Calvin Synod Herald, 1997 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1997-03-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD-10-AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A történelmi kálvinizmus nyomdokain Református gyülekezeti építés érdekében hogy „mindenek épülésére... ékesen és jó renddel legyenek." (I. Kor. 14,26,40) 1996. szeptember 6„ péntek este. Újra Carl Haas esti zene kiértékelési programját hallgatom: "Searching for the new", az új keresése muzsikában.Persze a régi szólam: a zenében, a művészetekben újat kell keresni. Az impresszionista iskola a 20. század elején szinte kapkodott az új után, ki akarták kerülni a romantikusok oppressive excesses, szinte zsarnokian elnyomó túlzásait. Ez helyes lett volna, hiszen erre szükség volt. Schönberg és bécsi társai szinte únták, vagy irigyelték a romantikus iskola erejét, dinamikáját és újat akartak teremteni minden áron. Haas aztán hozta is az egyik ismert darabját Schönbergnek és én nagyon is lapos romantikus melléfogásnak tartottam, azonban én igazán nem vagyok zenei szakértő. Szinte féltem, amikor a Lelkészegyesületi Gyűlésünkön Kálmán Szabolcs és Szabó István lelkesen bemutatták az új, egyetemes igényű magyar református énekes könyvet. Hiszen itt mi már alig használjuk a nekünk nagyon megfelelő és általunk szerkesztett amerikai magyar református énekes könyvünket, és íme itt van az új, melybe ügyesen, a dicséretek között még a Magyar Himnuszt is közölték. Merész dolog és nem nagyon szükséges, a Biblia új fordítása is, „hiszen új Bibliafordítás, új énekeskönyv, új liturgiás könyv, a két hitvallásunk újra nyomtatása, akkor kell és akkor szükséges, amikor buzognak a lelkek, amikor a múlt örökségét megtartjuk, kiegészítve nem megújulási szólamokkal, hanem komoly megtéréssel kísért tanulmányokkal." Az impresszionista iskolának is nem az újdonságok után kellett funi, hanem a romantikusok túlzásait lefaragni és a történelmi folytonosságot megtartani. Persze ezt kellene theológiában is, különösen a mi meglehetősen sivár, epigon korunkban. Amint már megjegyeztem én nem is nyúlok addig hitvallásos, dogmatikai könyvhöz, amíg a mi két hitvallásunkat a Második Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét nemcsak újra elolvasom, hanem meg is emésztem, az alkalmi és fontos részeket szinte vaskos igékké teszem, amelyek sokszor, amikor bizonyos okok miatt nem tudok elaludni, segítségemre lesznek. Hiszen én nem „szeretem" vándor evangélistákat, de még a vendég előadókat sem ebben a bizonytalan korban. Valóban igaz az Ige szinte parancsa: ne mozdítsátok el a régi határokat. Ezért nem szeretem az agyon gyötört megújulási szót sem, sokkal jobban a történelmi folytonosságot szolgáló: mindig reformálni kell alap állást. Ennek íze, zamatja van. A megújulást nem értem, de azt értem, hogy a reformációt folytatni kell. kezdve hitünk formai és tartlmi alapelvével. Figyelem, lelkész testvérek, presbyterek. Nézzétek meg, hogy ez mit jelent. Nem magyarázom, ezt tudni kell egyházi vezetőknek. Volt egy érdekes vita a lelkészegyesület előtt (1996), amihez én nem szóltam hozzá, hiszen csak elmérgesítette volna ezt az új ártalmat. Itt azonban megjegyzem, hogy mivel nyilvánosságra került az „ügy”, mind a három főszereplő felelős. Még pedig a következő igék mérlegére téve és a protestáns princípium alapján, mely szerint mindent, de mindent az Ige mérlegére kell tenni és annak alapján kiértékelni egyházi, társadalmi és nemzeti súlyos problémáinkat. Persze Tillich megfogalmazásában is félig üres a protestáns princípium, mert még a tudós Tillich és társai is adósak maradnak azzal, hogy a nagy kérdésekben milyen igékkel döntsünk. Nos én az előbb említett „kényes" kérdéshez meg is adom az Igei támaszt, melynek alapján nem ítélkezünk és nem levelezünk jobbra és balra és az „ügyet" így elmérgesítjük. Minden egyházi „kényes ügyben", és ebben is a következő igék döntenek, pláne akkor, amikor