Calvin Synod Herald, 1994 (94. évfolyam, 2-6. szám)
1994-09-01 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD-12-V REFOMATÜSOK LAPJA Kossuth Emlékév 1994. március 20-tíl 1995. március 20-ig Kossuth Lajos halálának centenáriuma alkalmából Kossuth Lajos Clevelandban Kende Géza, „Magyarok Amerikában" 1927- A Szabadság kiadása, Cleveland, OH Terebélyes fák árnyékában néma ércalak. Egyik kezét magasra emeli, mintha beszélne. Kossuth Lajos szobra. Hetvenöt esztendővel ezelőtt élt ez a szobor. Élt és beszélt. Talán sehol oly lelkesen, annyi szívvel, mint Cleveland városában. „Egy egészen új rázós és lóbáló vasúton" - írja a régi események krónikása - érkezett Kossuth és kísérete 1852. január 31-ujéb este Clevelandba, a későbbi amerikai Debrecenbe. Óriási néptömeg várta Kossuthot s kivonult eléje a katonaság és a tűzoltóság is. Fáklyásmenet kísérte be a városba a Water, St. Clair, Ontario és Superior utcákon keresztül, a 4 emeletes fényesen kivilágított Weddel House-ba, ahol remek lakosztály várt Kossuthra. A szállodába érve, Kossuth oly gyöngének érezte magát, hogy egyáltalán nem akart aznap este beszélni, de végre mégis engedett a közóhajnak, kiment az erkélyre és onnan pár rövid szót intézett a néphez, kijelentve, hogy nyugalomra van szüksége, mert teljesen kimerült. Másnap már teljesen magához tért Kossuth és az American Houseba ment, ahol több mint 1000 főnyi hallgatóság gyűlt egybe. A polgármester üdvözlő beszédére, Kossuth hosszabban válaszolt. Igazán költői lendületű bevezetés után, melyben a tengeren átrepülő fáradt madárhoz hasonlította magát, lelkes szavakkal buzdította amerikai hallgatóit a haza és a szabadság szeretetére. Tomboló lelkesedés közt végezte be azután Kossuth a beszédét, köszönetét mondva a nagyszerű fogadtatásért és Isten áldását kérve a clevelandiakra. A Kossuth-ellenes sajtó ez alkalommal azt jegyezte fel, hogy 1050 fizető hallgatója volt Kossuthnak s ezek mindegyike 1-3 dollárt fizetetett. Az itt-ott megjelent támadások és gúnyos megjegyzések azonban korántsem vették el Kossuth kedvét s férfias nyíltsággal igyekezett minél több pénzt gyűjteni egy újabb magyar szabadságharcra. Egyik clevelandi beszédében részletesen nyilatkozott Kossuth erről az ügyről és amerikai miisziója e céljáról s többek között kijelentette, hogy 40,000 puskát rendelt meg, darabját két dollárjával számítva, egy részletet már le is fizetett, de attól tart, hogy ez a részlet is odavesz, mert aránylag kevés pénz folyik be a szent célra. Kijelentette, hogy eddigi körútja alatt 160,000 dollárt áldoztak amerikai hallgatói, de ebből csak 30,000 maradt meg tisztán a kitűzött célra, mert a többi felesleges kiadásokra ment el. Éppen ezért felhívta nyilvánosan beszédében amerikai tisztelőit és jóakaróit, hogy az ügy érdekére való tekintettel ezentúl ne rendezzenek az ő tiszteletére drága banketteket és költséges felvonulásokat, hanem maradjon meg az a pénz egészen az alap gyarapítására. Délután 10,000 főnyi hallgatóság előtt beszélt a clevelandi Melodeon-ban s szép, bár rövid beszédet intézett a clevelandi iskolás gyermekek előtte megjelent csoportjához is. Feledhetetlenek voltak a clevelandi napok és feledhetetlen volt Clevelandból való távozása is, mert hisz Ohio állam törvényhozása külön bizottságot küldött Clevelandba, hogy a nagy magyar szabadságharcost Ohio állam