Calvin Synod Herald, 1995 (95. évfolyam, 1-5. szám)
1995-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD .14. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Tőkés László nagyváradi püspök újra Clevelandben volt Április végén immár harmadízben látogatott Cleveland városába magyar népünk ma élő legnagyobb történelmi személyisége 1993. évi látogatása után Romániában az ország elsőszámú ellenségének kiáltották ki. Egyes körök életét kívánják kioltani; mások még temesvári szerepét is megkérdőjelezik. Gyűlölettől elvakult ellenségei nem látták már '89-ben sem, és ma sem, hogy hősi szerepére az Úristen választotta ki ót. Április 30-án, vasárnap, a délelőtti órákban a West Park U.C.C. egyház templomában tartott történelmi jellegű igehirdetést angol nyelven. Utána "The Life of the Hungarian Ethnic Minority in Rumania" címen mondott velőkig vágó hatalmas értékű előadást ünnepi fogadtatás keretében, melyet kérdések és válaszok sorozata követett. Délután a Nyugat-oldali Magyar Református Egyház templomában igét hirdetett Tőkés László szívekbe markoló szárnyalással. Istentisztelet után 5 órakor tiszteletére rendezett díszvacsora volt az egyházközség Kálvin-termében. Vacsora után Tőkés László püspök úr beszéde, amit kérdés-felelet formájában beszélgetés követett késői órákig. A védnöki díjak, adományok és a vacsora teljes bevétele a nagyváradi és szatmárnémeti iskolák működéséhez nyújtott segítséget. Az anyagi siker minden várakozást felülmúlt. A felejthetetlen Nap mesteri megrendezéséért minden dicséret illeti Nt. Kálmán Szabolcs lelki pásztort a nyugat-oldali egyház vezetőivel, valamint a Berta László vezetése alatti 'Bocskai István Kultúrkört' szorgos tisztikarával. Az egyház és a kultúrkör kéz a kézben együttesen végezte el az előkészületnek fontos teendőit. Nem szűnhetünk meg a vészkürt-fujás véget nem érő harsongatásával, amelynek hangja egetveró kell legyen. Maga az írás mondja: „Ha a trombita bizonytalan hangzást tészen, kicsoda készül harcra?" Amíg a harc tart a trombita hangjának is harsognia kell. Nyugatról nézve Áldott emlíkű Révész Imrének igaza volt, amikor 1935-ben arról írt, hogy a Magyarországi Református Egyház a szó klasszikus értelmében nem volt és nem zsinat-presbiteri egyház. Magyar földön félreértelmezik a szót: zsinat-presbiteri egyházkormányzat. Ugyanis az a hiedelem, hogy mivel nekünk is van zsinatunk és vannak presbitereink, tehát zsinat-presbiteri egyház vagyunk. Ez hibás értelmezés. A zsinat-presbiteri kifejezés tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egyházmegyék kollektív döntése a meghatározó. Erre épülnek a nyugati református és presbiteriánus egyházak. Ezért nincs se püspökük, se főgondnokuk. Az egyházmegye gyűléseinek vezetésére egy évre moderátort választanak. Feladata csak annyi, hogy az egyházmegye vagy a zsinat ülésein elnököl, de semmi egyházkormányzási jogköre nincs. Lehet lelkész, de lehet presbiter is. A magyar református egyház történetileg püspöki-esperesi, teljesen egyedi és sajátságos egyházkormányzati rendszert teremtett. Ebben a bodrogkeresztúri konvent 1734-ben némi változásokat eszközölt, de ez a konvent kánonjogilag törvénytelen volt. Az ellenreformációs időkben azonban létkérdés volt, hogy a református hitéhez hű maradt főnemesek politikailag védelmezzék egyházunk nagyon is megcsonkított jogait. Ezért alakult ki a fógondnokság intézménye. Ez is teljesen egyedi, sajátságos magyar termék. A kiegyezés után gyakorlatilag politikusok vezették a Magyarországi Református Az évezred üzenete címmel jelent meg a híres biológus-szociológus Carl Amery könyve. A szerző szerint ma már annyira nyilvánvaló a rossz döntések gyilkos hatása, hogy egyre többen keresik az emberiét helyes,',betájolásának" útját. Hosszú elemzések után, nagy óvatosan kimondja, egy szóba sűríti a megoldást: Heiligkeit (szentség, megszentelt élet). Aztán nem győz elhatárolódni, hogy ez a szó nem azt jelenti... Nem a hagyományos vallásosságot jelenti, nem tömjénillatot, régi rítusokat, merev dogmák ismételgetését, rutinos imaformulákat... Hanem? Hanem alapjában véve valami nagyon egyszerűt jelent: azt, hogy Egyházat, akik miniszterelnökségük után lettek a Zsinat világi elnökei. Tisza Kálmán és Bánffy Dezső vaskezű egyházkormányzatára gondolunk, akiknek a püspökök szinte csak asszisztáltak egyházunk vezetésében. Korunkban mindez a visszájára fordult. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a mi egyházkormányzati rendszerünk rosszabb lenne, mint a nyugati kálvinistáké. Szerintem jobb is lehetne, ha élnénk az alkotmányosság adta valamennyi lehetőséggel. Sajnos a történeti igazság az, hogy a zsinatpresbiteri rendszerben élő nyugati református egyhászak mind sok részre szakadtak: Hollandia, Skócia, Amerikai Egyesült Államok... De a mi egyházunk nem! Érdekes módon, amikor Dél-Indiában megszületett az Egyesült Keresztyén egyház az anglikánok, methodisták, presbiteriánusok és kongregacionalisták összefogásában olyan egyházkormányzati rendszert vezettek be, amely nagyon hasonlít a Magyarországi Református Egyházéhoz. Sokat lehetne erről írni. Mi, akik a nyugati rendszerű egyházakban nevelkedtünk, látjuk a magyar református egyház egyediségét. És hisszük, hogy ha a püspök valóban püspök, és a főgondnok nemcsak báb, hanem valóban aktív társa a püspöknek, a mi egyháztörténelmünkben kialakult egyházkormányzati forma áldásosán működhet a huszonegyedik században is... (Pittsburgh, USA) Dr. Komjáthy Aladár A fenti cikk megjelent a magyarországi „Reformátusok Lapjában az ember egész létével igent mondjon arra, hogy teremtmény, akinek van gazdája, pásztora, segítője. A könyv főtétele: Az ember akkor lesz a teremtés koronája, ha fölismeri és elfogadja, hogy nem ő teremtés koronája. Ismét egy okos könyv, ami azt bizonyítja, hogy Jézus a világ Megváltója. Ő tudja igazán megmutatni, hogy miként kell sáfárkodnunk az emberi „többel". Nem önző módon mindig „befelé" kell mozgósítani a sajátos emberi dinamikát, hanem „kifelé". Jézus szavával élve: az Isten országa felé. Ez elsősorban a másik embert jelenti, de vele együtt mindig Isten egész teremtett világát is jelenti. □□□
