Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3-4. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD (Folytatásall. oldalról) kodó pletykától, s meghallom a „halkszavú parancsnok” Igéit. Elvonom szemeimet a tolakodó látványosságoktól, reklámoktól, torz és torzító képektől, és szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön a segítségem. Elvonom szívemet az oly sok helyen magukat kínáló napi pillanat-bálványoktól és Kálvinnal felajánlom azt égőáldozatul Istennek. Elvonom lelkemet a sötétség erőitől, és megfürdetem azt a Szent Lélek áradó fényözönében. Ilyen értelemben a böjt nagy nemzeti és egyéni méregtelenítés és lelki feltöltekezés ideje lehet, miként azt svájci testvéreink már évek óta gyakorolják: nemzeti és egyéni bűnökért imanapot és böjtöt tartanak. Ha ők ennek szükségét érzik, akkor mi miért nem? Amikor a pozitív gondolatokra, szavakra, tettekre figyelünk, Isten jelenlétére, igényére, elvárásaira, ajándékaira hangoljuk rá magunkat. Nagy események előtt Izráel népe böjtöt hirdetett. Amikor gyilkos testvérháború dúlt, akkor felmentek Béthelbe, ott sírtak az Úr előtt, elidőztek nála és böjtöltek. Elsiratták és legyőzték a pártoskodást. S mielőtt a fogságból elindultak haza, a babiloni nagy vizek mellől, Ezsdrás böjtöt hirdetett, hogy megalázkodjanak Istenük előtt, s kérjenek Tőle szerencsés utat maguknak és családjaiknak. Az akkori böjtök mai alkalmazása lehetne például nemzeti önvizsgálatunk az Európai Unióba lépés előtt! Adja meg Atyánk és Megváltónk Szentlelke által minél többünknek, hogy az idei böjti hetekben valóban eljuthassunk Istenünk közelébe, belélegezhessük háromszoros szentségének életet tisztító közelségét, s ezután bátor szívvel, biztos irányvétellel indulhassunk az elkészített jövendő felé. Eközben pedig vegyük észre irgalmas szívvel a mindenkor velünk lévő szegényeket, hátratételt szenvedőket és nekik juttassunk böjti lelkűlettel javainkból! Merjük hát ezért a Szentírást újra és újra magunk ellen is, ne csak a magunk igazolására olvasni, mert csak ez szolgálja mások és a magunk javát, üdvösségét. Dr. Békefy Lajos NAGYBÖJTI GONDOLATOK (Bittó Attila testvérünk Internetes gyűjtéséből) CIRÉNEI SIMON ÁTVESZI A KERESZTET Az Üdvözítő oly gyenge, hogy az elítélői attól félnek, már a Kálváriához vezető úton meg fog halni. Ezért kényszerítik az éppen arra haladó Simont, fogja és vigye egy darabon Krisztus Urunk keresztjét. Simon habozik, de vállára veszi az Úr terhét. Ezért jutalmul megkapta később a hit kegyelmének ajándékát. íme, így jutalmazta meg az Úr azokat, akik önként segítenek a szenvedőkön! Minden megkínzott, agyongyötört, elfáradt ember szeméből a kereszthordozó Krisztus tekint rád. Segíts rajta, ahogy tőled telik! Uram, nyisd fel szememet, hogy észrevegyem körülöttem az emberek szenvedését!Ne haladjak el sorsuk mellett vakon, hanem segítsek keresztjük nehezén erőmhöz mérten! Ha sokat nem is tudok, de amennyit igen, azt örömmel akarom tenni. (Thomas Merton) /-----------------------------------------------------------------------------\ Ady Endre A Szamaras ember Be szép, hogy ment: Virágosán, szamárháton és sírva. A Biblia írja, Hogy Nagypéntekre nem is gondolt, Csak ment, ment és a szive szomj volt. Ilyen szomjas szivekkel járják Azóta is és pálmák nélkül Gyorsult kálváriáját Az Életnek s mit tőle kapni, Szamárháton annyi, de annyi Vitéze a Jónak. Be szép: pálmák napja holnap S e vén legenda megderül: Tán kerül Ezután is szamaras ember Másokért küzdő szerelemmel. Hiszen úgy kell, kell a szamárság. Jézus, Tavasz és Jeruzsálem: Be régi-régi történet ez, Amen, ámen. \_________________________________________________ „...az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott... ” (lKor 11,23) A Nagycsütörtök eseménye: Az Úrvacsora szereztetése Krisztus Urunk földi életének vége egybeesett a zsidó páskaünnep előkészületeivel. A páska ünneplésének eredete egészen az egyiptomi fogságból való szabadulásig megy vissza, annak emlékére ünnepelték, hogy a szabadító Isten kiutat mutatott a rabszolgaságból választott népének. Azért esznek kovásztalan kenyeret, mert azon a bizonyos éjszakán, amikor az Úr elküldte az ítéletet végrehajtó angyalait, nem volt idő kelesztett kenyeret készíteni. Keserű fű evése a sanyarú sorsukra emlékeztette őket. így olvasunk erről a 2Mózes 12-ben: „...vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Ne
