Calvin Synod Herald, 2001 (102. évfolyam, 1-12. szám)
2001-11-01 / 11-12. szám
CALVIN SYNOD HERALD 13 Herodes: Legyetek üdvözölve! Kik vagytok, s mit akartok? Menyhért: Napkeleti bölcsek vagyunk és a zsidók újszülött Királyát keressük. Heródes: Úgy tudom, a zsidók királya én vagyok. Boldizsár: Talán az utódod csillagát láttuk. Heródes: Az utódomét? S velem mi lesz? Gáspár: Nem tudjuk, ó király! Az égi jelek csak az újszülött gyermekről adnak hírt. Heródes: Pihenjetek meg nálam, addig megtudakolom, hol találhatjátok! 3 király: Köszönjük, ó király! (Félrevonulnak) Heródes: írnokok! Ki ez az új király? 1. írnok: Nézzük mit mondanak a Szent Könyvek... (Könyvben lapozgatnak) Megvan! Az újszülött csillaga az, amit Dániel próféta látott álmában. 0 a Megváltó, Isten felkentje, a Messiás! 0 hoz a földre békét és boldogságot! 2. írnok: Mikeás is jövendöl a Megváltóról: És te Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael fölött. Heródes: Mekkora veszedelem! A zsidók királya én vagyok, és én is maradok. Azt a gyereket megöletem. Csillag: Ébresztő! (Csenget) Menyhért: Elindult a csillag! (Visszamennek) Heródes: Láthatjátok bölcsek, mindent megtettem, de az újszülött zsidó királyt itt nem találhatjátok. Menjetek Betlehembe, de hogy ott hol találjátok, azt nem tudhatom! Boldizsár: Köszönjük, ó király! (Elindulnak) Heródes: Ja, és várjatok! Ha megtaláltátok, gyertek vissza és mondjátok meg nekem is hol van. Én is szeretnék hódolni neki. (A Csillag és a királyok a barlang előtt állnak.) József: Kik vagytok? Menyhért: A megváltót keressük! Menyhért vagyok, napkeleti király! Gáspár: Én Gáspár. Messzi országokból jöttünk, követve a csillagot. Boldizsár: Én Boldizsár. Köszönteni jöttünk a zsidók új királyát. Gáspár: Hódolatunk jeléül fogadjátok el ajándékainkat! Aranyat! Menyhért: Tömjént! Boldizsár: Mirhát! József: Köszönjük! Pihenjetek meg nálunk! V PÁSZTOROK Narrátor: Kinn az éjszakában pásztorok őrizték nyájukat. Egyszerre nagy fényesség támadt. 1. Pásztor: Nézd csak pajtás, mit jelent az a fényesség odafent. Én ilyet még nem láttam, bár sok időt bejártam. 2. Pásztor: Magam sem vagyok gyermek, mégsem láttam oly remek tündöklő szép csillagot, mely itt felettünk ragyog. (Ének: Aranyszárnyú angyal...) Főangyal: Pásztorok! Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek! Ma született Megváltótok! Betlehembe menjetek! Találtok majd egy bepólyázott, jászolban alvó gyermeket! 0 a ti Üdvözítőtök! (Pásztorok felugrálnak) (Ének: Kicsi gyermek látni) 1. Pásztor: Itt egy barlang, s egy csodaszép csillag! Menjünk be! Hátha ez az a hely, amiről az angyal beszélt! 2. Pásztor: Békesség veletek! A kis Jézust kérésük! Hoztunk neki ajándékot! 1. Pásztor: Mézet. 2. Pásztor: Sajtot. 3. Pásztor: S hogy a hideg télben meg ne fázzon Jézus, odaadom a bundámat. 1. Pásztor: Énekeljünk egy éneket a kicsi Jézusnak! 2. Pásztor: Csak halkan, nehogy felébresszük! (Mindenki letérdel Mária és József mellé.) (Ének: Soha nem volt még...) KIVONULÁS ALATT Mindnyájan énekelnek. 1. Dicsőség, mennyben az Istennek, Dicsőség, mennyben az Istennek, Az angyali seregek, vígan így énekelnek, Dicsőség, dicsőség Istennek. 2. Békesség, földön az embernek, Békesség, földön az embernek, Kit az igaz szeretet, a Jézushoz elvezet, Békesség, békesség embernek. Amikor karácsonyt betiltották NO PERSZE, az ateisták! - gondoljuk rögtön. Pedig tévedünk: az ateistáknak, akár keleten, akár nyugaton, semmi problémát nem okozott a karácsony megünneplése, sőt, nagy bevetéssel és lelményességgel tették azt. Hiszen nem kellett más, mint előhalászni a régi szokások kellékes ládájából keleten Tél apót, nyugaton Karácsony apót, akik prémes bundában, rénszarvasok által húzott szánkón vagy helikopteren megérkezve lelkesítik mind a szocialista-, mind a konzum-társadalom embereit az ajándékozásra, a víg ünneplésre. Hol itt a probléma? A nagy, zsibongó csillogásban, a „család ünnepén” ki gondol még a világ Megváltójának eljövetelére? DE HA NEM az ateisták, akkor ki tilthatta meg karácsony ünneplését? Az előzőket figyelembevéve, logikus a következtetés: a puritánok, mégpedig Angliában, Oliver Cromwell kormányzása alatt. 1642 és 1652 között számos rendeletet adtak ki, amellyel betiltották mind a karácsonyi istentiszteleteket, mind az ünneplést. Cromwell törvényhozó puritánjai szemében karácsony hivatalosan a legnagyobb istentelenségnek számított: szerintük az ünnep emberi találmány, amely régi pogány szokásokra és hiedelmekre alapul a Biblia helyett és pazarlásban, eszem-iszomban, hazárd-játékokban és koldulásban csúcsosodik ki. Emellett, mint szigorú reformátusok, az
