Calvin Synod Herald, 1997 (97. évfolyam, 1-6. szám)
1997-01-01 / 1. szám
I CALVIN SYNOD HERALD A REFORMÁCIÓ ÖRÖKSÉGÉT a mai vasárnapon a zarándok atyák hitével gazdagítjuk. Szükségünk van a hit igenlő szavára, s amit hit által megismertünk mint élet-kormányzó és állító igazságot arra érdemes rátenni életünket, mert a hit bizalom: bízunk abban, hogy Isten jó világot teremtett s az élet jó, mert mindig újra lehet kezdeni, van szabadulás. Éppen ezért van hálaérzet, hálaadás is. A hálás ember már az erős hitű ember, aki az öt szem kukoricát is meg tudja becsülni. Rongyos kis csoport volt a zarándok atyák serege. Igaz, hogy gyermekeik jövőjét akarták biztosítani és saját maguk jobb sorát s mégis volt elég hit, hálaadás bennük, hogy mindezt gyarló emberi mivoltuk megvallásával szabad hittel hazát alapítva „Isten dicsőségére" tették. A magyar református bevándorlók hálája lehet hogy más színezetű, de az ó zsoltáros örömükhöz hasonló. Mi már itt hittestvéreket találtunk s nem indiánokat. Bár az első bevándorlók élete itt sem volt könnyű. Nekünk már több jutott mint nekik: most már bőséges megélhetés, gyermekeink jövőjének biztosítása, küzdelmes munkás élet után nyugalom és az öregség szolgálatának új alkalma. Hit bizalommal mi is hálákat adunk s a magunk módján mi is szolgáljuk Isten dicsőségét ki ki úgy ahogy tudja és ahogy hite szerint elvállalta. " non Az óhazai Ref. Lapja 1996. nov. 10. száma állandóan, növekvő hangsúllyal kezdi kiemelni a reformátusjelleget. Ez örvendetes. Bár az igazán nagyok és rangos theológusok mint Szathmáry Sándor, aki nemzetközileg is vezető theológus, kiemelik az ébredési mozgalom nagy hatással volt reája is. Az új szerkesztő és a vezető cikkírók is kezdenek rájönni arra, hogy ökumenikus theológusok csak akkor lehetünk, ha először biztos lábon állunk a magunk hitében. A Kálvin idézetek, Kálvin imádsága, a Heidelbergi Káté kiértékelése fontos, Kálvin is elfogadta, Barth is dicséri. Azonban még ezeknél az idézeteknél is meglátszik a másod kézből való, inkább előadó, mások kiértékelése és kevés bennük a megélt részek kiemelése. „Most már tudjuk, hogy a Heidelbergi Káté a reformáció egyik gyöngye. Azt azonban kevesen teszik, hogy Victor János nagyszerű bevezetése alapján, kiemelnék azokat a részeket, amelyeket, velem együtt, nemcsak bebifláztak, Dr. Bertalan Imre így emlékezett meg a Káté theológus korában való bemagolásáról. Ez is kellett, de most A történelmi kálvinizmus nyomdokain-13- AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Református gyülekezeti építés érdekében hogy „mindenek épülésére... ékesen és jó renddel legyenek." (I. Kor. 14,26,40) már kellenek azok a részek, melyek valóban személyes hittel elfogadott részek." Éppen ma reggel olvasom Nagy Barna igazán vonalas, rangos bevezetését a Második Helvét Hitvalláshoz. Igaz, erősen barthi hatással magyaráz, de meglepő erővel és nagy-nagy hozzáértéssel. Nem hiába hallottam róla, hogy Barth egyik legnagyobb magyar tanítványa volt. Oh, miért olyan korán halálozott el. Én is szerettem volna vele találkozni, na nem dogmatikában mérkőzni, abban lemaradtam volna, hanem inkább sakkozni vele, hiszen azt is hallottam róla, hogy jó sakkozó volt. Ez pedig mindig kétes dolog. Ma sem eldöntött kérdés, hogy mi közöttünk ki volt az első, szerintem Bemáth Árpád, aztán talán én és Harangi Laci következett, egyenlő erővel Dr. Parragh, Dr. Szabó István és György Árpád. Azonban éppen abban az időben, amikor én azt hittem, hogy igazán jó sakkozó vagyok és tényleg az amerikai bajnokkal döntetlenül játszottam egy játszmát, de csak egyet. Jött a lelkész egyesületi gyűlésre egy kanadai lelkész, aki alaposan ellátta a bajomat. Azonban vissza a komolyabb részhez. Nagy Barna