Calvin Synod Herald, 2000 (101. évfolyam, 1-12. szám)

2000-03-01 / 3-4. szám

10

CALVIN SYNOD HERALD

//

Orállók, örömmondók, gyülekezeti igehírdető lelkipásztorok

Róm. 10:10-17, Ézs. 52:7

Szeretnék mondani neked valamit, hogy gyarló szavaimon keresztül az Ige megerősítse szolgálatodat, mert prófétáknak, törvényhozóknak, papoknak, őrállóknak nyomdokába lépsz. Ezékielnek szólt az Ige: “Embernek fia! állj lábaidra...” (Ezékiel 2:1). “Embernek fia, őrállóul adtalak”, mondja az Ige, “intsd meg őket... hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz újtárói, hogy éljen...” (Ezékiel 3:17). A Szentírás tanítása tovább szól, s el ne felejtsd, az egész írás hasznos a tanításra és intésre: “Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.” (Mai. 2:7). Melyiket választod, melyik kedves szívednek, hogy nehéz munkában megsegítsen? Talán a legszebb az örömmondókról a Harmadik Ézsaiás szava: “Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: uralkodik a te Istened.” (Ézs. 52:7). Amikor ezek az Igék elhangzottak, a nagy világpolitikai események már útban voltak: Cyrus seregei készen állottak, hogy Babylon hatalmát megdöntsék. Izrael többé nem lett szabad nemzet... vallásos közösség inkább, melyből az idők teljességében Szabadító született. A mi életünkben is lezajlódtak már a nagy világpolitikai események. Olyan amerikai magyar közösségben szolgálsz majd lelkésztársam, ahol még hullanak a megemlékezés könnyei, ahol még élő vagy már nem nagyon élő egyletek még ünnepelnek nemzeti ünnepeket!! Ne felejtsd el, hogy az amerikai magyar reformátusság legjava már az Amerikai Magyar Református Sionban találta meg igazi helyét, mely számunkra a Krisztus Egyesült Egyházában a Kálvin Egyházkerület életkeretében épített és jól megépült és megtartásra érdemes. Légy hát örömmondó, evangéliumot hirdető közösség. (Ézs. 40:9)

Mit mondjak még? Milyen jó lenne beszélni az újtestámentomi egyházi szolgákról: tanítványok, apostolok, szemtanúk, a Logos szolgái, evangélisták, nyelveken szólók, presbiterek, diakónusok, s végül az apostoli egyházban külön tisztséggel alig rendelkező pásztorok. Milyen jó lenne bővebben szólni Pál apostol tanításáról, inkább csak hadd idézzem: “Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait... Ami pedig egyébként a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassák...” (I. Kor. 4:1, 2.) Te is bizonyára Pál apostol szavaival köszöntöd a gyülekezetei: “Fogadjatok be minket... Nagy az én bizalmam hozzátok.” (II. Kor. 7:2)

Hogyan hagyhatnám ezután a reformátorokat, hitvalló őseinket? Milyen szükséged van neked és nekem is ebben a mi sokat zaklatott, sokszor megalázó szolgálatunkban a reformátorok, különösen Kálvin János erős szavára, aki mert és szükségesnek tartotta becsületes őszinteséggel beszélni az

Egyház pásztorairól és azok hatalmáról. (Instructions in Faith.) “Mivel Isten úgy akarta, hogy Igéjét és a sakramentumokat emberek szolgálata által diszpenzálja, adja tovább, szükséges tehát, hogy az egyházakba pásztorok ordináltassanak, állíttassanak be, akik a népet tanítsák... a tiszta tanra, a sakramentumokat kiszolgáltassák és jó példájuk által neveljék őket szentségre, kegyességre és tiszta életre...” Kálvin mert a pásztorok hatalmáról beszélni a kulcsok hatalmával kapcsolatban. Tudom, hogy te is fogsz majd erről szólni híveid előtt. De a megkötés vagy feloldás hatalma, tudod, az Isten Igéje, Krisztus evangéliuma, mely Istennek hatalma minden hívőnek idvességére.” (Róm. 1:16). El ne feledd hát, hogy ez a pásztori hatalom Isten Igéjének szolgálatához van kötve. Nem emberek kapták a hatalmat, hanem az Ige. Bátran próbálj meg hát mindent tehetséged szerint, az Ige hatalmával, de el ne felejtsd, hogy “ez a mi kincsünk cserépedényben van”. Mert mi az egyház feladata? “Az egyház a világban megjelenik: nem azért, hogy bűnösöket üdvözítsen, mert ezt Isten végzi el; és nem azért, hogy kiengesztelést szerezzen, mert azt meg Krisztus végezte el (a Római Egyház mind a kettőt magának sajátítja ki), de azért sem, hogy újjászüljön, mert ez meg a Szent Lélek munkája; hanem azért, hogy a világnak Isten dicsőségét revelálja, felmutassa, kinyilvánítsa” (Kuyper-Sebestyén).

Isten dicsőségét revelálja, felmutatja, szolgálja az a gyülekezet, mely hitét megtartja és megváltja... Isten dicsőségét szolgáljuk, amikor a kegyelmi eszközökkel: az örömhír hirdetésével, sakramentumok kiszolgáltatásával, Istentiszteletekkel, imádságos kegyeséggel, fegyelmezett és fegyelmező szeretetszolgálatot végző közösségekkel egyháztagokat növekvő hittel, bizalommal és hálaadással használják talentumaikat, élik életüket, Isten dicsőségére, üdvösségük munkálására, hittestvéreik, felebarátaik javára.

Nem volna teljes a biztatás és megbátorítás szava hozzád és a gyülekezethez, ha az óhazai Református Egyház szép ágendai tanításából egy részt itt nem idéznék:

“A Szentírás és a református Egyház tanítása szerint az Egyház szolgái a lelkipásztorok (pastores), kik a hívőknek az evangéliumot hirdetik, a sakramentumokat kiszolgáltatják s a gyülekezetei pásztori gondviselésükben tartják.” (Istentiszteleti Rendtartás, 176-177 oldal.) Jó itt megjegyezni a nagy református holland teológus tanítását, mely arra a fontos kérdésre felel, hogy mi a különbség a lelkész és a presbyter pásztori munkája között? Bavinck szerint az, hogy míg a lelkész főleg az Ige nyilvános hirdetésével pásztorok a presbyterek pedig annak személyes alkalmazása által. A presbyterség tehát a lelki gondozás tisztsége és nemcsak a kormányzásé. Majd az óhazai református ágenda ilyen tanítással fordul a beiktatandó lelkipásztorhoz:

“Légy erős az Úr Jézus Krisztus kegyelme által, élj bölcsen és szentül az Úr színe előtt. Teljesítsd odaadó hűséggel szent szolgálatodnak minden tisztét ebben a gyülekezetben, hogy igehirdetésed és bizonyságtevő életed által tisztán hirdettessék az evangéliom e mi atyánfíai között, kikhez küldetettél s épüljön a mi szent egyházunk, amely a Krisztus teste; légy feddhetetlen hirdetője az evangéliomnak örömben és bánatban, a békesség napjaiban és az üldöztetések idejében. Légy