Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5-6. szám
veszélye nélkül megpróbáltuk összekötni néhány szórakoztató alkalommal is, ahol helyet kaptak hagyományaink. Ezeken az estéken igaz keresztyén barátság és mértéktartó hangulat volt az uralkodó. Szerveztünk farsangi bált az ifjúság számára. Anyák napi ebédet, zenés-táncos együttlétet a lelkészbeiktatás estéjén. Ezért az alkalomért, a lelkipásztor beiktatás gyülekezeti ünnepének megszervezéséért köszönet a közösség tagjainak. Isten áldja mindazok életét, akik megértették, hogy Krisztus szolgálata közösségi összefogást igényel és bizonyították hitüket a lelki, szellemi téren, valamint a szervezés terén kifejtett munkájukkal. Bár egyházmegyénkben szervezési nehézségek miatt a tervezett egyházmegyei értekezletek nagy része elmaradt, egyházunk a tél folyamán otthont adott egy ilyen alkalomnak. Ugyanakkor, március, május, valamint október első hétfőjén házigazdái voltunk az egységes lelkészkonferenciának. Augusztus hónapban vendégünk volt Gaál Botond debreceni teológiai tanár, akinek kiválóan dokumentált előadásából mindannyian okulhattunk és válaszokat kaphattunk. Simon Veronika képzőművész is meglátogatta közösségünket, ajándékaiért, egy Szent Istvánt, valamint Kálvin Jánost ábrázoló portréért köszönetét mondunk és Isten áldását kérjük életétre. A lelkipásztor részt vett a helyi közösségek meghívása nyomán, a Fairfield-i gyülekezet jubileumi ünnepén, majd a Los Angeles-i egyház fennállásának 80-ik évfordulóján, mely alkalmakon gyülekezetét képviselte. A közösség jóvoltából a lelkipásztor családtagjaival együtt lehetett jelen a májusi Sommerset-i zsinati ülésen. Missziós tevékenységünk keretében a decemberi presbiteri gyűlésen adományt szavaztunk meg a kárpátaljai nagydobronyi Irgalmas Szamaritánus Egészségügyi Gyermekotthonnak és az erdélyi, kézdivásárhelyi székhelyű Református Kollégium részére. Istené a dicsőség érette! December hónapban elkezdődtek a Kossuth-terem felújítási munkálatai, a bérlő által, ezúton is kifejezzük reménységünket, hogy az új arculatot nyert termünkben is a főszerepet az Ige szolgálata kapja. Az anyakönyv adatai szerint egyházunkban az elmúlt esztendőben 2 temetési, 2 esküvői és hála Istennek 4 keresztelési szertartást végeztünk. Szeptember hónaptól kezdve két ifjú jár konfirmációi előkészítőre. Meggyőződésünk, hogy a 2006-os esztendőben is, minden erőtlenségünk az alkalmatlanságunk ellenére, a Lélek által megerősítve, az Úr dicsőségére és gyülekezetünk javára tudtunk szolgálni. Isten adjon jövendőt szolgáló közösségünknek! Papp Zsolt Ip CALVIN SYNOD HERALD____________________________ Nt. Papp Zsolt és családja Kacsó Istánnal, Bállá Istvánnal és Nagy Zoltánnal Ligonierben Szabó Klára: Dr. Bütösi János hatása a gyülekezeti misszióra Én személyesen arról tudok vallani, hogy János bácsi először is a személyével hatott. A hitével, ahogyan azt megélte, odaélte elénk, diákjai elé. Megmutatta, hogy az evangélium olyan üzenet, olyan téma, ami a hétköznapi beszélgetésekben is helyet kell kapjon és nemcsak a tanórán, vagy a prédikációkban. így most lelkipásztorként, hitoktatóként nekem is természetes az, hogy nem keresztyén szülők előtt, vagy a boltossal beszélgetve ugyanúgy hívő emberként szóljak, mint a gyülekezetben járó nénivel vagy egy diákommal leülve. Azzal, hogy formálta a személyiségünket, mint leendő lelkipásztorokét, hatással van a mi gyülekezeti munkánkra, nem is beszélve arról, hogy leveleivel azóta is erősít, tanácsol. Másrészt nekem személy szerint a misszióval való találkozást debreceni refisként szintén János bácsi jelentette. Ő beszélt egy alkalmon azokról, akik külmisszióban szolgálnak. Az az elkötelezés, az a tűz, amivel ő beszélt, indította el az én érdeklődésement, aminek nyomán a teológus évek alatt a missziói szeminárium hallgatója lettem. Az első missziói konferenciára a Bütösi Misszió Alapítvány révén jutottam el. Később magam is igyekeztem minél több helyre eljutni. János bácsi révén kerültem kapcsolatba a Protestáns Missziói Tanulmányi Központtal, ahol a konferenciák mellett tanfolyamon is részt vehettem, ami szintén a missziós látásomat formálta. Ezeken az alkalmakon természetesen új ismeretséget is szereztünk, hasonló gondolkodású testvérekkel találkoztunk. így ismerhettem meg külmisszióban szolgáló testvéreket, akik elmondták milyen fontosak nekik az itthoni kapcsolatok az anyagi támogatás mellett az imádságos háttér tudata. Gyülekezeti szolgálatom során sikerült a gyülekezetben megvalósítani, hogy rendszeresen levelezünk kint szolgáló magyarokkal és próbálunk ilyen módon részt venni a szolgálatukban. Ez nemcsak nekik lehet hasznos, a gyülekezetben is tapasztaljuk ennek az áldásait. Gyülekezetünk tagjainak is bővül a látásmódja a misszióról, a szolgálatról és amellett, hogy más országokban szolgáló testvérekre gondolunk, kezdjük együtt felfedezni, hogy itt helyben ugyanúgy élnek Istent nem ismerő emberek, akik felé pedig nekünk van szolgálatunk. Utóbbiban nagy szerepe van annak is, hogy gyülekezetünk többi lelkésze osztozik ebben a látásban - négyen vagyunk lelkipásztorok a vésztői gyülekezetben. Ez a terület, a gyülekezeti tagok látásmódjának formálása ugyanúgy János bácsitól eredő felismerés. O irányította a figyelmünket arra, hogy a településünkön nem egyedül, hanem az ott levő gyülekezettel együtt kell szolgálnunk. Ehhez viszont tanítani kell a gyülekezetei. A szeminárium hallgatóival jártunk is gyülekezetekben egy-egy szolgálattal, aminek az volt a célja, hogy a lelkipásztoroknak ebben a látásmód alakításban legyünk munkatársaik, az ő kéréseik alapján. (Mikor segédlelkészként ebbe a gyülekezetbe kerültem itt is járt egy ilyen csoport Gaál Sándor vezetésével.) Ennek a tanítói munkának a fontosságát, a munkatársak keresését a gyülekezetben szintén János bácsitól hozzuk magunkkal. ____________________________________________________15 Folytatás aló. oldalon
