Calvin Synod Herald, 2006 (107. évfolyam, 1-12. szám)
2006-09-01 / 9-10. szám
' AMERIKAI MAGYAR-------------------------\ REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület CALVIN 1 II 1 } A 1 | hivatalos lapja SYNOD HlKMI 1/ Alapítva 1900-ban 1^ * (1 / 107-ik évfolyam 2006. szeptember-október 9-10. szám Kedves Keresztyén Testvéreim, Az egyik ige, amely gyakran eszembe jut, megtalálható Pál második, Timóteushoz írt levelében a 4. rész második és harmadik versében: „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást elviselhetetlennek tartják, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.” Ezt felszentelésem és püspöki beiktatásom alkalmával is felolvasták a püspökök, figyelmeztettek és emlékeztettek feladatomra. Minden lelkésznek nagyon komolyan kell vennie Pál üzenetét, de Jakab levelében is figyelmeztetve vagyunk: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, mert tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. (Jakab 3:1) Ezek a szavak nem csak lelkészekre vonatkoznak, hanem minden keresztyénre is. Azok a körülmények amelyek az első keresztyéneket kísértették, még most is léteznek. Látszik körülöttünk abban, hogy az, amit „keresztyénnek” nevezünk, sokakban nem is ismerhető fel. Úgy árulják a vallást, mint az önkiszolgáló étteremben az ételt. „Hogy tetszik a gulyás? Erős paprikával? Jó, az itt található! Krumpli helyett tarhonyát? Barna kenyeret vagy fehéret? Tessék kérem, ahogyan önnek megfelel”! Krisztus nem így adta nekünk az igét. Megmondta, mit vár tőlünk, és nincsenek ilyen választékok a tetszésünkre bízva az igében. Pontosan ez volt a hiba, amit a zsidók elkövettek: tudták, mit várt tőlük az Isten, csak nem tetszett nekik (Mikeás 6:8: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr.”) Viszketett a fülük és inkább mást akartak hallani. A probléma persze ott kezdődik, amikor nem Isten terve az alap, hanem saját életünk és tetszésünk. Amikor saját terveink nem azonosak Isten terveivel, akkor más utat kérészünk, máshogy próbájuk értelmezni az Ő szavát. Ahol ez megtörténik, az már nem keresztyén közösség. Több formában jelenik meg ez a helyzet. Ismerek gyületkezeteket, ahol az anyagi állapot a legfontosabb, mindig a pénzről van szó. Misszió jóformán nincsen a gyülekezet életében - csak sajátmagukról gondoskodnak az emberek. Ez nem keresztyénség - ez egy privát klub. Vannak gyülekezetek, ahol - ha van misszió, - csak magyar missziókat támogatnak. Voltam egyszer egy templomban, ahol kihirdették hogy a szomszédban van egy család, az apa megbetegedett és ételre van szükség. Erre a célra külön adományt kértek. Istentisztelet után a kijáratnál egy magyar ember, pénztárcával a kezében megkérdezte „magyar a család?” „nem”, válaszoltam, erre szó nélkül elrakta a pénztárcát és ment tovább. Pont ez volt a zsidók hibája is, ezért kérdezte Jézus „Az Irgalmas Szamaritánus” példában, hogy ki volt az igazi felebarát, majd azt mondta: „menj el, (és) te is hasonlóképpen cselekedj (mint a szamaritánus). Nem csak magyarokhoz vagyunk küldve misszióra mint keresztyének. Egy másik kísértés, ami ellen küzdenünk kell, a társadalmi szokások hatalma amely eltér a keresztyén tanításoktól. A mai napokban olyan változások vannak a társadalomban, hogy nem is lehet mindet felsorolni. Vannak egyházi vezetők, akik nem vezetik gyülekezeteiket és egyházaikat bibliai alapon; inkább félremagyarázzák a bibliát, hogy azonos legyen a tömeg legújabb nézetével. Mostanában például férfiak férfiakkal, nők nőkkel akarnak megházasodni, ezért el kell ferdíteni a kétezer éves keresztyén hitet, hogy a „viszkető füleknek” kellemes hangzást adjanak. Nem egy nagy lépéssel érkeztünk a mostani helyzetünkbe, hanem sok kis lépéssel, amikor újra és újra elnéztük azt, hogy különféle emberek tetszésére egyházaink nem tartották be Isten igéjét elég szigorúan. Sok jóakaratú ember kis lépésekkel téved le az igazi útról. Vigyázzunk, hogy kis lépéseinkkel soha ne tévedjünk le az Isten akaratából kirendelt igazi útunkról. Ludwig Kálmán Károly, püspök Kedves Lajstromtársaim, Köszöntök mindenkit a Belgiumi Magyar Protestáns Egyházközség nevében, Brüsszelből. Egyben kérnék is mindenkit, hogy ha belgiumi vagy luxemburgi protestáns magyart ismertek, aki jönne Istentiszteletre, irányítsátok hozzám. Üdvözlet mindenkinek, K. Remport Péter lelkipásztor
