Calvin Synod Herald, 2006 (107. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5-6. szám
14 CALVIN SYNOD HERALD (^Qjpükkezetí hírek Magyar Református Egyház, 220 Fourth Street, Passaic, NJ Lelkipásztor: Vásárhelyi József püspökhelyettes Nancy Maria keresztelése Május 6. szombat és május 7. vasárnap - 12 órától 5 óráig ÉTEL VÁSÁR. Máius 21-én d.e. 10 órakor kétnyelvű Istentisztelet. 100 éves harangunkat ünnepeljük. - Díszebéd. Iain R. Torrance a Princeton-i Egyetem elnökével találkozott a keleti körzet magyar lelkészi kara 2006. február 6-án. (A képen balról jobbra) Nt. Török István; Ft. Vásárhelyi József, a Kar titkára; Nt. Ujj László; Nt. Dr. Kocsis Attila, a Kar elnöke; Nt. Dr. Iain R. Torrance, az egyetem elnöke; Nt. Püski Dániel, Princeton-i ösztöndíjas; Nt. Rőczey Barnabás; Nt. Kovács W. Albert; Nt. Nagy Szabolcs; Nt. Lene Boglárka, Princeton-i ösztöndíjas; Nt. Oláh Károly Iain R. Torrance a Princeton-i Teológia hatodik elnöke a skóciai Aberdeen Egyetem dékánja és professzora volt. Pályafutását lelkipásztorként kezdte és szolgált a brit hadsereg káplánjaként is. A „Scottish Journal of Theology” szerkesztője, és párbeszélő tagja a Reformátusok Világszövetsége és az Orthodox Egyház közötti dialógusnak. LELKIPÁSZTOR NÉLKÜLI GYÜLEKEZET: • Beaver Falls, PA Érdeklődő lelkipásztorok vegyék fel a kapcsolatot a püspöki hivatallal. Rt. Rev. Koloman K. Ludwig 7319 Tapper Ave., Hammond, IN 46324 219-931-4321 1956. októberre emlékezünk Magyarország történelmében két jelentős dátumot tartunk számon, amely a nemzeti ébredés szempontjából kimagaslik. Elsősorban, az 1848-49-es Szabadságharc eszméit kell itt kiemelni. Annak belső hatása, bukása ellenére is, még négy nemzedékben tartotta fenn a reményt és adott erkölcsi alapot a nemzet fennmaradásában. Még a 20. század gyermeke is Petőfi nyelvét beszélte és Kossuth eszméit szívta magába. 1956. az a másik nagy vízválasztó, amit a nemzet csak az elmúlt években tudott szabadon megünnepelni. Itt nincs alkalom arra, hogy részleteiben körvonalazzam a magyar tragédia állomásait a 20. században. De talán segít az 1956. Októberi Forradalom és Szabadságharc megértésében, ha csak röviden is, de visszaemlékezünk az 1945-56-os időszakra. A második világháború alatt a magyar hon óriási veszteségeket szenvedett. Budapest romokban hevert, hidak felrobbantva, vasútállomások súlyosan megrongálva; tízezrek éheztek, mások elmenekültek vagy hadifogságban sinylődtek, számtalan Szibéria hómezőin halt meg, vagy rokkantként került vissza. Az emberi és anyagi veszteséget még fokozza az lélektani nyomás, ami a háborúnak elvesztése a lakosságra való hatását jelentette. Reményveszteség, iránynélküliség jellemezte a népet akkor, amikor a nagyhatalmak sorsjátékot vetettek a nemzet jövője felett. Ismételten megcsonkított országunk jóvátételt fizetett az orosz birodalomnak. A gazdasági élet teljes csőd felé haladt, s a pénznek szinte semmi értéke nem volt. Népünk semmiféle segítséget, anyagi vagy erkölcsi támogatást nem kapott a ,nagy nyugat’ hatalmasaitól. Mindezt tetézte az ország belső életének felbomlása, amit a szovjet megszálló haderők és az azt követő, Moszkvában előre kiképzett sztálinista hírterjesztők és agitátorok kihasználtak. Bár volt egy rövid időszak arra, hogy a haza újra talpra álljon, de hamar világossá vált sokak előtt az, hogy az ország teljes életét már nem a magyar nép képviselői, hanem Moszkva fullajtárjai irányították. Amint a belügyminiszteri tárca kommunista kézbe került, a nép élete teljesen megváltozott. Százak tűntek el, ezreket meghurcoltak vagy áttelepítettek az ország másik részére. Az államosítás az ország életének minden területét érintette, s aláásta az állam politikai, társadalmi, gazdasági és erkölcsi életét. Az ellenzéki pártok vezetőit eltávolították, másokat bebörtönöztek, vagy hamis vádak alapj án elítéltek. Az egyetlen, a kommunista párt diktatúrája a társadalmat teljesen vakvágányra terelte. Egy vad idegen, minden emberi logikát meghaladó ideológia dicsőítése az élet minden területére kihatott. A politikai szemináriumok az emberek gondolkodását, értékrendszerét átformálta, egymáshoz való viszonyát aláásta, és a munkához való viszonyt politikai alapra helyezte. Az új rendszer kitermelte a maga szellemi és gazdasági arisztokráciáját, és vezető beosztásokba olyanokat neveztek ki, akik politikailag elfogadhatók voltak, de szakmai képzettséggel és megfelelő tapasztalattal nem rendelkeztek. Az egyházi iskolákat kisajátították és a közoktatást teljesen az állam irányította. A fiatalság politikai nevelését is erőszakosan kézbevették. A cserkész szövetséget és a keresztyén ifjúsági egyesületeket megszüntették, amiket egy jól fölkészített kommunista mozgalom váltott fel. A fiatalság templomba járását minden lehető módon meggátolták. Az egyházaknak a
