Calvin Synod Herald, 1999 (99. évfolyam, 2-4. szám - 100. évfolyam, 9-12. szám)
1999-03-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD 15 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA „...a szegeletkó maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép rendben rakattatván, nevekedik szent templommá az Urban, akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által." Efézusi levél 2:22 Kedves Testvérek! Nemrégiben egy hirdetést láttam, amelyik egy elég különleges órát reklámozott. Egy karórát, mely a 2000-ig még hátralévő időt számlálta. Képzeld el, ránézel az órádra, s az mutatja, hogy 2000-ig hátra van még 361 nap és 7 óra! Először azt gondoltam, micsoda butaság, ilyesmire vesztegetni a pénzt. De aztán kezdtem ráérezni a dolog izére, hogy mennyire megváltozhat egy ember gondolkodása, ha ilyen karórája van. Minden ránézéssel újra és újra rádöbbenhetek arra, milyen rövid ez az élet, s milyen csodálatos ajándék az, hogy ha megnyilik az Isten világa, és élek ebben a gyönyörű világban, nem is akárhol, hanem egy néki szentelt közösségben, a mi Egyházi Családunkban. De hogyan maradhatunk a változások közepette is hűek ahhoz, amik mi már régen Körlevél A Magyar Társaság, az Árpád Akadémia és az Árpádszövetség tagjainak, valamint az egész világon szétszóródott magyar testvéreinknek, akik tartják velünk a kapcsolatot. Mindenekelőtt Istentől áldott, békességes, egészséges új évet kívánunk mindenkinek, akik ezeket a sorokat olvassák. Társaságunk örömmel jelenti, hogy a múlt évi Kongresszusunkon megemlékeztünk arról, hogy a Társaságunkat 50 évvel ezelőtt megalapítottuk - és köszönet érte valamennyiótöknek, - az jelenleg is dolgozik magyarságunk érdekében, aktív és fejlődik. Köszönjük mindazoknak, akik anyagilag is segítették működésünket, ez teszi lehetővé, hogy a folytonos árdrágulás ellenére, vagyunk? Úgy, hogy imádságos életre kötelezzük el saját egyéni és gyülekezeti létünket egyaránt. Úgy, hogy visszatérünk a Szentírás gazdagságához. Úgy, hogy lélekben erősen s áhítattal vesszük ki részünket az isteni tiszteletben. S úgy, hogy amivel csak megáldott minket Isten, mindent arra használunk, hogy áldássá váljunk mások életében. Én hiszem, hogy ha adunk rá az időnkből, nem nyomjuk el az álmainkat, beszélgetünk róla és konkrét terveket teszünk le az asztalra, akkor mindez így is lesz! Azért imádkozom, hogy az új évszázad, az új évezred küszöbéhez hitünkben megújulva érkezzünk, úgy mint akik többé már nem magunkra támaszkodunk, hanem a kiutat megmutató Istenre, aki az előttünk álló úthoz az útravalót is megadja! Istennel boldog új évünk lesz! Rév. Géczy István Első Egyház, Cleveland, (OH) árainkat a régi alapon tartani tudjuk, köszönjük fővédnökeink és védnökeink támogatását, és minden centet. Fizetést senki sem kap, sót tisztikarunk minden tagja is mindent megfizet, sót ugyancsak adakoznak. Köszönjük előadóinknak, művészeinknek azt, hogy tiszteletdíj nélkül nyújtják tudásuk legjavát hallgatóságunknak, szinte egy család tagjai vagyunk, becsületes, önzetlen, szolgálatkész, egymást segítő magyarok. Társaságunk tisztikarát is felfrissítettük és előbbre kívánjuk vinni a külföldön élő magyarság kulturális szolgálatát, egyben tartását és működni annak érdekében, hogy utódaink Szülőhazánkért tovább küzdjenek. Dr. Nádas Gyula Cleveland, (OH) Lepramisszió Január 31-én, vasárnap a Budapest-Nagyvárad téri református templomban a Leprások Világnapjának központi ünnepségét tartotta a Magyarországi Lepramisszió. Köszöntés, imádság: Sipos Ete Álmos református lelkipásztor. Igeszolgálatot Gáncs Péter evangélikus lelkész végezte. Az ünnepi megemlékezést a 125 éves Keresztyén Lepramisszióról Riskóné, Fazekas Márta református lelkész tartotta. Dr. Dobos Károly, a Lepramisszió vezetője tartotta a zárszót. Reményik Sándor VERONIKA KENDŐJE Ha élünk, száll még ránk sok álom, Még járunk napsütéses tájon, Ám egy felhő bennünk borog majd. Egy képtől nem lesz maradásunk, Egy arc ránk mered halauányan, Kendőnk, ha kiterítjük lágyan. Mint Veronika Urunk képét, Világok véres verejtékét Mi a lelkűnkkel letöröltük. \________________________________-------------------------------------------------------\ Egy régi Kálvin Templomban Papunk ravasz, öreg bölcs, Húsz éve is az volt már. Templomunk Kálvin-templom, Nincs benne cifra oltár, a textus ma is Jézus, Épen úgy, mint húsz éve: „Megtöretett a teste, Megtöretett a teste, Kiontatott a vére" Jártam turista-kedvvel, Vonatoztam, hajóztam, De templom rég nem látott így, imádkozó pózban. Be jó volna kacagni Húsz év után megtérve: „Megtöretett a teste, Megtöretett a teste, Kiontatott a vére" A hívek nagy, szent hittel Figyeltek ott körülöttem. Én, ha nem kacaghattam, Legalább is röpültem. Ámenre tértem vissza Húsz évből az igére: „Megtöretett a teste, Megtöretett a teste, Kiontatott a vére" V___________________________________________/
