Calvin Synod Herald, 2000 (101. évfolyam, 1-12. szám)
2000-07-01 / 7-8. szám
— > AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTU SOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület CALVIN 1 r\ A I Alapítva 1900-ban hivatalos lapja SYNOD Ht [/ Szerkeszti: Dr. Vitéz Ferenc 2000. július-augusztus 7-8. szám 101-ik évfolyam Újabb ének a búzamezőkről Otthon, az én hazámban, túl a tengeren, s a gömbölyű hegyeken, aratás kezdete van. Otthon, az én hazámban, szikkadt és száraz a föld, amely most már nem álmodik paradicsomról, és elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég. Otthon, az én hazámban, nem virágzanak a kaméliafák. Elnevezik ugyan a tereket az új megváltókról, de nincsenek megváltott emberek, akik kacagva csókolódznak az élettel, - csak lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberek vannak. Otthon, az én hazámban, csak az elkobzott, új földesuraknak s idegeneknek kiárusított búzamezők mernek még harsogón zöldülni, s reménykedni, mint szélesen kiterített, összeférceit bársonyabroszok a teremtő Isten asztalán, betakarói és elsimogatói a sebeknek, amiket ember ekéje vágott a földeken és az emberi szíveken... Otthon, az én hazámban, az alvó akácok, a kipattant szemű jegenyék alatt, az asszonyszőke vadvizek mentén, nagy ünnepük van a lehajtott fejű, szomorú és fáradt embereknek. Sokszor hiába állt itt az Isten és az ember közé bárki az Isten mezitelen tenyerén fekszik az emberek mezitelen szíve, mikor félj aj dúl az ajkakon a vontatott ének... Az akácok ágait friss szellő kocogtatja a megtűrt feszület vasához, az Úr Krisztus rozsdás bádogteste halkan megremeg, két kitárt karja mintha ölelni akarná a lábánál aratókat: Megáldom aratásotokat, és új kenyeret ígérek nektek... Otthon, az én hazámban, nyugtalanul kóvályog még a varjak gondfekete serege a búzamezők felett... Nem mindenütt aratnak, ahol vetettek, s azok is aratnak, akik nem vetettek..., és mindenütt új kenyeret ígér az Isten azoknak, akik tiszta magot vetettek... Otthon, az én hazámban, mégsem terem meg a magyarnak a kenyér, nem terem meg a magyarnak a babér, s nem fonnak belőle koszorút az aratóknak, sem a magános énekesnek, aki az útszélen -jaj, de messze - a bánatos aratók és a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsokára eltakarja... Távoli permetet szitál szemem a sárguló vetésre, és a még mindig másnak aratókra... A régi dalt végigdúdolom, nem a babérért, hanem, mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok, falvak, búzamezők, szegény, eltiport, felszabdalt hazám lehajtott fejű, szomorú, fáradt, elhagyott, elhurcolt, félrevezetett, üldözött és halálra ítélt magyarjai... Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről. (Parafrázis) (1969. június 20.) Vitéz Ferenc A Magyar Reformátusok Világtalálkozó) ára Tisztelt Magyar Reformátusok! A tisztességesen útjára bocsátott gyermek időről időre hazatér szüleihez, még ha a sors távolra vetette is a szülőföldtől. Önök ma ilyen gyermekei az anyaországnak és a református anyaszentegyháznak. Isten hozta Mindannyiukat Magyarországon! Örülök, hogy együtt ünnepelhetünk! Bízunk benne, hogy olyan országba érkeztek haza hittestvéreikhez, melynek nemcsak a múltján látszik, hanem a jelenén és a jövőjén is látható lesz a magyar reformátusok keze nyoma. Mi, magyarok, erősek vagyunk az újrakezdésben, a történelmi viharok utáni felegyenesedésben. Az ilyesmi nem megy magától, hiszen belső hit és tartás nélkül még kedvező körülmények között sem tud megállni az ember. A reformáció éppen az egyik legnehezebb történelmi pillanatban segített ennek az országnak az újrakezdésben. A hit erejével szálltak szembe hitvalló őseink a legnagyobb ellenséggel, a reménytelenséggel. Ez az ellenség ma, sokkal kedvezőbb körülmények között is sokakat megkísért. Amikor a nagy jubileum és a millennium évében együtt ünnepelünk, kérem, gondoljanak erre is. A hit erejére és a reménységre igen nagy szükség van ebben az országban, és annak határain kívül is. Aki ma méltósággal tud ünnepelni, másoknak is meg tudja mutatni az igazi ünneplésben, az emlékezésben és összegyülekezésben rejlő lehetőségeket, az jó szolgálatot tesz a nemzet egész közösségének. Kívánom minden magyar reformátusnak, egyházközségnek, egyesületnek, szövetségnek, iskolának, a református fiatalságnak, hogy a IV Magyar Református Vüágtalálkozó megfelelő alkalom legyen számvetésre, az önvizsgálatra is. Gondolkodjunk együtt arról, hogy mi a teendőnk a jövő évezredben, hogyan tudjuk a hit megőrzött drága kincsét továbbadni a következő nemzedékeknek, mi az, amin változtatni kell, és mi az, amit semmiképpen nem szabad feladni. Isten áldja Mindannyiunkat! Orbán Viktor a Magyar Köztársaság miniszterelnöke Ref. Lapja, 2000. július 2.
