Calvin Synod Herald, 2005 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3-4. szám
/-------X AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja X synod H E RALD A,api,va i9°°-ban ^ 106-ik évfolyam 2005. március - április 3-4. szám Kedves testvéreim: Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk minden testvérünknek ebben az ünnepi időszakban. A régi otthoni szokások, amelyek körülvették a húsvéti ünnepeket hiányoznak ebben az országban. Húsvét második napja még ünnep volt nálunk, a fiatalok kedvesen locsolni mentek a lányokhoz, a hagyományos húsvéti ebéd sem könnyen felejthető. Most már szokásokkal küzdünk. A „húsvéti nyuszi” valahogy nem felel meg a szép otthoni emlékek helyett, és a „mardi gras” szokás is olyan idegennek tűnik! Mintha nem is ismernék a bibliai történetet, amelyre ez a legszebb, legfontosabb keresztyén ünnep épül. A virágvasárnapi boldog nap után egész Jeruzsálem, népe és tanítványok is félreértették Jézus szándékát és akaratát, saját tervüket és akaratukat próbálták megvalósítani. Nem értették, hogy Jézus Isten országát hirdette, nem egy új zsidó nemzeti országot vagy kormányt. Nyilvánvaló, hogy a helyi hatóságok Jézus ellen voltak, mert féltették hatalmukat. A nagy meglepetés az volt, hogy Jézus tanítványai, annak ellenére, hogy már három éven keresztül minden nap vele voltak, még sem értették Jézus szavait. Amikor elmentek vele a kertbe imádkozni, fáradságukban vagy unalmukban elaludtak, de amikor oda érkeztek a római katonák letartóztatni Jézust, karddal támadták meg a katonákat. Még korábban, azon az estén Jézus vette a kenyeret, megáldotta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek megtöretik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok az én emlékezetemre.” Szerencsére, ezekre a szavakra emlékeztek, és ezek a szavak újra összehozták őket napokkal később, amikor a feltámadt Jézus újra megjelent nekik. Ezek a szavak a mai napig összehoznak minket, és hívnak mint Jézus tanítványait. Fontos ezekre a szavakra emlékezni. Mint a tanítványok, mi is régen járunk Jézussal, gondolva, hogy megértettük szavait, akaratát életünkben. Az igazság az, hogy ugyanúgy, mint a virágvasárnapi ünneplők, az ünneplés után mi is azt gondoljuk, hogy jobban tudjuk mint kell cselekedjünk, mint Jézus, jobban ismerjük saját körülményünket, mint Jézus, az eredmény az, hogy eltévedünk az életben. Most a napokban újra elénekeljük a „Hozsánna-t”, és emlékezünk a Nagyhét eseményeire. Nagypénteken szomorú szívvel emlékezünk arra a borzasztó napra, amikor keresztre feszítették Urunkat. Húsvét napján az Úr asztala körül fogunk állni, és újra meghalljuk szavait - „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek megtöretik....E pohár az új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek,.... az én emlékezetemre.” Ne hagyjuk ott, se a szavakat, sem Jézust! Engedjük, hogy tovább is velünk maradjon. Urunk, a mindennapi életben. Nem azért halt meg, hogy az asztalnál sirassuk, hanem azért halt meg miértünk, hogy új életet nyeljünk. Engedjük meg, hogy a feltámadott Úr Jézus Krisztus jelen legyen a egész életünkben! Ludwig Kálmán Károly, püspök Ft. Vásárhelyi József püspökhelyettes és Ft. Ludwig Kálmán Károly püspök a Kálvin Egyházkerület gyászkoszorújával, melyet Ft. Dr. Vitéz Ferenc tiszteletbeli püspök temetésére vittek 2005. január 1-én. ,,Mert a bűn zsoldja a halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. ” Róma 6:23
