Calvin Synod Herald, 1998 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1998-11-01 / 6. szám

CALVIN SYNOD HERALD-13-AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

A történelmi kálvinizmus nyomdokain

Református gyülekezeti épülés érdekében

hogy „mindenek épülésre... ékesen és jó renddel legyenek."

(I. Kor. 14,26,40)

Dr. Bölcskei Gusztáv a Zsinat elnöke, Tamás Bertalan titkár és Nagy Lenke látogatása alkalmával a következő gondolatokat vetem papírra.

Az óhazai Reformátu Egyház utolsó pár évtizedének a kiértékelése pozitív és negatív oldalon, fontos, de háládatlan feladat. Tulajdonképpen ezt tettem az utolsó 20-30 esztendőben. Az eredmény: írásaim az óhazában nem jelennek meg. A mi itteni lapunkban is csak a rövidebbek az utóbbi időkben Dr. Vitéz Ferenc volt püspök úr és Dr. Szabó István szerkesztő jóvoltából. Az okos, óvatos bölcsesség ezt mondaná: válj, véleményedre úgy sem adnak sokat. Az Ige azonban elkötelez: a ti szavatok legyen igen igen és nem nem, ami a többi az a gonosztól vagyon. Mt. 5,37. A kiértékelést a pozitív oldalon kezdem. Dr. Bölcskey Gusztáv és Dr. Kálmán Attila zsinati társelnöksége alatt a nehéz kérdésekben, lét-kérdésekben a Zsinat tapintatosan és okosan döntött. Mindjárt azzal kezdte, hogy egy fegyelmi kérdésben jól intézkedett. Egy érzékeny „ügy" nem került világi bíróság elé. Bizonyára figyelve a nagy apostol intésére: „Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. 1 Kor 6,7. Az állammal folytatott tárgyalások is mutatják a két zsinati vezető hozzáértését. Az 1997-es Református Világgyűlés Debreceni Nyilatkozatával a Magyarországi Református Egyház végre világtényező is kezd lenni. A Christian Observer, melyben nem régen jelent meg Géczi István clevelandi lelkész jelentős cikke a TULEP kalvinizmusról, már az óhazai egyházat „nehéz súlyú" egyháznak nevezi. Szinte üdítő volt olvasni a Nyilatkozatban az Igét. Isten jól teremtette ezt a világot 1 Móz 1,1,31 és a Heidelbergi Káté illetékes részének idézését a környezet védelem érdekében. Mennyivel jelentősebb lett volna, ha a kálvinisták Második Helvét Hitvallást is idézték volna XVII fej. „Minthogy Isten eleitől fogva azt akarta, hogy üdvözöljenek az emberek" hozzákapcsolva a modern tudósok anthropic princípiumát: a teremtésben, a teremtés előterében benne volt az ember teremtése, megjelenése. És mivel a világegyetem jól van