dynamikus bevezetésében Bullingerról szól, szinte úgy mintha személyesen ismerné. Buliinger, akit még Kálvin is, aki igazán nem volt érzelgős, „atyánknak" szólított. Nos Buliinger akkor írta a Második Helvét Hitvallást, amikor családja tagjai egymásután haltak el a pestis betegségben és azt hitte, hogy a végórája eljött. Végrendeletéhez csatolta 1564 körül a hitvallást és Nagy Barna remekül kiértékeli a halál-közeli alkalmat. Itt nincs mellé beszélés, szentimentalizmus. Buli inger azt írja, amivel megállhat az Igaz Bíró és angyalai előtt... ezt hittem és vallottam." Nos ez érzik ki a hitvallásból, és sajnos ezt az élet-halálra menő hangot nagyon ritkán tudjuk megütni. Itt van pl. az óhazai Ref. Lap már idézett példánya. Id. Hegyi-Füstös István: Szolga, Szabad-Szövetséges nagyon értelmes és dynamikus, modem nyelvhasználattal megírt cikke. „A szabadság legnagyobb ellensége nem a zsarnokság hanem a szabadosság... bizony így." Az igazi szabadság nem állapot, hanem folyamat, hozzátenném a hitbeli nagykorúság felé. Azt még a Második Helvét Hitvallás sem tudta hozni abban a korban, bár jól kezdte: a hit valóban Isten ajándéka azt azonban már nekünk kell hozzá tenni, mélyebb lélektani tudással, hogy úgy a hitet, mint magát a megigazulást csak önismereten alapuló megtéréssel tudjuk elfogadni. Ezt már Kálvin látta, amikor joggal állította, a megtérés első gyümölcse a tanulékonyság. A nagyszerű cikk aztán újra túl magasan végződik, személyesen akarja alkalmazni a szövetség theológiát. Erre vigyázni kell: az eredetileg az egész Izraelre vonatkozott, számunkra az Egyházra. Onezimus a rabszolga Krisztusban, „mit jelent", szabadságot nyervén, egykori urának Filemonnak részes társa, szövetséges társa lehet „Megváltónk" által és még nagy merészen idézi a János 15,15 verset, ahol Jézus már barátnak nevezi az övéit, bárcsak úgy lett volna, de hiszen a Feltámasztott Krisztus missziói parancsát sem tudták megélni., „tegyetek tanítványokká minden népeket. Mt 28,19. Vajon maga a cikkíró minek vallja önmagát: Krisztus szövetséges társának, barátjának? vagy velem együtt megelégszik és nekem ez elég: én személy szerint Jézus a Krisztus tágabb értelemben vett tanítványának vallom magamat és a Református Egyház tagjánk, mert annak a négy ismertető jelét nemcsak vallom hanem élem is. És amint Bull inger halálra készülve hosszú és értelmes hitvallást írt és kész volt ezzel az Igaz Bíró elé állni én is kész vagyok „ama napon" vallani, és ezt egyik álmom is igazolta: én pedig a Nagy Názáreti tágabb értelemben vett tanítványának tartom magamat és nemcsak vallom, hanem az öt feltételt élem is. A három kiáltás, értelmes, zsoltáros elmélkedés... azonban a zsoltárok idézése szükséges... hiszen a Biblia ismeret ritka mint a fehér holló, úgy itt, mint a magyar földön. „Aztán ne felejtsük el ezek a zsoltárok, mégha Dávid is irta volna őket, régen, nagyon régen születtek. A zsoltáríró „akkor" nagyon hitte, hogy Isten az igazakat közvetlen közbelépéssel kimenti, megmenti. Mi már talán merjük vállalni, hogy számunkra a gondviselés erős karjai a fizikai és lelki-erkölcsi törvények, és ha Isten közbelép, még történelmi eseményeket vagy személyiségeket sem szabad közvetlen eszközének tekinteni, ha közbelép, akkor bizonyára a gondviselést, a világ rendjének fenntartását fizikai és lelkierkölcsi törvények keretében végzi." Ez történik az atom-alatti részecskék, atomok, molekulák, sejtek és az ember világában is. „És ezeket az élet törvényeket Jézus nem törölte el, hanem betöltötte Mt 5,17. Ezt nekünk a 20. században nem lehet elhallgatni, nem, különösen tudományos körökben... és nem szabad egyháztagjainkat megtéveszteni kétes ígéretekkel, még akkor sem, ha zsoltárokat idézünk".
