Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5-6. szám
/---------------------------------------AMERIKAI MAGYAR-------------------------------------------\ REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja Ívnod \\M) Alapítva 1900-ban \ / 108-ik évfolyam 2007. május-június 5-6. szám Kedves Testvéreim: Nem régen ünnepeltük Krisztus feltámadását, húsvéti előkészülésünkben, a böjt ideje alatt figyelmünket keresztyén hitünk elveire szenteltük és komolyabban vettük vallásunkat is mindennapi életünkben. A nagy húsvéti ünnep után figyelmünk lazult vallásunk irányában. A közeledő tavaszi megújulás, az újjászülető gyönyörűen színes világ, az ébredő természet, kertjeink és virágaink elvonják figyelmünket, valahogy elfelejtjük a húsvét előtti negyven nap fontosságát. Gyorsan közeledünk a pünkösdi ünnephez, de ez az Úrvacsorái alkalom valahogy nem látszik olyan fontosnak, mint a húsvéti. Sajnos, az élet elvonja figyelmünket ettől a második csodától, amit Isten adott nekünk. Krisztus tovább él köztünk az élő Keresztyén Egyházban és a Pünkösd emlékeztet bennünket arra, amikor Jézus életet adott az Egyháznak. Jézus a Szent Lélek ajándékával lehetővé tette, hogy az apostolok, majd a mai időkben mi is a Szent Lélek szolgái lehessünk és részesülhessünk ebben a lelki ajándékban. A tény az, hogy Pünkösd a Keresztyén Egyháznak a születésnapja, az a nap amikor új életet, új jövőt tett lehetővé az egész világ számára. Talán nem gondolunk nagyon sokat erre, valahogy természetesnek vesszük, Pünkösd soha nem volt olyan fontos ünnep, nem olyan nagy mint Karácsony vagy Húsvét. Sajnos, ez is mutatja, hogy mi gyakran sokkal jobban figyelünk a világi dolgokra, mint hitünkre. A világias egyéneknek nem érdekes a Pünkösd, mert ez nem egy „vásárlási ünnep”. Szükséges nekünk keresztyéneknek egyházi ünnepeket, nem világi mérleggel mérni, hanem megérteni az igazi lelki fontosságot. Annyira természetesnek vesszük a pünkösd fontosságát életünkben, hogy nem értékeljük azt igazán. Ez volt az alkalom, amikor a feltámadott Megváltónk megáldott minket egy olyan egyházzal, amit még az apostolok sem képzeltek lehetségesnek. Ezt az ajándékot a mai ember alig veszi figyelembe, pedig a Szent Lélek elküldése a megváltás csodája. Gyakran nem figyelünk a csodákra az életben, mindent természetesnek veszünk, nem vesszük észre, milyen áldásokkal halmoz el Isten bennünket. A mai ember átlag életkora több, mint hetven év, mégis panaszkodunk, hogy nehéz az élet, sok abetegség. Figyelembe vesszük-e azt, hogy ma majdnem minden ember, aki a hatvanadik évét elérte, már olyan áldásokban részesült, ami lehetetlen és ismeretlen volt szüleinek és nagyszüleinek? Áldás pédául az orvosi kezelés: szintén mindnyájan olyan betegségeken, műtéteken mentünk keresztül, amitől őseink meghaltak volna. Természtesnek vesszük a szívműtétet, a korszerű kezelést rák, vagy más súlyos betegségekben, de panaszkodunk, hogy hosszú a gyógyulási idő. Elfelejtjük, hogy minden ilyen nehézség egy alkalom, amikor az Úr Isten ad nekünk egy új életet, egy lehetőséget hitünk elmélyítésére. Mi meg vagyunk áldva olyan csodálatos javakkal, amiket elődeink nem tapasztalhattak. A halál árnyékában álltunk és az Úr kegyelméből megint kinyithattuk szemeinket a következő reggel. Észre vesszük az ajándékot, a csodát? Ahelyett hogy életünk végéig hálát adnánk Megváltónknak, az „Áldott Orvosnak,” és minden erőnkkel Őt szolgálnánk, természetesnek vesszük, és hálátlanok vagyunk Isten iránt. így vagyunk Pünkösddel is, természetesnek vesszük, életünkhöz tartozik. Milyen csodálatos az, hogy az Úr Szent Lelke itt van velünk, itt működik köztünk, erőt ad, vezet minket, lehetővé teszi, hogy mi is csodákat műveljünk az Ő nevében. A Keresztyén Egyházban jelen van az egész világon, megengedi, hogy Vele együtt dolgozzunk mint munkatársai, úgy tekint minket mint gyermekeit. Ez Pünkösd jelentősége, ezt ünnepeljük Pünkösd napján! Ludwig Kálmán Károly, püspök PÜNKÖSTI ÉNEKEK 223 (Dicséretek.) 305. JÖVEL, SZENT LÉLEK ÚR ISTEN