kormányzójának, a magyar ügy mellett lelkesen agitáló Woodnak megbízásából Columbusba kísérjék. Apáról fiúra szállt a clevelandi Kossuth napok emléke. Husz-harminc esztendővel ezelőtt még éltek Cleveland városában öreg emberek, akik 1852-ben látták, hallották Kossuthot és mikor Cleveland városában nagy ünnepélyésségek között leleplezték a clevelandi magyarok kezdeményezésére Nt. Urbán József né szül. Téchy Irén - 1903-1994 -Nt. Elek Áron hitvesének édesanyjának volt a temetése a clevelandi nyugat-oldali egyházunk templomából ez év július első napján. A megható szertartás főrészét Kálmán Szabolcs lelkipásztor végezte Medgyesi Lajos esperes és Dr. Szabó István püspök em. szolgálatával. A gyászoló családot körülvette a hivek és barátok templomot megtöltő serege. A „Térj magadhoz drága Sión” éneklése alatt egyetlen szem sem maradt szárazon. Áldott emlékére az elhangzott szavakból néhány sort idézetként közöl Egyházkerületünk Lapja: Ezen a nyárközépi gyászos reggelen kivételes halott koporsóját zártuk. A nagy ember-család minden nemzetének a nyelvén a koporsót némának nevezi a világ, pedig beszél, nem is egy nyelven hanem kettőn. Itt és ma ebben a templomban hangosabban harsogta kettős üzenetét mint máskor és máshol. Egyik része, amely a halál zsolozsmája az elmúlásról zúgja: „Elmúlik a világ és annak kívánsága is!", de a másik rész, amely az élet himnusza hangosan harsogja: „De aki az Isten akaratát cselekszi megmarad örökké!" (I. János 2:17) Első rész letörőén lesújtó, másik fejedelmien felemelő. - Két nyelvű népnek, mint mi vagyunk, két nyelven és két hangsúllyal üzen a koporsó. -Az Úr pap-szolgájának özvegyült hitvese, az Úr pap-szolgájának anyósaazaki fölött akoporsó lezárult. A szó igazi értelme szerinti „papné" és „papnő" volt a mi távozó drága halottunk, aki egy hosszú emberéleten át egész szívével és élete minden mozdulatával munkálta Isten akaratát híven, hűséggel mindhalálig. Élő tanúk reá a régi new-yorki hivek, ahol a pap-férj oldalán és tanúk reá a cleveland i hívek, ahol a pap-vó oldalán példásan és papként szorgoskodott cselekedvén Isten-akaratát. Az ősi Magyar Erdélyben a 430 évvel ezelőtt megszületett Unitárius világ egyház ezt a végső búcsúzási istentiszteletet liturgiájában nem temetésnek nevezi, hanem az elköltözött életéért való hálaadási szertartásnak hívja. - Az Evangélium igazi jellege szerint mi most valójában nem temetünk, hanem itt együttesen hálát adunk egy Istentől ajéndákba-kapott magasztos életért, Nt. Urbán Józsefné életéért. - Ugyanennek az evangéliumi meggyőződésnek a kifejezője az a tény is, hogy Hollandiában, ahol a Református egyház az Állam-egyház, a király-hitves temetésekor az özvegyült királyné nem fekete gyászba öltözötten jelenik meg, hanem glóriásan fehér öltözetben a rotterdámi Kálvinista Katedrálisban. Szívekhez szóló mélységes búcsú-ima után könnyeltelt szemekkel kísérte ki a templomból a gyülekezet az elhunyt papnét New Yorkba induló útjára, ahol hitvese mellé helyezték el porait a felhőkarcolók árnyékában. „Aki az Úrnak szolgál, megbecsüli azt az Atya!" felállított Kossuth szobrot, a közönség soraiban itt is, ott is feltűnt egy hajlott hátú, hófehér hajú öreg amerikai, megviselt, gyűrött Kossuth kalappal a fején, aki a körülötte állóknál^könnyes szemmel halkan mesélt azokról a nagy időkről" "when Kossuth was in our town!..."
