felfelé, dicsőséged óriás birodalmában, a csúcs felé, áthevülő lélekkel és újjongásban zakatoló szívvel. Mutass nekem e magasságokon csodálatos látásokat, táruljanak fel előttem gondolataid és tanácsaid, ítéletednek és gondviselésednek útjai. Áldalak Szentlélek Isten, hogy engem nem hagytál el árvaságomban, tanácstalan és reménytelen állapotomban, midőn a szívem üres, a lelkem csüggeteg volt, hanem körülvettél engem a Szentek társaságával. Mögöttem felnőtt, mint egy sötét árnyék, a világ fejedelmének alakja, ki azért jött, hogy elragadnom mindeneket, de Te betakartál, mint egy fényes felleg és körülöttem sátort vont az én Uram főpapi imádsága. Köszönöm Neked, hogy megitattál a pünkösd mámorával és arcom kipirult és szemem csillogott a Bárány lakomáján, ahol én is minden méltatlanságomban hivatalos vagyok s ahol az én örömem lett minden jelenvalónak az öröme. Könyörgök Hozzád, tarts meg engem ebben a társaságban; jobb és balkezem felől szenteknek, bizonyságtevőknek, elhivatottaknak hosszú sora álljon. Imádságuk és példájuk segedelmem legyen, mikor megbotlik a lábam, vagy balgatag fejem szédülni kezd. Ha pedig utolsó órám elkövetkezett s elmosódnak körülöttem a földi arcok: fényes arcuk mosolyogjon reám édes bíztatással s köszöntsenek engem, mint boldog megérkezőt. Amen. /-----------------------------------------------------------------------\ ORDERBLANK - MEGRENDELŐLAP Please send all subscription orders and address changes to: Wilburn A. Roby Jr. 264 Old Plank Rd. Butler, PA 16002 e-mail: warairfa earthlink. net Please enter my subscription for the Calvin Synod Herald. Megrendelem a Reformátusok lapját. () for one year or____years ($10.00 per year) () egy évre vagy____ évre ($10.00 évente) Payment enclosed — Előfizetés mellékelve $___________ () Renewal () New Subscription () Change of address only — (Please attach old label) Name:____________________________________________ Street Address:____________________________________ City, State, Zip____________________________________ \ ---------z? Dsida Jenő AZ ELVESZETT LÓ Vasárnap gyere ki hozzám Sztánára! - mordult rám bajusza mögül Kos Károly egy nyári délelőtt.- Miért menjek?- Mert onnan átmehetsz Körösfőre, ahol vasárnap új kenyérrel oszt úrvacsorát a pap. Ünnepi díszben a falu, férfiak, asszonynépek kalotaszegi gúnyában. Olyant, tudom, nem láttál még...- Elmegyek. így kezdődött kalotaszegi kalandom, életem három év előtti epizódja, melyet most rendre elmesélek, a krónikás hűségével. Vasárnap kora reggel, weekend-j eggyel zsebemben, derűsen döcögtem a kolozsvár-nagyváradi személyvonaton. Lankás dombok, kies völgyek váltakoztak az ablak négyszögében: érett pompájú, nyári teljességű képek. A vidámzöld lombok közül piros tetők, fehér falak kacérkodtak elő, és egy-egy állomásra, megálltunkban, tisztán csengő harangszót vetett a szél.- Sztána! Barátságos kis üdülőhely miniatűr, takaros állomásán szálltam ki. Fél tízre járt az idő. Hamarosan... megtaláltam a Kós Károly házát: a híresnevezetes, sokat emlegetett fészket, a kalotaszegi törvény szerint épült, hegyessüvegű Varjúvárat, melyet az ezermester Kós maga tervezett és épített meg. A lombokkal környezett és zölddel futtatott falak valami különös ódonságot leheltek, mintha nem is mai embernek, hanem évek száza előtt a Varjúnemzetség valamely leszármazottjának, vagy a Gálok nehézléptű sarjának nyújtanának védelmet. A tulajdonképpen kicsi ház - ez a Kósépítészet egyik sajátja: - nagyot mutat. Otthonosan kisméretű és mégis impozáns. Igazi varjúvár. Éppen olyannak találtam, amilyennek a Kós rajzai és metszetei nyomán elképzeltem: keményvonalú zárkózottság, gyakorlati logika, meleg lakályosság és sajátosan magyar lovagromantika kedves keveredésének. Amikor átalléptem a körbefútó várkerítés kapuját, Kós az udvaron állott. Már nem emlékeszem, micsodán, de erősen mesterkedett.- Bé se gyere már! - kiáltotta felém. - Tizenegykor van az istentisztelet és Körösfőig is idő kell. Indulj egyenest! Üstére aztán kerülj vissza, itt meghálhatsz. Kezet fogtunk.- V árj csak - mondta egyszerre —, valami eszembe jutott. Miért menj te lábon odáig? Adok egy lovat alád. Tudsz lovagolni?- Lássam a lovat - feleltem óvatosan. Hamar előkerült az istállóból a nekem szánt paripa. Kis mokány hegyi ló volt, barna, mint a kávé, hosszú sörénye boglyasán csapzott homlokába.- Békességes, mint egy angyal. Ráülhetsz bátran. Nyereg is került, nagy bőrtáskával. Meg lovaglópálca is. Kengyelbe léptem és felheppentem. Kós előrement, ki a kapun, hogy mutassa az utat.- Eredj erre, Nádas felé, az ország útján. De ha rövidíteni akarsz, kaptass fel itt a hegynek. Hosszú kanyart szelsz át és nem
