Calvin Synod Herald, 2001 (102. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám
14 CALVIN SYNOD HERALD Kétféle úrvacsora (Folytatás a 13. oldalról) Mennyi üresség, közömbös unalom, tátongó tanácstalanság és gondolattalanság, ki nem szellőztetett kripták hangulata és mennyi, mennyi kereszt! Odafenn sugárzó lelkek, fényből szárnyaink vannak, fényszárnyunk a csillagokat érinti, homlokunkon csók és korona, fénytestünkön mintha fehér palást volna! Milyen vigasság, milyen győzelem, milyen diadal! Utcalármával összeszövődő zsoltárok helyett a mindenség összhangjának énekké dicsőülő csendje, amint átrekeszt rajta az angyalok seregének győzelmi kardala. Mivel ez a kétféle úrvacsoraosztás van, ezért lehetséges, hogy a láthatatlan alakítja és táplálja ezt a láthatót s ez a látható út és módszer legyen kezdet, elindulás ama láthatatlanhoz. Ezért van az, hogy a látható megtelik bűnbánattal, akár mondjuk, akár nem, akár kőszobormódra állunk, akár eltakarjuk tekintetünket, vallunk, sírunk, kezünket tördeljük, pitvarban zokogunk, mert jaj nekünk, ha az a láthatatlan lakoma elvétetnék tőlünk. Utána való éhségünk jaj dúlt fel, kezünket feléje nyújtjuk ki, annak a gazdagsága kell minekünk s ezért e jelenvalóban felkiáltunk: Egyedül Te ellened vétkeztünk, oh, Uram! Ravasz László Itthon Arany János Mint a madár a fészkére Szomjú vándor hűvös érre. Mint a gyermek anyaölbe: Vágyom én a nyájas körbe. Itt, enyelgő kis családom Közt, van az én jó világom; Künn borong bár a magasban: Itt örökké csillagos van. Csillogó szem, mosolygó ajk: Ez az, amit szívem óhajt. S küszöbömet átallépve. Ez derül itt én elémbe. Szívem ifjúi, gyermekké lesz: Kis örömet nagynak érez, Körülem is ártatlan ked Játszi pillangója repked. Es felejtem egyelőre Gondjaimat a jövőre: Mi nehéz súly függ e vállon, Nehogy kedvök búra váljon. Gyermek-szívvel, öntudatlan Nyugszom meg e gondolatban: Hogy övéit el nem hagyja. Ki mindnyájunk édesatyja. Választási eredmények Magyar Református Presbiteri Szövetség Az új elnök: Nt. Dr. Szabó Dániel Villáminterjú- Elnök úr, gratulálunk megválasztásához, Urunk áldása kísérje új szolgálati területén is. Miben látja legfontosabb feladatát a Szövetségben?- Nem csak megtisztelő, hanem rendkívüli mértékben szent terhet is jelent ez az eredmény. Olyan elődök voltak ebben a tisztségben az elmúlt tíz esztendőben, akiknek Isten - országos méreteinket is meghaladóan - kiemelkedő személyiséget és tálentumot ajándékozott. Úgy gondolom, hogy a Presbiteri Szövetség a mi zsinat-presbiteri rendszerünkön belül történelmileg is a maga felelős és ugyanakkor elrendezett helyét tölti be. Éppen ebből az elvből következően soha sem akar és soha sem tudna csak egyedül munkálkodni, hanem mindenkor a lelkipásztori közösséggel együtt, az egyház tisztségviselőivel együtt. Hiszem, hogy ennek az együttmunkálkodásnak a lehetőségeit, távlatait és gyümölcseit látni az egyik nagy feladata közös munkánknak.- Miben látja konkrétan a XXI. század első évtizedében a presbiterek legfőbb teendőit, illetve ebben a tekintetben elnöki teendőit?- Még mindig alvó óriásként látom presbiteri közösségünket, amelyikben sokkal nagyobb lehetőségek rejlenek, mint amennyit mi magunk is láthatunk vagy fölismerhetünk önmagunkról. Isten szám szerint és elhívás szerint is elsősorban nagy munkabírású és látásokat hordozó közösségnek szánta a Presbiteri Szövetséget. Hiszem, hogy az Igére figyelve föl kell ismernünk a történelmi időkben kapott lehetőségeinket, amiről úgy szoktunk szólni, hogy történelmi kairoszban élünk, kapuk nyittattak meg, eddig nem tapasztalt lehetőségeket adott Isten. 0 sok tekintetben reánk bízta népünk holnapját, jövőjét, lelkigondozását. Nem magunkról gondolunk túl sokat, hanem reménység szerint felismerjük Isten nagy gondolatait népünkről, egyházunkról, a magunk életéről. Nagy munkás sereg élhet ennek a nemzetnek a közepén, amelyik az eljövendő években kiteljesítheti, továbbviheti azt, amit az Úr nemzetünkről is gondolt. Történelmileg nem akármilyen utat, felelősséget, nem akármilyen gyógyító megbízatást kaptunk itt Kelet-Európábán. Lehetünk missziói nagyhatalom, szolgálattevői nagyhatalom, amelyik alázattal jár.-A közömbösséggel, értetlenkedéssel, visszahúzással szemben mit üzen a reményeink szerint mintegy húszezer magyar református presbiternek?-Azt üzenném, amit a magam számára is mondok: el kell kérnünk Istentől a csodálatnak a lelkületét, azért, hogy ő minket megszólított és közel engedett az ő országának a dolgaihoz. Föl kell ismernünk: milyen gyorsan rohannak az esztendők, s milyen üresjáratban telhetnek el időszakok az életünkben. Különbséget kell tennünk a maradandó elköte(Folytatás a 15. oldalon)
