Calvin Synod Herald, 2005 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
CALVIN SYNOD HERALD 21 vízlefolyása képezi, a többi a felszíni vízhálózatot táplálja. A térség vízfolyásai a Szeret vízgyűjtőjéhez tartoznak, a környező hegyekről lefutó patakok vízét a Békás gyűjti össze, amely a Besztercén keresztül a Szeretbe fut. A Gyilkos-tót néhány állandó vízfolyású patak táplálja: déli végén a 6.5 km. hosszú és 14 km2 vízgyűjtővel rendelkező Juhpatak a Kis-Gyilkossal, délnyugat felől ömlik a tóba a Pongrácztetőről eredő Vereskő-patak, melynek legfontosabb mellékvizei a Pongrácz-, és Ló-havas-patakok, valamint a nyugat felől a Likas és a Cohárd. A tó kiömlésétől számítjuk a Békás-patakot, melynek fontosabb mellékfolyói a Kis-Békás és a Szurdok jobb oldalról, a baloldali mellékpatakok közül a Kupást, Lapost, Bardócz-patakot és a Súgót emlitjük. A Békás-patak hossza valamivel több mint 40 km, vízgyűjtő területe 560 km2, hozzávetőleges évi átlag víhozama a szorosban 1.2 m3/s. A patakok vízjárása enyhén szélsőséges, a tavaszi nagyvízek periódusa általában áprilisban kezdődik és június végéig tart, amikor a hóolvadásből származó víz, valamint a júniusi esőzések tekintélyes vízhozamnö vekedést eredményeznek, míg a kisvízek időszaka általában augusztusra és szeptemberre tevődik. A víz hőmérséklete tavasszal és ősszel 6-10°C között ingadozik, a nyári időszakban pedig 16-18°C-t is eléri. Az erdőírtások, valamint a helytelen legelőgazdálkodás hatására az utóbbi évtizedekben tekintélyesen megnőtt a patakok által görgetett, de főleg lebegőhordalék szállítása amely, akár rövid távon, a Gyilkos-tó létét is veszélyeztetheti. Hidrokémiai szempontból a térség vizei kifogástalan minőségűek, veszélyes antropikus jellegű szennyezőforrás nincs. NÖVÉNY ÉS ÁLLATVILÁG A Gyilkos-tó és környékének specifikus geológiai-domborzati, valamint éghajlati-vízrajzi adottságai sajátos és változatos élővilág kialakulását tették lehetővé. A környék jellegzetes növénytársulása a tűlevelű erdő, a kedvezőbb mikroklímával rendelkező lejtőkön megjelenik a vegyeserdő, a szoros kijáratától kelet felé dominánssá válnak a bükkösök. A fenyőfélék közül a legjellemzőbb a lucfenyő (Picea excelsa), az adottságoktól függően még megtalálható ajegenyefenyő (Abies alba), az erdeifenyő (Pinus silvestris), a vörösfenyő (Larix decida), és a törpefenyő (Pinus mugo túrra). A tiszafa (Taxus baccata), amely nem is olyan régen még tömegesen előfordult, napjainkra majdnem teljesen kipusztult. A vegyeserdőkben, a fenyőfélék mellett, a leggyakoribb a bükk (Fagus silvatica) és a közönséges nyír (Betula pendula). A nem fás növények közül számos érdekes faj fordul elő mint például a Belső-Ázsia pusztáin őshonos pusztai árvalányhaj (Stipa joannis), a festő csülleng (Isatis tinctoria), szirti temye (Alyssum saxatile), stb. Az erdei tisztások, valamint a kaszálók és legelők növényszerkezetében a gramineák családjához tartozó fajok töltenek be döntő szerepet. Legfontosabbak a vörös csenkesz (Festuca tenuis), szőrfíí (Nordus stricta), macskatalp (Antennaria dioica), stb. A mészkősziklákon csenkesz és perjefajok, tűlevelű szegfű (Hepatica transsilvanica), kárpáti harangvirág (Campanula carpatica), kisasszonypapucs (Cypridedium calceolus), stb., valamint a fokozottan védett havasi gyopár (Leontopodium alpinum) találhatók. Számos növényfajt a népi gyógyászatban előszeretettel hasznosítottak és hasznosítanak ma is, ezenkívül az erdei gyümölcsök és az ehető gombák gyűjtésének történelmi hagyományai vannak a vidéken. Az állatvilág rendkívül fajgazdag, az erdők állatvilágában még fellelhetők olyan elemek, amelyek Európa erdőségeiben már ritkaságszámba mennek, mint például a farkas (Vanis lupus), gímszarvas (Cervus elaphus), vaddisznó (Sus scrofa), bamamedve (Ursus arctos), stb. A madárfauna több képviselője védett vagy fokozottan védett. Ilyen a Békás-szoros sziklafalain fészkelő hajnalmadár (Trichodroma muraria), amely jellegzetes, pillangószerű mozgással kutat rovartápláléka után. A napsütötte, csupasz málladékfelszíneken előfordul a vipera (Vipera berus). A tóban és a gyorsfolyású, bővizű hegyi patakokban megtalálható a pisztráng. A tavi pisztráng (Salmo trutta lacustris) olykor szokatlan méreteket is elérhet, fogtak már 85 cm hosszú és 7-8 kg-ot megközelítő példányokat is. Ezzel az élénkpettyes fajtával együtt és a patakokból bevándorló sebes pisztráng. (Salmo trutta fario). A megszakadt élőhelyláncok összekapcsolása valamint az ökológiai kiegyenlítő felületek megóvása egy hatékony, tudományos alapokon nyugvó, tájrehabilitáció kezdetét jelenthetnék. SZÉKELY HIMNUSZ Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényén. ref.: Maroknyi székely, porlik mint a szikla, Népek harcának zajló tengerén, Fejünk az ár, jaj százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk! Ameddig élünk, magyar ajkú népek, Megtörni lelkünk nem lehet soha, Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján, Legyen a sorsunk jó vagy mostoha! Keserves múltunk, évezredes balsors, Tatár-török dúlt, a labanc rabigáit, Jussunk e honban, székely-magyar földön, Szabad hazában éljünk boldogan! Édes Szűz Anyánk, könyörögve kérünk, Mentsd meg e népet, vérző nemzetet. Jussunk e honban, székely-magyar földön, Szabad hazában éljünk boldogan! Ki tudja innen merre visz a végzet, Országhatáron, óceánon át. Jöjj hát, királyunk, itt vár a te néped, Székely nemzeted Kárpát bérceken.
