Calvin Synod Herald, 2002 (103. évfolyam, 1-10. szám)
2002-05-01 / 5-6. szám
t-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSO >K LAPJA A Kálvin Egyházkerület OALVIN I ITDAI hivatalos lapja SYNOD HtryMJ ^ Alapítva 1900-ban V---------------__________________________________________________* 103-ik évfolyam 2002. május - június 5-6. szám Hittel és reménységgel Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök gondolatai Jelenlegi nehéz helyzetünkben mindennél inkább hitre és reménységre van szükségünk. Odaadó hitre, mely cselekvésre indít, valamint élő reménységre az iránt, hogy tettre kész magatartásunk nem lesz hiábavaló és cselekedeteink megtermik gyümölcseiket. „A hit pedig a reményteli dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés”, tanítja Pál apostol. Fészek a hite. A reménység pedig a benne fészkelő madár. A hitből fakadó remény magasra és messzire száll. Magasra, ahonnan messzire lát, és messzire, ahová gyalogosan nem juthatna el a lélek. És kikölti fiókáit a remény. Szárnyra bocsájtja őket. „Szárnyra kelnek a saskeselyűk, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el”. Magasra és messzire szállnak. És „nem látott dolgokat” látnak, „amiket szem nem látott sem emberi szív nem gondolt”. „Megnyilatkozott egeket” látnak felül a reményvesztett helyzeten s fölötte túl a kérhetetlen valóságon. Ilyenek azok, „akik az Úrban bíznak”. „Erejük megújul”. Nem rekednek meg a szabad szemmel láthatóknál. A láthatatlan Istent is látják. „A nem látott dolgokról való meggyőződés” a „második mérföldút” megtételére is képessé teszi őket. Hitben és reménységben olyan erőre jutnak mint az Istenlátó Mózes, aki „az Isten népével való együttnyomorgást választván... nem félt a király haragjától, mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant”. Mert „a reménylett dolgok valóságára” tekintett... „Akik az Úrban bíznak”, olyanok mint az özönvíz hőse. Noé, aki „a hitből való igazság örökösévé lett”. Aki a mindenséget elnyelő végtelen vizeken hánykódván, türelme és ereje fogytán, hite rozoga bárkájáról végtére kibocsátotta a reménység madarát, mely estennen íve - a beteljesült remény olaj ágával a szájában tért vissza hozzá. És „a felhőnek és borúnak napján”, a baljós zúgó vizek felett, a szövetség és reménység jeleképpen, végezetre és mindörökre - feje fölött felragyogott: a szivárvány. Az ateista diktatúra idején nem csak anyagi javainkból forgattak ki, nem csak saját szülőföldünkön tettek földönfutóvá, hanem hitünket és reménységünket is megrabolták. Az otthontalanságra kárhoztatott, űzött emberi lélek olyképpen kóválygott az elidegenített haza pusztaságai felett, mint a lerontott fészkéből kivert, riadt madár. A talaját vesztett reménység azonban a mindenen eláradó embertelenség idején, a jogfosztás, a gyűlölet és a bizalmatlanság özönében is talált magának egy lélekvesztőt, melyen megvesse lábát, a letarolt világban is egy olajfát, melyen újból fészket rakjon. Olajággal a szájában, a szivárvány alatt átrepülve, a reménység szárnyaló madara ma is hitünk igazságát és az Isten megtartó kegyelmét hirdeti. Ma már egészen nyilvánvaló, hogy az ateista rezsim azért akarta elvenni Istenünket, és azért akart megfosztani hitünktől, hogy kényére-kedvére kiszolgáltatva, semmi támaszunk és menedékünk ne maradjon. Szárnyaló reményeinknek így és ezért szegte szárnyát. A letűnőben lévő rendszer örökségeképpen ezért vagyunk még ma is kicsihitűek és reményvesztettek. Hogyan is tudna szabadon repülni és élni az a madár, melynek szárnyát szegték, élőhelyét - hazáját - pedig tönkretették? És lehet-e (ország-)határt szabni a szabad madarak röptének: „Árpád hazájában”, „Mária országában” ekképpen vagyunk még ma is „tört szárnyú madár”, „kalitkás seregélyfiók”, akiket „a madarász tőrébe esve” kezükből etetnek tőrvetőink. „Szabadítsd ki magad, mint... a madár a madarásznak kezéből - hangzik a szabadulásra buzdító üzenet a Példabeszédek könyvéből. Hitednek ne szabjon határt a pártsemlegességnek álcázott hitetlenség! Reménységed ne ütközzön az anyagiakra leszűkülő „látható valóság” korlátaiba! „Láss, ne csak nézz!” - mondjuk Szörényivel és Bródyval. „A nem látott dolgokról való meggyőződés” hitével remélj és cselekedj egy olyan jövendőért, melyben „a reménylett dolgok” - Isten kegyelméből valóra válnak! 2002. április 21. A Választás Napján Tőkés László püspök