sajnos az „ügy" nyilvánosságra kerül: 1. Jézus intése a Mt 18,6- ban: a kicsinyeket meg ne botránkoztassátok. Itt nemcsak a kisgyermekekre szól ez az intés hanem a hitben kiskorúakra is, és ezekből van bőven itt és az óhazában is, és ezt az intést Pál apostol is megerősíti a 2 Kor 6,3-ban imigyen: „senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. Itt az ős egyház éles vitáira utal a nagy apostol és azokból volt neki része bőven, hiszen neki igazán szinte vészes vitái voltak az „oszlopapostolokkal", akik egyszerűen nem is akarták elismerni Pált apostolnak, hiszen személyesen nem ismerte Jézust, a Krisztust. Ezért kellett neki háromszor a Csel könyvében elmondani megtérésének történetét. Tehát a megbotránkoztatás bűnét, kártevését itt és odaát igenis kerülni kell és ebben felelősek azok, akik igazukat vagy sérelmüket kerületi, vagy pláne zsinati tanácsok előtt keresik, vagy magukat külföldi levelezésekkel akarják igazolni. Mind a hárman személyesen intézhették volna el ezt az ügyet, hiszen különösen az óhazai nagyon sebezhető egyházi élet nem bírja ki azt, amit valamikor itt is gyakran hajtogattak a hívek: már megint veszekednek a papok. 2. A másik két ige melynek alapján alkalmazni kell itt is és másutt is a protestáns princípiumot: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét és rögtön ehhez hozzá kapcsolandó „Annak okáért, míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünk cselédeivel." Gál 6,2 és 10. És még egy ige, ami engem megőrzött minden egyházi, vagy tényleg „világi" törvénykezéstől, ismét Pál apostol intése: „Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással." Kor 6,7. Ezekhez az igékhez nekem nem kell hozzátenni semmittü Ahogy visszaemlékszem a Magyar és Kálvin Egyházkerület pereskedéseire, egyházi és világi pereire, 1938 óta vagyok ennek a kerületnek tagja, mi sem mentünk sokra ezekkel a pereskedésekkel, sót sokszor, nagyon sokszor ezek a perek súlyos összegekbe kerültek! Én csak kettőre emlékszem:Leechburg és Los Angeles, elég mind a kettőt elfelejteni!! aaa GONDOLATOK „ Viseljetek azért gondot magatokra és az egész nyájra... Gondot viselj magadról és a tudományról... (Csel. 20:28, ITim.4:16) Az első intés az efezusi véneknek, presbitereknek felügyelőknek szólott, a második a fiatal Timotheusnak lelkipásztori munkájában. Kálvin János kommentárja szerint mind a két intés szól mindenkor minden gyülekezet tagjainak. Lukács jól jegyezte fel Pál apostol komoly intését az efezusi egyházi vezetőkhöz. Emlékeztek is szavaira, mert életben többé nem látták az apostol ráncos, kemény arcát, melyen sokszor folytak könnyek, s néha fel-felcsillant az öröm. Az egész gyülekezetnek szól az intés „az egymás terhét hordozzátok" szellemében. Viseljetek gondot magatokra, egymásra. Mert vannak a gyülekezetben gyengék, akiknek meg kell fogni a kezét, hitben erőtlenek, akiket buzdítani kell, tékozló fiák és leányok, akiket haza kell hívni, csüggeteg lelkek, akiket biztatni kell. De mindezt a munkát csak az tudja végezni, aki önmagáról visel gondot először. Aki igeolvasással, imádsággal, zsoltárok, dicséretek éneklésével, hitbeli nagykorúságra törekszik. Aki elóbb-utóbb maga mondja, hogy „tudom, kinek hittem". Aki megtanul a maga lábán állni. Aki szépen halad és gondot visel a „tudományról" az evangéliumi tudományról, hogy mi már mint egyház népe a Második Exodus javaiból élünk, mert Isten megbékéltette magával a világot az Úr Jézus Krisztus által. Mi is azÓ általa szerzett javakból élünk, megtérünk Isten kegyelméhez, bízunk az Úr Jézus Krisztus munkájában, a Lélek gyümölcséből mi is kérünk. Mint református gyülekezetnek, gondunk van arra, hogy a hívek közösségében meg legyen: 1. az Ige szolgálata, 2. a szakramentumok méltó kiszolgáltatása, 3. az egyházi fegyelem felelős megélése és 4. a szeretet szolgálata. Ezek a mi egyházi életünk ismertető jelei. Ezt mi vállaltuk, ezt végezzük Isten segedelmében bizakodva...
