Calvin Synod Herald, 2005 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5-6. szám
Kedves Testvéreim Jézus Krisztusban: A Húsvéti ünnep napjai már elmúltak. Megérkezett a tavasz, újra látjuk minden nap körülöttünk a gyönyörű kerteket, virágzó növényeket, és érezzük Istenünk kezét mindennapi életünkben. De nem szabad elfelejteni, hogy a Húsvéti áldás csak most valósul meg igazán életünkben - az ünnepnapok után, amikor gyakorlatba hozzuk azt a csodát, amelyet Húsvétkor ünnepeltünk. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy ingyen adja Magát nekünk Megváltó Urunk, szükséges a mi részünkről, hogy elfogadjuk ezt az ajándékot. Sajnos, sokan nem fogadják el azt, amit Atyánk ingyen ad. Az igazság az, hogy sokan csak szokásból ünnepelik a Húsvétot, azután a figyelmük a kertjükre, tavaszi takarításra és új ruhaneműre, majd Anyák napjára fordul. Templomunknál a következő nagy ünnep, illetve ,,Úrvacsora osztás” majd csak Pünkösdkor lesz, és sokan jóformán el is felejtik a Húsvéti áldozat jelentőségét. Emlékezzünk egy pillanatra az első Pünkösdre, mi is történt! Lukács evangélista azt írja nekünk Az Apostolok Cselekedeteiben, a második részben: ,,Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. ” Felderül a kérdés: miért találkoztak ott mindnyájan? Vajon őszi takarítási találkozóra jöttek össze? Vagy mutogatni egymásnak az új kabátot, zakót? Nyilvánvaló hogy nem emiatt voltak ott, azon a helyen. Inkább azért voltak együtt, mert továbbra is azon tűnődtek, hogy milyen csodát tapasztaltak Húsvét napján, mik lennének a helyes lépések, hogy teljesítsék Jézus szavait: ,, Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szendéteknek nevében, tanítva őket hogy megtartsák mind azt, amit én parancsoltam néktek; és ime, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. ” Ahhoz, hogy Húsvét a Megváltó ünnepe legyen életünk végéig, szükséges, hogy mi is készüljünk a Szentlélek fogadására. Ne a lakásunkat, hanem a lelkünket takarítsuk ki! Ne a régi, csúnya ruhát, hanem a régi önző magatartást vetkőzzük le, és vegyük fel a szeretetet, a jó akaratot, és az adakozó lelkületet. Fogadjuk be a mindennapi életünkbe Jézus Krisztust, hirdessük mindennap Jézus Krisztus igéit tetteinkkel és szavainkkal. Akkor mi is érezni fogjuk a Szentlélekjelenlétét és erejét, és lelkűnkben a feltámadott Krisztus mindig velünk lesz. Ludwig Kálmán Károly, püspök nj [n (Dsida Jenő Pünkösdi várakozás Kpsz a világ, Teszült, ünnepi várás derengfelette. Thahotti csend. Csaknéha néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden héhekchámpa, J? hol csatár a Lét... <De jaj, sötét van, Mélységes iszonyú sötét! J? zordon tömeg-árnyék, Némán zokogva kering utjain, S csakegyet tud és egyet érez... ...Most váratlanul vágyon megvonagdk és felzug Istenéhez: (Betelt az idő! Sugarat, fényt, szint adj nekünk Mert epedünkj Fényesség nélkül oly sivár az éhet! Nagy Jáhkotónk oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És isméthikmindig erőse66en JA fehviharzott étheren keresztüh És felharsan az egekharsonája S a végtehennekzsohozsmája zendüh Zsibongva, zsongva... Ts nagy szavát az Vr- kimondja! AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Alapítva 1900-ban A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja CALVIN SYNOD HERALD
