Calvin Synod Herald, 1996 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1996-07-01 / 4. szám
CALVIN SYNOD HERALD-1 4-AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Ötvenhetedik évi közgyűlésünket megnyitó ima Istenünk! Jó Atyánk! Háromszorszent Neved háromszor legyen áldott, hogy újra összegyűjtöttél minket, Kálvin Egyházkerületünk választott rendjeit, évenkénti alkotmány ózó Találkozásunkra. Magasztalunk, Atyánk, azértan, hogy hamis próféták jóslatai ellenében, nem csak egyetlen évtizedet élt meg Egyházkerületünk, hanem immáron a hatodik évtizedhez is kézfogásnyi távolságra megőriztél bennünket. Hálát adunk, hogy Egyházkerületünk él és élni akar, hogy egyház-kormányzatunk még mindig a miénk, fúggetlenebbül mint bárki másé bármely egyháztestben báhol. Mi .távoli magyarok', akiket ,a rut közeitől messze-csalt a Távol', most itt Moria hegyén együtt-építésre ismét együtt vagyunk magyar népünk honfoglalásának ebben az 1100 éves ünnepi évében és itteni élet-folytatásunknak százados kanyarában. Illő, hogy lélekben átszámyaljunk Szülőhazánk népéhez, akiket a század vad, tomboló viharai szégyenletes módon több darabra téptek: mint minket magunkat is ideát, nyolcadik magyar református törzsünket pontosan nyolcra, nyolc külön közösségben életét-folytató darabra. Minden magyar együttlétbe és együttörvendezésbe, az itteni miénkébe is, most belekondul az ősi rodostói kuruczos zsolozsma: „Bizony eltévedtünk, de nagy a sötétség! Felgyújtottuk a világot és nem látunk egy lépést!" Mi más lehetne itt, Édes Atyánk, a mi imádságunk Hozzád, mint az, hogy Tégy csodát népünkkel, odaát is - ideát is, láttasd meg a Lépést! „Visszasereglik most emlékezetünkbe, Jóságos Istenünk!, mindaz amit tovatűnt. Könyörgünk legyen most itt jelen a Múlt, a bölcs Jelennek jó tanulsága, hogy felépüljön a remélt Jövendő! Sok erőt adj Urunk! És sok alázatot! Ha elküldtél minket, teljék bennünk kedved! Legszebb álmainkat fogja át a valóság! Bocsásd meg nekünk, ha siralommal teljes a mi bánkódó szívünk azért a Nemzetért, amely ,mint sziklagát átélt egyévezredet és hozzá még egy százat!' Itt Nagy-Amerikának olvasztó kohójában élve a mi kétnyelvű életünket, buzgón könyörgünk segítő kegyelmedért tengerentúl és tengeren-inneni mindkét hazánkért. Jussanak el Hozzád ma különösképen a mi hálaadó szavaink azokért, akik itteni életünk elmúlt századában, különösképen Egyházkerületünk letűnt 57 évén át az élenállva Atyai kezedben álmokat valóra-váltó jóságos eszközök voltak: akik ideát valóraváltották a csodát, ,mert a csodát lelkűkben hordozták'! Többük, Jó Atyánk, már elnyerte Tőled a megérdemelt koronát, néhányuk a múlt évi találkozónk és jelen együttlétünk között. Legyen emlékük örökre megáldott! Legyen tegnapjaikat a mi holnapjainkért adott hűséges példájuk ihletés számunkra. Az életben maradottaknak add meg továbbra is Szent-Lelked segítő kegyelmét, hogy tovább munkálkodhassak Országodnak megépítésében ennek a mi fölöltte durván göröngyös földgolyónknak a szintén. Ezredek és századok fordulóinak mai időszakában álldj meg most bennünket! Áldd meg ezévi találkozónkat! Vezesd döntéseinket, határozatainkat egyházaink javára, de mindenekfölött a Te dicsőségedre. Most, amikor a Ill-ik Magyar Református Világtalálkozó küszöbén állunk, többszörözd meg áldásaidat rajtunk ideát is és odaát is, fordítsd mifelénk ragyogó orczádat, gazdagítsd mirajtunk mennyei tárházadból életet-adó