Calvin Synod Herald, 2003 (104. évfolyam, 3-12. szám)
2003-05-01 / 5-6. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD /--------------------------------------------------------------------------\ Bánatos óda a már dicstelenül letűnt XX-ik századunkhoz Dr. Szabó István tollából Század, század letűnt század Gondolni rád vérünk lázad. Háborúknak letűnt kora Nem felejtünk el mi soha. Két hatalmas világ-égés, Harc-harc után minden lépés. Millióknak pusztulása, Több mint valaha és bárha, Történelmünk korszakába. Boszorkányok kora voltál, Vétkes áldozati oltár, Letagadjuk, hogy te voltál!!! Paris körül kerengéltek, Trianonban mesterkéltek; Játékuk voltak a népek Még ha nem is összefértek. Új nemzeteket formáltak, Egy ideig exisztáltak, Jöttek, mentek, összedőltek, Fragmentjei az időknek. Állam déílt le állam után, Újak jöttek furcsán, bután! Nemzeteket létre hoztak, Miket törölt az új korszak! Láttak sokat rífra népek. Nagy Magyarhont rongyra tépted! Századok közt legvéresebb, Letagadjuk emlékedet! Jómagámnak sokat adtál, Közel hozzád ó százas szám! Isteni kegyelem ez már! És tél után eljön a nyár!!! SZÁZAD, SZÁZAD, Te HÚSZADIK!!! VÉSZES VOLTÁK NAP-NYUGATIG. Ránk tömérdek vészt sodortál, Mint megveszekedett orkán!!! Nagy kár, hogy valaha voltál!!! Nagy kár! Nagy kár! Nagy kár! Nagy kár!!! V-_________________________________________________/ „...Keressétek, amik odafent vannak...” „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussalazokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ÜL” (Kol. 3,1) Krisztus mennybemenetelének ünnepe előtt nagyon sok ember értetlenül áll meg. Alig mond számukra valamit ez az ünnep, nem értik, nem érzik jelentőségét, áldását. De mit mond nekünk, hogy Krisztus mennybe ment? A tökéletes eligazítást az Ige adja, az apostoli bizonyságtétel hangzik áldozócsütörtök felemelő tanításában. Az ember nagyon hajlandó elsüllyedni abban, ami itt alant van. Túlbecsüli a földet, annak értékeit, a testet, a világot és azok örömeit. Elfelejti, hogy mindaz, ami itt van, múlandó. Elmarad a földi vagyon, véget ér a világ dicsősége, elfogynak az örömök, egykor mindent itt kell hagynunk, még a saját testünket is... Sokan nem tudják megnyitni szemeiket a végtelen távlatok felé. Sokat szenvedett már az ember azért, mert ilyen rövidlátó, de akik szenvedtek, mindenkor jobban átérzik, hogy ez a föld nem szilárd talaj az ő életük számára és szemeiket készek a föld fölé emelni és látni a hit látásával, hogy van odafentvaló élet. Áldozócsütörtökön emeljük tekintetünket a mennybeszálló Krisztus után és megértjük az apostoli intő szót: „azokat keressétek, amik odafent vannak...” (Kol 3,1) Legtöbb ember úgy képzeli az odafentvalókat, mint távoli, ködbevesző, titokzatos világot, de nem látnak semmit sem. Isten, Krisztus, Lélek, angyalok kara, üdvözült lelkek serege... milyen lehet az? Az emberek többsége csak a halál utánra hisz az odafentvalókban. Pedig az ember itt a földön is több mint ez a világ, van benne valami, ami nem ebből a világból való, ami kiemeli őt földi állapotából: ez a lélek. Ezzel a lélekkel törődni kell; táplálni, erősíteni, tisztán tartani, mennyei levegőhöz juttatni, hogy Isten közelében otthon érezze magát, hogy kiáradjanak erői. Keressétek, amik odafent vannak! Ott fent az Isten, de itt a földön is láthatjuk őt magunk körül és magunkban. Ott lüktetnek erői a természetben, ott ragyog dicsőségének fénye az égboltozaton, láthatjuk irgalmának jeleit az emberiség történelmében és a saját életünkben... Minden ami értékes, szép, jó, szent ebben a világban az Isten jelenlétét hirdeti. De 0 mégis odafent uralkodik örök dicsőségben, ebben a világban csak tükör által homályosan látjuk Őt. Boldog ember az, aki így látja Őt és már ebben a világban azokban gyönyörködik, akik odafent vannak! Ott fent a Krisztus, aki eljött, hogy megkeressen és megtartson, hogy felemelje életünket égi magasságba. Ő, aki meghalt érettünk, bűnbocsánatot és örök életet szerzett, aki által Istent megismerhettük, akinek életéből világosan megtanulhattuk, hogy mi van odafent. Krisztus azért ment fel a mennybe, hogy megtudjuk az Ő életének titkát, hogy mindaz az erő, szépségjóság, szeretet, irgalom, az az Ő életéből árad
