Calvin Synod Herald, 2001 (102. évfolyam, 1-12. szám)
2001-09-01 / 9-10. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület CALVIN I IT A I pl Alapítva 1900-ban hivatalos lapja SYNOD HtfyALL/ 102-ik évfolyam 2001. szeptember - október 9-10. szám Reformáció napi megemlékezés Október 31-én Isten iránti hálaadással emlékezünk meg hőseiről, a Reformátorokról. Kálvin János és Luther Márton mellett ez éven különösképpen is gondoljunk Zwingli Ulrich svájci Reformátorra, aki 470 éve hunyt el. Humanista képzettsége és platonikus filozófiai tanulmányai Luthernál sokkal szabadabb gondolkodóvá tették. A bécsi és a bázeli egyetemeken végzett tanulmányai során hasonló nézetek alakultak ki benne az evangéliumok értelmezését, szerepét illetően, mint Erasmusban, majd Zürichben 67 tételben közreadta nézeteit. Zwingli tanítása az úri szent vacsoráról egyházunkban mind a mai napig elevenen él. Legfőbb célja volt, hogy az egyházból kitiltson minden olyan gyakorlatot, amely a Szentírásból nem igazolható: a zürichi főtanács segítségével elérte a kialakult szertartásrend és az egyházalkotmány fokozatos megváltoztatását. Ezzel párhuzamosan egy valódi keresztény állam létrehozásán fáradozott; ezt a gondolatot később Genfben Kálvin karolta fel. 1529-ben a katolikus kantonok szövetségbe tömörültek Zwingli ellen, és a kappeli csatában (1531) legyőzték a protestáns csapatokat, amelyeknek Zwingli volt a tábori lelkésze, ő maga is a csatában halt meg. Az igaznak emlékezete legyen áldott! 100 éve született Németh László Németh Csilla emlékezik író édesapjára- Németh László író születésének százéves évfordulóján sokféle megemlékezésen tekintenek vissza munkájára. Dr. Németh Csilla, leánya hogyan látja az író műveiben hitének megnyilatkozását?- Az Istenhez való viszonyulása folyamatos közeledés volt, ahogy én látom, egy problémakör, amely egész életét végigkíséri. Élete közepén „Bethlen Kata” című drámájában a megváltás bizonyossága szól. Kata, haldokló férje ágya mellett így támogatja az odaátra készülőt” „Gondoljon bűneire, s a Jézus Krisztus tökéletes elégtételére, s mondja, hogy egyedül az 0 közbenjárása által remélem üdvösségem.” „Az Ószövetség olvasása közben” című tanulmányában így fogalmaz: „Az ember az Ószövetségben ismert rá magára, s világára, s az Újszövetségben az orvosságra és a megváltásra.” A 46 évesen írt Széchenyi drámában az örökkévalóságban való hitről szól, s arról az alapvető kérdésről, hogy az Istennel való kapcsolat kialakulásához (a megtéréshez - használja is ezt a szót) akaratunk átadása kell. Ha ezt az akarást egy adott pillanatban elmulasztjuk, nem biztos, hogy egy újabb, második lehetőségünk erre még lesz. Az író leánya, Csilla. A vallásos nevelésről írt tanulmányában 61 évesen az istenfélelemről szól: „Én ugyanis egyáltalán nem érzem, hogy öntudatlan istenfélelem nélkül olyan nagyszerű ember lehettem volna. Sőt, éppen azt gondolom, hogy aki lettem, mégiscsak ennek a testembe ékelt ösztökének (azaz az istenfélelemnek) köszönhetem, amely újra és újra az önmagam szintje fölé lökött. Ha mégis nyomot írtam az emberek szívébe, ez azért volt, mert ez a bennem élő, s nem hitt Isten hajtott, ez parancsolta, hogy a sérülésekkel nem törődve, a szellem veszélyes forgatagaiba belevessem magam. Naplójában az egész életében oly nagyon keresett igazságról így ír: „Nincs szebb, mint másokról tudtukon kívül gondoskodni. Tudtukon kívül, de azokért, akikért tesszük - nemcsak félremagyarázva, de rágalom felhőibe borítva? - tíz perc múlva az Isten nélkül mégsem megy a dolog. Az erkölcs legreménytelenebb, legszebb erőfeszítéseit az ember nem búja egyedül. Ahhoz mégiscsak kéne egy absztrakt mérleg, amelyen szigorúan, de igazságosan leméretik. Isten nélkül az ilyen felelősségérzet, irgalom - bohózat.” Németh László élete utolsó nyolc éve az ő összetöretésének korszaka. Utolsó naplóiban arról ír, hogy műveit kizárólag Istennek írja. Ővele van már csak párbeszéde. A vízszintes, az emberek felé irányuló kapcsolatokból a függőlegesben, az Istenei való kapcsolatba szeretne eljutni, ahova olvasóit is magával kívánja vinni. A múlt áttekintése, kiértékelése, élete (Folytatás a 10. oldalon)