kegyelmedet, nem a mi érdemeinkért - amelyek nincsenek - hanem a mi Urunkért, a Krisztus Jézusért, akinek nevére szálljon dicsőség és hálaadás, most és mindörökké. Ámen! * * * Post Scriptum. Dr. Szabó István által elmondott ima szövegét a jelenlévők kifejezett kívánságára közli Lapunk. Egyház és Egyesület Amerikai magyar református életünkben egyesületeink és egyházaink ikertestvérek. Melyik volt előbb? Sok gyülekezetünkből kinőtt az egyház. Mivel az egyház fogalma magában hordozza a hasonlóan érzők, hívók és gondolkodók seregét, megállapíthatjuk, hogy az egyház gondolata tömörítette egyházzá az újvilágban egymásban testvérére ismert magyar református embereket, s a lelki egység megvalósítására gyülekezetek szerveződtek, egymás anyagi megsegítésére - diakónia - pedig a Református Egyesület alakult meg. A kettő kezdettől fogva együtt növekedett, erősödött. Az egyház szolgáltatta a vezetőséget és a tagságot az egyesület számára, az egyesület kölcsöneivel, kiadványok megjelentetésével az egyház segítségére jött. A ligonieri gyermek és az öreg otthon létesítésével az egyház diakoniáját végezte az egyesület az egyház segítségéve! és irányításával. A kettő kiegészítette, segítette egymást, amerikai magyar református és nem református testvéreinket is. Ebben a kettősségben, amikor mindkét fél a maga kötelességét híven teljesítette, szinte zökkenő nélkül haladt mindkettő a teljesség felé, amikor azonban egyik, vagy másik, egyének, csoportok, pártok befolyása alá került, a kettő viszonyában nézeteltérés támadt, mely káros hatással volt mind a kettőre, különösen pedig a Bethlen Otthon szeretetszolgálata sínylette meg. Számunkra adva van mind a kettő és a kettős életközösség. Szinte a régi egyház-állam fogalom. Ez a viszony azonban akkor egészséges, ha egyik sem keresztezi a másik pályáját; az egyház maradjon egyház, az egyesület maradjon egyesület! A vonat sehová se mehetne, ha a sínpár egyike, vagy másika közelednék egymáshoz, vagy távolodna egymástól. A kettő kiméit távolsága, vagy közelsége, adja meg a lehetőséget mérhetetlen teher hordozására, s amellett óriási sebesség és a cél elérésére. így, ha az egyház nem lesz egyesületté, és az egyesület nem akar egyházzá lenni, hanem mindegyik a maga szolgálatát végzi, virágozhat, és virágozni is fog mind a kettő. Érdekek kereszteződése esetén egymás kárára lesznek. Ezért kell a bölcs vezetés az egyesület és az egyház és egyházi csoportok számára. Az élet kellékei: az arány, a harmónia, kölcsönösség, egymás megértésben és szeretetben való elhordozása. Az egyesületben és az egyházban is érvényes ez az alaptörvény, mely zökkenőmentes, emelkedő és kiteljesedő élethez vezet. Ebben a lelki egységben feloldódik kettóségünk, kikristályosodik a kettős szolgálat, s így válik számunkra érthetővé és áldottá a kettős paradoxon: az egyesület és az egyház egy, és az egyesület és az egyház kettő - civitas Dei - e földön az örökkévalóságra készsülódő, Istennek Amerikába szakadt, magyar, református népe, annak múltja, jelene és jövendője...! Szavaimmal szíveteket szeretném megérinteni egy szebb és boldogabb amerikai és magyar református jövendő reményében... Vitéz Ferenc Püspök, Főszerkesztő ÍGY VOLT SZÁZÉVEN ÁT! ÍGY LEGYEN A KÖVETKEZŐ SZÁZON! (Felelős szerkesztő) Egyházkerületünk és egyházaink sorsa azoktól függ Kiknek magyar gyökerei mélységesek, családi hűség köteleik erőteljesek és református meggyőződéseik határozottak!
