Calvin Synod Herald, 1998 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1998-01-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD .11 . AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA fIorténeCmiinkc CapjairóC A magyar sors a Történelem egyre változó tükrében A legutóbbi 8 éven át az új magyar országi választások bizony megrendítenek minket. Mi, amerikai magyarok, egyre jobbat vártunk és csaknem egyre rosszabb jött. (Néha még az inga is ugrik egyet!) Az volt a hitünk, hogy a negyvenöt évig tartó orosz megszállást végig-vérzó magyarsága végre jobbra kanyarodó úton marad. Nem úgy történt. Amikor a szovjet hadak 1944-ben szörnyű vérontásban meghódították szülőhazánk földjét az ég az ország fölött csaknem félévszázadra vérvörösbe borult. Akkor vetette a nagy magyar költő papírra: „Nem úgy lett ahogy mi akartuk! De így is a mi népünk és így is mi sorsunk! így is az lehet amit mi akarunk!" Fölötte nem úgy lett, ahogy mi a diaszpóra magyarjai akartuk! Az 1956-ik év ószén újra világot megrázó vérontás öntötte el Budapest utcáit. Nagyon rövid időre az lett ,amit mi akartunk'. Az 1990-es év hirtelen fordulattal elhozta az első szabad választást. Újra az lett amit ,mi akartunk.' Kissé hosszabb időre: sajnos csak négy évre. A második szabad választás - horribile dictu! - viszavágást hozott. Megint az lett amit nem akartunk. Rózsaszínűre változott az azelőtt túl sokáig túl vörösre festett égboltozat hanyatló hazánk felett. A legújabb földrengetó változat azt hozta amit nem igen reméltünk. A nemzet NATO-ba való belépését. A letűnt 1997-es év végén, november hó 16-ik napján a magyar nép országos népszavazással 85%-os hatalmas többséggel megszavazta az Atlanti Szövetséghez való csatlakozást, annak a biztos tudatában, hogy a belépődíj fölötte súlyos arányban évenkénti 8 és fél millió dollárt jelent a kis Magyarország költségvetéséből. Meztelen szemekkel látván miként bánt népünkkel ebben a legvéresebb században a hálátlan Nyugat, nyugtalanság tölti el lelkünket. Remegve kérdezzük: mi lesz most ezután? Egyet tudunk! Bármi lesz is újra: az a nép a mi népünk és sorsa a mi sorsunk! De azt nem tudjuk, hogy mikor lesz újra az amit mi akarunk (és minden bizonnyal az otthoniak oroszlán-tömbje sem) és mikor marad maradandó lakos délibábos álmunk nem néhány napra, nem néhány évre, hanem legalább egy évszázadra, sót talán másik egyezer esztendőre?! □ A Magyar Elet-útunk különbözősége- Szerkesztőnk gondolatai -Világtörténelmünk legborzalmasabb békediktátuma Trianonban mindent megváltoztatott. A nagy nemzet elvesztette területének kétharmadát és népének egyharmadát. Tizenhat millió magyar él a földön ma, ami párhuzama a ma földön élő zsidók létszámának. Tizenegy millió magyar él a megcsonkított hazában és öt millió a szétszórtságban. A zsidók fordítottan, három és fél millió él Izraelben és tizenkét és fél millió a szétszórtságban. Diaszpórában élés másfajta életutat diktál mint a saját földöni élés. A mi amerikai életútunk bizony erősen különbözik minden más életútnál! József Attila a századunk kezdetén megírta: „És ki tántorgott Amerikába másfél millió magyarunk." .Kitántorgott' mást jelent mint kivándorolt. Más nemzetiségek is kivándoroltak, mi magyarok kitántorogtunk. Mi nem önmagunktól jöttünk, hanem mindannyiunkat történelmi erők kényszerítettek a kivándorlásra. Négy hatalmas történelmi hullám sodort bennünket Amerikába sorozatosan több mint egy évszázad folyamán. Az első hullám a múlt század végén az otthoni anyagi viszonyok miatt kergette ide első magyaljainkat, akik mind férfiak voltak. Családjaik otthon maradtak. Vágyuk és álmuk volt megtakarítani elegendő dollárt és azzal visszatérni otthon hagyott szeretteikhez. Ok építettek ideát 120 templomot és parochiát magyar-református sikon. Trianon után a második hullám az elvesztett első világháború után hozta ide az első bevándorlók családtagjait és az elszakított részek menekültjeit. A második világháború utáni harmadik hullám sodorta ide az orosz megszállás alul menekülőknek sok ezres seregeit. (D.P. immigration) A negyedik hullám az '56-os elvesztett szabadságharc után sodorta át az Óceánon az '56-os menekülteknek újabb ezreit, akiket egyházaink támogató ereje telepített le széles Amerikában. A négy történelmi hullám másfél milliós számol kitéve alkotja a mi tengereninneni .Diaszpóránkat'. Érthető, hogy életútunk bizonybizony másfajta úttá kanyarult mint bárki másoknak bármi máshelyen a széles földgolyón. Évenkénti mértföld lépéseink 322-ikével tekintsünk visszaméltó kegyelettel Világtörténelmünknek kivételesen egyedülálló nagy történelmi eseményére! A gályarabok kiszabadítása. Tamássy Miklós festménye. (Debrecen, 1910) A képen M. Ruyter holland tengernagy áll a középpontban, aki1676. febt. 11-én szabadította It/ Nápolyban a gályarabokat__________________________________________________
