Calvin Synod Herald, 1994 (94. évfolyam, 2-6. szám)

1994-11-01 / 6. szám

CALVIN SYNOD HERALD-11-REFOMÁTUSOK LAPJA Püspökünk karácsonyi köszöntője NE FÉLJETEK! Lukács 2:10-11,14. Az emberi élet éjszakájában még az őrködő és virrasztó betlehemi pásztorokat is megfélemlítette a fényesség, a mennyei seregek sokasága és az Úr angyalának meg­jelenése és megszólalása: „Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában." Az Atya által küldött, angyal ajkáról el­hangzott szó arra hívja fel a pásztorokat, várakozókat, félelmes szívűeket és remény­kedőket; Ne féljetek! Ne féljetek, van kö­nyörülő Atyátok az örök atyai házban, a mennyben, Aki gondol reátok, szeret ben­neteket, gondoskodik rólatok, őrködik fe­lettetek és féltő szeretettel bíztat: Ne féljetek! Az ember félt és fél a mai világban is, ezért szól hozzánk is az angyali szózat: Ne féljetek! A ti Atyátok őrködik felettetek, meg akar tartani a magáénak, és azért bátoriít. Ti, akiknek Atyátok van, Istenetek van, akik az 0 egyházához tartoztok, bár­milyen veszedelemben vagytok is, bár a ha­lál árnyékának völgyében jártok is, bár kínoztattok, üldöztettek, mészárszékre vitettek is - Ne féljetek! - Atyáitok őrködik fektetek, s angyali szóval bátorít akkor is, amikor a legsötétebb az éjszaka, amikor legnehezebb reménykedni, imádkozni, s amikor minden nagyon rosszul megy. Ne féljetek, mert Neki gondja van tireátok! Ne féljetek, mert „hirdetek néktek nagy örömet...” Nekünk örömet?! Hisz már örülni sem tudunk, sem az életnek, sem az angyaloknak, sem a nappalnak, sem az éjsza­kának... Ezer éve szinte jó napot sem láttunk..., és mégis ne csüggedjetek! Az Atya szól gyermekeihez, angyal által üzeni az örömet... Gondoljunk, nekünk elég egy fénysugár is, s most a könyörülő Atya fényözönébe kerültünk... Nekünk, a szomo­rúaknak, árváknak, kisemmizetteknek örö­münk lesz, mely betölti csordulásig szívün­ket, szánkat, életünket, egész valónkat, s örvendezni kezdünk... Az Atya súgott, mondott nekünk valamit, örömet, áldást, melytől a szomorú megvigasztalódik és a halott feltámad! A mennyei küldött azt mondja továbbá, hogy nemcsak nektek, hanem az O minden gyermekének adja ezt az örömet. Minden szívet betölt vele. Mindenki boldog lesz, mindenki örvendezni fog. Az övéi; nem fogják bántani egymást többé...! A fegyve­reket kaszává lehet formálni, a határok el­tűnnek, a válaszfalak leomlanak, az ütésre emelt kezek ölelő karrá lesznek, mert a „nagy öröm" betölti a szíveket... Mi ez a nagy öröm, mi ez a csodálatosan ható mennyei szó...?! Az, hogy „született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában..." Isten Megtartót küldött gyermekeinek, aki tanítsa, vezesse őket földi utaikon, hogy hazataláljanak. Megtartót küldött az égből, aki életét adja övéiért, aki meghal értök, aki nem aranyon, vagy ezüstön vásárolja meg őket, váltja ki őket a kárhozat hatalmából, hanem szent vérét adja értök. Megtartóra vártunk mi is eddig elrontott életek, vesztett csaták, balesetek, tragédiák, kiirtatás és annyi sanyargatás után... Most nemcsak jön, de már itt is van Megváltónk, Messiásunk, a várva-várt Csaba királyfi, hogy megmentse az övéit... Örvendezzetek, új élet, új világ, új korszak kezdődik! Az angyali üzenet hallatára a mennyei seregek dicsőítésbe, doxológiába kezdenek: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek...!" Az angyali dicsőítés hallatára te se maradj néma! Zengjen szívedben, szád­ban és ajkaidon a dicsőítés, Neki adjatok dicsőséget! Emberek, akik dicsőséget hajhásztok, s dicsőségetek elérése folyama­tában másokat letapostok, eltiportok, most szégyenüljetek meg, és Neki adjatok dicsőséget, dicséretet: „Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás..." A mennyei hírnök közli továbbá az Atya üzenetét: „és a földön békesség és az embe­rekhez jóakarat." Az Atya békéltetőt küldött, mennyei kö­vetet, Szent Fiát, Szent Fiában Maga jelent meg látható formában, hogy ne kételkedje­tek, hanem higgyetek! Ő a békéltető, a békesség hozója. Hallgass Reá! Békülj meg teremtő és gondviselő Atyáddal, békülj meg ember testvéreddel és békülj meg magad­dal... Jött, hogy lelki egyensúlyt teremtsen szívedben, agyadban, életedben. Jött, hogy megnyissa szemeidet, hogy láss! Lássad könyörülő Atyádat, Megváltódat, testvérei­det, s lásd meg magad elesett voltát Nélkü­le... Csak Benne és Általa lehetsz valamivé és Valakivé, az Atya gyermekévé, az örökkévalóság részesévé... Látod, érzed, mérlegeled, mit tett érted mennyei Édesatyád? Karácsonyt adott, boldog karácsonyt adott, s benne adta a legnagyobb, legérté­kesebb ajándékot: Szent Fiát, Megváltódat; új életet itt és az örökkévalóságban... Törjön föl hát szívedből s ajkadon az el­fogadás öröme, s te is mondd a mennyei sereggel: „Dicsőség Istennek, békesség az embereknek....., s élj ezután a bethlehemi csillag fényében, hogy áldott lehessen az életed...! Áldott és boldog karácsonyt kíván a gyülekezeteknek, egyházkerületnek, anya­­szentegyháznak, népünknek és minden népnek Vitéz Ferenc a Kálvin Egyházkerület püspöke 1994 karácsonyán

Next

/
Thumbnails
Contents