Calvin Synod Herald, 2000 (101. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9-10. szám
CALVIN SYNOD HERALD 15 Imádság Reformáció Ünnepén Örökkévaló Isten, Édesatyánk! Örvendező szívvel borulunk le színed előtt ezen a szent napon, hogy ismét megérhettük Szent Lelked ereje megbizonyításának emlékünnepét. Áldunk, hogy nem hagytad sötétségben tévelyegni atyáinkat, hanem Igéd vüágossága felragyogott szíveikben, szájuk és életük, cselekedeteik és mártíromságuk drága bizonyság lett szent elhívatásukról. Áldunk, hogy Szent Lelked által megvilágosítottad s elhívtad őket, hogy akaratodat cselekedve igéd és Lelked erejével az Ige mértékéhez ragaszkodva elvessék mindazt, amit nem Te mondottál és rendeltél. Áldunk, hogy velük voltál az elhívatás és a cselekvés napjaiban, s áldunk, hogy tántoríthatatlanul bíztak Benned a megpróbáltatások idején, s Néked engedelmeskedtek inkább, hogysem az embereknek. Áldunk, hogy drága Igéd tiszta vüágát szent lelkesedéssel szívták magukba külföldön járó, tanulni vágyó, Téged szolgáló eleink, s a honi földön honfiak szívébe plántálták drága, megtartó evangéliumod e földön bizodalmát, az örökkévalóságban megbocsátást ígérő magvait... Áldunk, hogy kegyelmedből szolgálatuk által színed elé járulhatott szent egyházunk népe, hívő eleink, hogy a nemzeti katasztrófák nagypénteki útján találkozzanak érettük is szenvedő Szent Fiaddal, s kezeiket átszögezett szent kezébe téve, erőt merítsenek a további küzdelemhez. Atyánk, áldunk a magyar reformátorokért, a gályarabokért, az otthon börtönt, halált, zaklatást, üldöztetést szenvedőkért, hívő és hűséges atyáinkért, akiknek Te voltál erősségük és egyedüli reményük. Atyánk, áldunk, hogy drága Igéd századokon át vezérelt, gyógyított és biztatott. Áldunk, hogy Igéd ma is szövétnek otthon a katakombák mélyén, s áldunk, hogy bujdosásunkban nekünk is éltető reménységünk, vezérlő csillagunk. Atyánk, ne hagyd kialudni a lelked gyújtotta szent lángot darabokra törött magyar református egyházad népe szívében. Ne engedd, hogy odahaza és az elszakított területeken a zsarnok keze kioltsa ezt a szent tüzet, s ne engedd, hogy itt a kényelem bíbor vánkosán elernyesszen a nemtörődömség, s veszni hagyjuk a templomot, szent ügyed s lelkünk üdvösségét. Lelkeddel lobbantsd lángra ismét a hamvadó zsarátnokot; ébressz fel, rázz fel bennünket halálos tespedésünkből, s hívj el ismét, erősíts meg, szentelj meg és küldj el újra, hogy e kárhozatba rohanó világban lehessünk az örökélet világossága, sója, kovásza és jóize. Adj prófétai erőt és tűzet szívünkbe, hogy Igéd kétélű kardjával hadakozva győzzük le a bűnt, s megkötözött lelkeket hozzunk boldog, örök rabságra szent Fiad zsámolyához. Árasszd ki reánk ismét Szent Lelkedet, s add, hogy nevedben követségben járjunk, mint a világosság, az ígéret és örökélet fiai, Krisztus munkatársai és jó vitézei, akikre sóvárogva vár az egész teremtett valóság... Fakassz imádságot küzdő-könyörgő egyházad magyar (------------------------------------------------------------------------------Á Kálvin Genfben mint nagy, rettentő sziklaszál Egy hatalmas, büszke óriás áll... Nem döntötte le négy hosszú század, S ellene most is hiába lázad Gyűlölői bosszús légiója: Minden fegyver visszapattan róla. Áll szilárdan, hősi méltósággal, Kezében az Ige pallosával, Mellyel, ha vág könnyű mozdulattal, Minden ellent pozdorjává szabdal, S melyet látva bújik odújába, Ki ürmöt lop tiszta hit borába... Nagy szelleme miként zúgó orkán Átsivít az Alpok havas ormán, S hol végig megy, ahol végig léptet, Ördögöt űz, pusztít, ront bűnt, vétket, S szentélyeknek alapját veti meg, Tiszta erény s hit szentélyeinek. S hol beveszi magát ez a szellem A föld hátán akármilyen helyen, Bástyája lesz jognak, igazságnak, Mentsvára az űzött szabadságnak, Apostola tudás-, műveltségnek, Vértanúja nemzeti eszméknek!... Te vagy ez, te, Provánsz-nak szülöttje, Te vagy Kálvin: az Égnek küldöttje Minden, ami igaz, minden, ami szent. Ki által az CJr újólag izent, Hogy Igéje hatalma és fénye Legyen újra népeknek reménye!... Kálvin! - jöjj most újra szellemeddel, S kiket a baj tengere lepett el, Mert elhagytunk, elárultunk téged, Ments meg újra minket, magyar népet; Építsd újjá az őshit templomát, S tedd szabaddá apáink rab honát! Kónya Gyula \___________________________________________________J református népe szívében, hogy ne érezzük, hogy magánosán harcolunk, hogy a szenvedéssel teli, de dicsőséges századok után ne csak a holnap, hanem egész jövendőnk e földön szebb legyen, és legyen dicsőséges az örökkévalóság az örök, boldog őshazában, könyörülő atyai szíveden... Ámen Vitéz Ferenc