teremtve, a benne lakozó ember is jól van teremtve. Ezt Hawking és társai is jól látják, miért nem mi is? Azonban a Debreceni Nyilatkozatnak rögtön visszhangja is támadt. Az Egyházak Világtanácsa már körlevélben a Szentháromság tanával kezdi és szintén hangsúlyozza a környezet-védelem fontosságát. Mondanom sem kell, hogy a Világtanács a Szentháromság fogalmazást is a Debreceni Nyilatkozatból veszi. Ezt a nagyon jól megszerkesztett nyilatkozatot a mi közegyházunk kis lapja is átvette, sajnos a The Princeton Seminary Bulletin számában nem láttam közölve. Végre a Magyarországi Református Egyház kezdi elfoglalni méltó helyét a 70 milliós Református Világszövetségben. Itt fontos döntések előtt állnak. A titkári állás üresedésben, Opocsenszki Iván nyugalomba vonul. Éppen ideje, hogy az óhaza egyház komolyan gondoljon jelöltet állítani a titkári tisztségre. A közel múltban erre az állásra kiváló angol tudása, rangos theológiai hátterével biztos jelölt lehetett volna két doktorátusával dr. Békési Andor. Azonban az óhazai egyház mindig valahogy kihagyta az igazi jelölteket. Sohasem felejtem el, talán a 80-as évek elején volt egy jelentős theológiai konferencia Princetonban, ahol Lochman, a cseh menekült theológiai tanár brilliáns előadást tartott. Mellette a mi püspökünk, nem nevezem meg a nevét, úgyis van elég oka engem nem nagyon becsülni, bizony a mi püspökünk nagyon szürke előadást tartott egy nagyon nehéz témáról. A cím, azt hiszem, ez volt: „Igehirdetés a Vasfüggöny mögött." Döbbenetes volt a „leégés", Lochman a cseh menekült brilliáns előadása és a mi képviselőnk nagyon vérszegény mondanivalója között. Dr. Biharinak kellet volna az előadást megtartani. Ma a jelölt kérdés!! Elég okose az óhazai egyház arra, hogy megfelelő jelöltet, vagy jelölteket bátorítson. Én megkérdezés nélkül, egy kis kotnyeleskedéssel, egypárat említek: 1. Dr. Gaál Botond első helyen a Temple díj megnyerésével, jó angolsággal; 2. Második helyen Pásztor János, akinek, itt is, jól megírt angolnyelvű tanulmányával jó neve van, 3. harmadik

helyen említem Dr. Erdélyi Gézát, a többi óhazai püspököket nem említem, bár kiváló képesítésük van. Pláne nem Dr. Bölcskeit, aki bizonyára Debrecent nem hagyná ott ezért az állásért. 4. Negyedik helyen nem túl nagy lelkesedéssel Dr. Szathmáry Sándort, akinek óriási olvasottsága és bizonyára nyelvi készsége is van, de éppen azért, mert túl sokat olvas, könyvismertetései nagyon vérszegények és a túl olvasott ember bizonytalanságai meglátszanak igehirdetéseiben is. Elég a kotnyeleskedésekből. Elismerés az óhazai egyháznak két nagy konferencia megrendezéséért: a Kálvin és a Barth Konferencia, jelentős előadások. A két konferencia ismertetése azonban nagyon hézagos. Ez a baj a Kálvin idézetekkel is. Vannak most már bőven, azonban a megélt Kálvin idézetek nagyon hiányoznak. Kettőt említek, a mai korban, érthető okoból. Az egyik: Nekünk kezünkben van a Szentírás, ne kapkodjunk mennyei jelenségek után. Én merészelem meg is magyarázni. Jelenti ez első sorban azt, hogy a jelen időben használva, ne próbáljuk a Mennybement, Megdicsőült Krisztust megidézgetni. Ez nem református tan, ez lutheránus tanítás, az ubiquitas tanával. Mi reformátusok a Krisztus által szerzett javakat a Szent Lélek közvetítésével vesszük a Szent Lélek külső és belső bizonyságtételével. Még ez is a református tan Achilles sarkának neveztetik. Hiszen ki hinné, hogy akár a Feltámasztott Krisztus, akár a Szent Lélek belső bizonyságtétele az egyház ezen elesett állapotában dolgozik közvetlenül. Ezért a történelmi kálvinizmus óvatossága: nekünk a kegyelmi eszközök — Ige, két szakramentum, imádságok, zsoltárok, énekek hívó gyülekezethez jutott, használjuk ezeket a kegyelmi eszközöket testünk-lelkünk üdvösségének munkálására. Fii. 2,12. A másik pont, amit itt hozni akarok. Az ima életünk kétségbeejtő zavaros volta (énekes könyvünk is átdolgozásra szorul) Kálvin, a Második Helvét Hitvallás is szigorúan tanítja, a Heidelbergi Káté is (ezeket a részeket ismételten idéztem) egyedül Istenhez imádkozunk az Egyetlen közbenjáró, a Jézus Krisztus közvetítésével.