Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3-4. szám
Bertalan Imre „Ott ülék... ő közöttük” Amerikai magyar nemzedékről nemzedékre Az amerikai magyarok 1999, szeptemben végén háromnapos ünnepség keretében emlékeztek az 1929 májusban rendezett, Nemzetgyűlés néven számon tartott seregszemlére. Az alábbi sorok nem lépnek fel egy, a részletekre kiterjedő beszámoló igényével. Inkább arról adnak számot, hogy mi történt a nagygyűlésen, közelebbről annak angol nyelven folytatott szekciójában. Két szóba öntve ez történt: emlékeztünk régiekről, éspedig úgy, ahogy őket három, Amerikában született és nevelkedett fiatal magyar látja. Az amerikai szociológusok beszélnek nemzetiségi tömbökről. Az alaptömb minden esetben az első emigráció, a nagy hullámokban érkező gazdasági menekültek. A semmiből kezdés elszántsága, friss munkaerő, bámulatos ipari fejlődése nem lett volna elképzelhető. Erre a bevándorlóra az a legjellemzőbb, hogy csak úgy tudta elviselni az Újvilágot, ha nyelvében, egyházi és társadalmi életében, baráti kapcsolataiban fenntartotta a nemzet lelki-kulturális folytonosságát. Közösségi szempontból nálunk, amerikai magyaroknál is ez a legfontosabb nemzedék. Könnyen meg lehet számolni, hogy a később érkező emigráció hány templomot, iskolát, testvérsegítő egyesületet, magyar házat, klubot létesített, szemben a szegénysorról jött, nehéz testi munkát végző öreg-amerikásokkal. Ha ma másfélmillió amerikai polgár vallja magyar származását, ez a kedvező statisztika az alaptömbnek és a belőle sarjadó nemzedékeknek köszönhető. Az alapítók nemzedékét méltatta, emléküknek adózott az anyai ágon negyedik nemzedékbéli Bertalan Imre András, a Rutgersen és Princetonban végzett toledói lelkipásztor, a ligonieri (PA) Bethlen Otthon közelmúltban megválasztott igazgató lelkésze, kinek dédapja a múlt század végén érkezett New Jersey bányavidékére, és lett egyik alapító presbitere a whartoni egyháznak. A második, legkevésbé kiegyensúlyozott bevándorló hullám a „dipiseké” (Displaced Persons). Ez a legmeghajszófiább rétege a magyar emigrációnak. Volt katonatisztek, földbirtokosok, állami tisztviselők, köztük magas állásokat betöltő, tehát jómódhoz, parancsoláshoz szokott urak, akik a második világháborút követő vészes időkben érkeztek az európai láger-életből Amerika partjaira. Végigcsinálták a kemény barakk életet, mindenféle megaláztatást, és mire az Egyesült Államok megnyitotta előttük kapuit, már halálosan fáradt, múltban élő emberek voltak. A számtalan harcos hangvételű szervezet, az általuk életre hívott sajtó legfőképp egy célt szolgált, az elhagyott haza, a rab ország felszabadítását. A magukkal hozott számos nemzeti érték között a legfontosabb a ma is virágzó, magyarságtudatot építő, magyar nyelvet ápoló, külföldre szorult cserkészet. Amellett hathatósan növelték a régi, magyarságot szolgáló intézmények, mint egyház, testvérsegítő egyesületek, tagságát. Ennek a számban is jelentős értelmiségi tömbnek a kiértékelését Koszorús Ferenc, Washingtonban élő nemzetközi jogász, publicista, a kisebbségi probléma megoldásának, a NATO bővítésének szorgalmazója, végezte, aki maga is „dipis” szülőktől származik. CALVIN SYNOD HERALD____________________________ A harmadik bevándorló csoport az „ötvenhatosok”-é. A legtalányosabb képlet: hősök, szabadságharcosok egyfelől, gyors siker keresésében felőrlődök másfelől. Egyéni érvényesülések tekintetében a legsikeresebb emigrációs tömb. Tehetséges, megedzett, a magyar névnek, „ötvenhat”-nak elismerést szerző, egyéni sikereket aratott polgárok, akik önmagukban, gyermekeikben az amerikai közéletben számarányukat felülmúló felelős pozíciókat töltenek be. Kötetlenségük csak látszólagos. Következetesen vállalják és hathatósan végzik az anyanyelv és kultúra ápolását. Ennek az emigrációs tömbnek kiértekélését Dr. Kiss Erzsébet, a Duke Egyetem professzora végezte, aki Rhodes-ösztöndíjas és Oxfordban doktorált, és olyan „ötvenhatos” szülők gyermeke, akik maguk is beírták nevüket mindkét haza újkori történetébe. Emlékeztek, tisztelegtek, de itt nem álltak meg. AZ első nemzetgyűlésről egy kortanú azt jelentette: a buffalói tanácsbahívás jövőt alakító találkozásnak bizonyult. Ezt bátran elmondhatjuk a második nagygyűlésről is. Az emlékezés nem szolgált eszközül arra, hogy a résztvevők elvesszenek a múltban. Múlton való elmerengés helyett előre nézni, jövőt formálni. Ezt a magatartást tükrözik azok a határozati javaslatok, melyeket Amerikában született és nevelkedett magyar fiatalok hoztak: Támogatjuk az amerikai magyar szervezeteké régieket és újabb keletüeket egyaránt. Törekszünk a feladatok egyeztetésére, régi és új szervezetek egységes működtetésére. Magunkra nézve elkötelezőnek tartjuk, hogy önmaguk számára megfogalmazzuk identitásunkat, feladatainkat, helyünket a nemzettestben. Kérjük az anyaország és az itteni kulturális szervezetek hatékony közreműködését olyan területeken, mint a magyar nyelv ápolása, történelmi és kulturális örökségünk tudatosítása. Bekapcsolódni, washingtoni és országos szinten egyaránt, Amerika politikai, társadalmi, nevelésügyi rendszerébe, ezen keresztül is munkálni az amerikai magyarság előrehaladását, valamint a Kárpát-medencében élő magyarok emberi és kisebbségi jogokra vonatkozó törekvéseit. Kapcsolatrendszert építeni a Kárpát-medencében és az itt élő magyar ifjúság között. Folytatni a Nemzetgyűlésen elkezdett munkát. Találkozzunk újra és gyakrabban. Támogatjuk a Budapesten felállítandó 1956-os Történelmi Múzeum megvalósítását. Munkálkodunk a nemzedékváltás minél szélesebb körben való megvalósításán. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy az Amerikában született, angolul beszélő nemzedék otthon érezze magát egy ilyen és hasonló konferencián. Megosztani közösségi életünket az újonnan érkezett, vagy csak ideiglenesen itt tartózkodó magyarokkal. Hassunk oda, hogy a 2000-es amerikai népszámlálás alkalmával minél többen megnevezzék magyar származásukat. A konferencián a moderátori feladatkört az amerikai születésű Molnár Ágoston professzor, a New Brunswick központtal működő Hungarian Heritage Center elnöke látta el, aki bevezetőként Folytatás a 22. oldalon ____________________________________________________21
