Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1-2. szám
16 CALVIN SYNOD HERALD Részletek Dr. Ravasz László HAZAFELÉ... c. könyvéből A JÓ PÁSZTOR Az Úr az én pásztorom. Zsoltár 23:1 Az év első napja olyan nap, mint a többi, mégis különös jelentőséget ad neki az, hogy e napon az Örökkévalóság ablaka kitárul előttünk. Úgy fogadjuk ezt az évet, mint egy új reggelt. Frissen, üdén, bizakodva indulunk neki az új életnek. Milyen jó, hogy Isten olyan hosszútürő s atyai bizalommal tovább foglalkozik velünk. Új, meg új lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy elvégezhessük életünk legnagyobb feladatát: ajkunkkal és cselekedeteinkkel dicsérjük Őt. Köszönjük Istennek, hogy új alkalmak hosszú sorát nyújtja felénk, amelyekben mindig találkozhatunk vele, s helyrepótolhatjuk, amit elmulasztottunk és megcselekedhetjük, amire elhivattattunk. E napon érezzük át megint teljes örömmel és mély hálával, hogy az Úr a mi pásztorunk. Hányszor elfelejtkezünk erről és hányszor elfordítottuk tekintetünket róla, de Ő sohasem felejtkezett el rólunk és tekintete szüntelenül rajtunk nyugodott. Milyen jól esik Őt közelünkben tudnunk! Örök szeretetének drága tárgyai vagyunk, nem magunkért, hanem Ő érette, s azért az árért, amelyet Szent Fia fizetett érettünk. Véghetetlen bölcsessége titokzatos tanácsban határoz legfőbb javunk felől és megszabja, ami nekünk javunkra válik: mennyi értelem, mennyi gond, mennyi isteni találékonyság foglaltakik e legfőbb bölcsességű pásztornak velünk való törődésében! És mindenhatósága, amelyik egyetlen mozdulással világokat teremt és napok fáklyáit oltja ki, milyen biztosan, pontosan és dicsőségesen viszi végbe mindazt, ami az Ó hű pásztori gondjából következik mi reánk. Óh én lelkem, örülj és örvendezz, hogy ilyen pásztorod, atyád és gondviselőd van! Énekeld el neki ez újév hajnalán:,,Kicsodám van nekem az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön. Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem Te vagy óh Isten mindörökké. ” (Zsolt. 73:25 - 26.) Köszönöm Neked, én Uram és én Istenem, hogy erre a napra felvirrasztottál. Köszönöm, hogy napjaimhoz napokat adsz még, s abban drága alkalmakat arra, hogy megtérjek és éljek. Azért felajánlom Te Néked ezt az esztendőt, amit ingyen kegyelmednek tetszett én reám elhozni. ígérem előtted nagy fogadással, hogy ez új évben nevedet jobban megszentelem, s magamat teljesebben állítom oda Te Neked tetsző kedves áldozatul. Buzgóbb leszek a Te imádásodban, hívebb szent akaratod teljesítésében, tűrőbb a szomorúságban és örvendezőbb a reménységben. De mit érne minden fogadásom és elszánásom, ha Te nem segítenél óh örök jóság és örök segedelem ! Azért könyörögve kérem számomra ez évben a Te Szent Lelked ajándék ’t. Neveld az én hitemet, gyújtsd fel az én szeretetemet, erősítsd meg az én reménységemet. Világosítsd meg az én elmémet, hog)> akaratodat megismerjem. Tedd fogékonnyá szívemet, hogy akaratodnak engedelmeskedjem és vidd végbe örök végzésedet velem, ellenem és érettem. Segíts meg, hogy szolgáljak azoknak, akik én reám bízattak. Szerezzek örömet azoknak, akik engem szeretnek és nyújtsak jó példát mindazoknak, akik reám tekintenek. Őrizd meg családom tagjait, barátaimat és munkatársaimat. Áraszd ki reám áldásodat, ne lásson szükséget az én lelkem és ne törjön el felettem a kenyérnek botja. Oltalmazd meg házamat, városomat, hazámat, anyaszentegyházamat. Őrizz meg minden bűntől, kísértéstől, nyomorúságtól és készíts ebben az évben is atyai szeretettel, atyai türelemmel életem végső órájára, amelynek fekete küszöbén, midőn általiépek, öltöztess fel az én Uram Krisztusom érdemébe, ama lakodalmi ruhába és fogadj be atyai szíved örömébe. Amen. * Ha semmi egyéb nem, a suttogás és színlelés megmutatná, hogy van vétek a világon. Bunyan NEKI NÖVEKEDNIE KELL, NEKEM ALÁBBSZÁLLNOM (Újév) Akinek jegyese van, vőlegény az, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömöm immár betelt. Annak növekednie kel,, nékem pedig alább szállanom. János 3:29—30 Semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy nekem alább kell szállanom. Ez azt jelenti: életünk akár akarjuk, akár nem, mint a meggyújtott gyertya, elfogy. A zsoltáríró azt mondja: életünket megemésztjük, mint a beszédet. A megindított mondat lepereg, végére ér, a gondolat elfogy; a megkezdett élet lepereg, végére ér, elfogy. Ezzel az új esztendővel is közelebb jutunk a sírhoz. Ez az új esztendő is hozhat számunkra betegséget, megpróbáltatást, dicsőségünk megfakulását, örömünk elharvadását, életünk elfogyatkozását, hozhat számunkra halált. Még ennél is szörnyűbb csapást hozhat rám: elhozhatja azt, hogy hitetlenségem növekedik, gőgöm felfúvalkodik, konokságom még jobban megátalkodik, elszántabb ellensége leszek Istennek, messzibbre vetődöm az atyai háztól, közelebb jutok a kárhozathoz, nagyobb hatalmat vesznek felettem a gonosz lelkek. Borzasztó dolog a Krisztus nélkül való alászállás. Ezért csodálatos a Keresztelő János mondása, a vőlegény barátjának életbőlcselete: Neki növekednie kell s az Ő növekedésével kell nekem alászállanom. Végbemehet ez először úgy, hogy életem az ő szolgálatában fogy el. Óh, ne féltsem hát életemet, amelyből másoknak adok vigasztalást, örömet, erőt! Ne féltsem boldogságom rózsaleveleit, amelyeket azért hullatok el, hogy kenyérdarab, gyógyító ír származzék belőle másoknak. Lemondok ennek a világnak annyi öröméről és szépségéről azért, hogy másokkal jót tegyek,
