Calvin Synod Herald, 2005 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2005-09-01 / 9-10. szám
CALVIN SYNOD HERALD 21 A Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet Vásárhelyi Mária elnöknővel TÖVIG ÉGŐ GYERTYA - (.Folytatás a 19. oldalról)- Sújts le villámoddal bűnös fejemre, de az ártatlant ne bántsd! Istennel birkózott, vívta az eget, mint a tébolyodott...- Isten, Isten, gyújts világot, mutasd meg, hol vannak?! Vagy ha ítélet napja ez, perzselj fel mindent kénköves tűzzel, öld meg az embert, s tedd a földet sivár temetővé!... Isten, Isten!... Hörgő szavát rettentő dördülés nyelte el, vakító villanás után velőkig vágó csattanással sújtott a villám, s égbenyúló sudár fenyő gyökeréig borult lángba. Lett hát világosság!... Ijedtében a vihar is elhallgatott; a világra boruló csendben csak az égő szurok s a sercegő lomb nyögött fájdalmasan... Gyermekeit odaképzelte a villámsújtott fa tövére, szénné égve, koromfeketén; ész nélkül rohant, hogy ő is ott vesszen az égi tűz gyilkos lángjában... De térde megrogyik, nem bírja teste súlyát, halálverejték ül a homlokán; vánszorgó lépéssel gyötri magát tovább... Nincs már messzebb puskalövésnyinél... A föle cseng, vagy beszédet hall?!... Megáll, figyel!... Gyermekszó csendül!?... Merőn néz egy pontra!... Közelében félig földbeásott pásztorkunyhó, eresze alatt esőtől, széltől védetten, egymáshoz simulva ül a két gyermek... A kicsi lányka korholja a fiút:- Jaj te, Pista, be álmos vagy! Ne aludj no, nézz oda, né, tövig égő gyertya!... Ébredj, Pista!... Pista álmosan nyitja ki szemét, de aztán nyitva is felejti:- Jaj te, csakugyan be szép!... Ha ezt édesapám látná!...- Pedig látja, mert né, hol van!... Édesapám, minket meg se vert az eső - csicsergi Katica.- Hégám, de ki hozott ide? - legénykedig Pista. Igen, ott volt Péter, de mintha álomban járna... Megsímogatta a földet, melyen pihentek, a vánnyadt tetőt, mely övéinek menedéke volt, aztán a magasba nézett, szakadozó felhők között kék ég mosolygott... Szeméből kibuggyant a könny, s ajkán, mint deszkaszálon menekült hajósnak, zokogva sírt fel az Isten neve!... A Kálvin Baráti Kör Mary Sonye elnöknővel Túrmezei Erzsébet „EDZEM MAGAM!” A rádió tüzes hűeket ont. Kibontott háromszínű lobogók... tüntet az ifjúság... szíve felett kokárdák nyílnak... és nő a menet, mint ellenállhatatlan áradat.... követelések... gyújtó jelszavak... De Kati a konyhán mást is jelent: „Édesanyám, Lacika odabent padlón fekszik a zongora alatt. ” Édesanya a hírre beszalad. Mit mível az a semmirevaló? Pokróc az ágy,pokróc a takaró... Hozzáhajol. Valami baja van? Lacika ránéz:„Csak edzem magam!” S a tekintete elszánt és kemény. Hajnalig kitart furcsa fekhelyén. Kiságya várja puhán, üresen. „Edzem magam!"-A rádiót lesem: utcai harcok... vér... statárium... És elgondolkozom a kisfiún. Szívét hazaszeretet járta át, s egész éjszaka „edzette magát", hogy megállja a helyét emberül ha üt az óra s a sor rákerül. Vér... vér... Sok drága élet ottmarad... De kis Lacik készülnek ezalatt, sfelsorakoznak: élőfelelet! Kokárda nyílik a szívük felett' Jövőt virágzik a véres jelen!... Vigyázz reájuk, édes Istenem! 1956. okt. 25.
