Calvin Synod Herald, 1994 (94. évfolyam, 2-6. szám)

1994-07-01 / 4. szám

CALVIN SYNOD HERALD-12-REFOMÁTtlSOK LAPJA Ft. Dr. Szabó István (Folytatás a 11. oldalról) Három könyve jelent meg nyomtatásban: "Ralph Waldo Emerson - Gondolat Világa", "In the Footsteps of the Reformers", melyben Lutherról, Zwingliről és Kálvinról írt, majd pedig a "March of Truth" c. könyve, húsz miniatűr a reformáció húsz hőséről. E művéhez helyszíni kutatást végzett, s így utazói minőségben is szerepelt. Utóbbi könyve eddig 3 kiadást ért el, megjelent angolon kívül holland nyelven. Dr. Szabó István írói talentumát a Refor­mátusok Lapja szerkesztésében; is csillog­tatta. Amikor felekezetűnk megszűntette eredeti német lapja kiadását, megvonta a se­gélyt a Reformátusok Lapjától is. Hogy meg ne szűnjön a lap, az Egyházkerület Tanácsa őt bízta meg a lap szerkesztésével, akinek ismét a semmiből kellett felépítenie a lapot, pénz nélkül és egyedül... Sok-sok elfoglalt­sága mellett vállalta ezt a feladatot, s 5 éven át végezte. Hogy ma van Reformátusok Lapja, az érdem Szabó Istváné, ez elvitat­hatatlan! írásai lapjában, amerikai és külföldi magyar és angol lapokban jelentek meg. Egyházi diplomata. Hazai egyházunk a második világháború kitörése előtt szemelte ki ót erre a feladatra. Kiküldetett, hogy szervezze egy egységbe az Amerikában csoportokban élő magyar református gyüle­kezeteket. Ebben a szolgálatban munkálko­dott, s nem rajta múlott, hogy még most is egység helyett csoportokban élünk saját magunk, anyaegyházunk és Úrunk szomo­rúságára! Szolgálata alatt több alkalommal vett részt felekezetűnk zsinati gyűlésein, ahol, mint oroszlán, harcolt öröklött és szerzett jogaink megtartásáért. Éber volt a vártán: "nequid ecclesia detrimenti capiat..." Bizony sokszor meg is mosolyogtuk, hogy megint „meg kell védeni az Egyház­­kerületet", és hogy „történelmi időket élünk...", s valóban meg kellett menteni az Egyházkerületet, és életünk minden pillana­ta valóban történelmi idő...! Adjon Isten még sok-sok erőt Szabó Istvánnak Egyház­­kerületünk védelmében, és adjon nekünk az Úr sok ilyen Szabó Istvánt Egyházkerü­letünk életéhez! Egyházkormányzó. Dr. Szabó István a legrágibb magyar református gyülekezet lelkipásztora volt Amerikában. Egyháza gondja mellett Egyházkerületünk két alka­lommal választotta elnökévé. Ez a legma­gasabb egyházi tisztség a magyar reformá­tus egyház püspökei sorába iktatta, akit így is tisztelünk, s akiről a történetírás így fog megemlékezni. Dr. Szabó Istvánt Egyház­­kerületünk örökös tiszteletbeli elnökének tartotta meg. A Tóparti Egyházmegye espe­­resi tisztét is viselte. Templomépítő. Az ünnepelt nagyságát minden éló szónál hívebben hirdeti építői mivolta és csodálatos alkotása a Nagytemp­lom! Épült már ennek az egyháznak temp­loma, három is! Már megvetették lábukat a hegyen, megépült az új kistemplom, a dészterem. Az egyház népe szívében még ott élt egy nagy álom: az új templom! Jött az új erő, az új Józsué, aki bevezette népét az ígéret templomába! Az egész egyház népe imádkozott, pénzt gyűjtőút és adako­zott. Szabó István vezette a tervezést. A falak emelkedtek már, készültek a kőrózsás ablakok, csak a torony, a torony rajza nem illett még bele Szabó István elképzelésébe. Végre! A tizenharmadik rajz is elkészült, melyet csodálatos szépen faragtak kőbe a hívek boldogságára, Szabó István megelé­gedésére és Isten dicsőségére! Ez a csodálatosan szép templom és torony népe segítségével dr. Szabó István alkotása! Legyen érte hála az örökkévaló Istennek! Hogy milyen szép és csodálatos volt a temp­lomszentelés - csak ti clevelandiak tudnátok elmondani! Lelkipásztor. Nem úgy, ahogy ő azt egykor elképzelte, hanem ahogy az Isten elrendelte! Bizonyára ő is egy csendes, falu­si, vagy nagyvárosi parókiáról álmodozott, valahol a Tisza partján... Az örökkévaló Isten kihozta őt atyái földjéről, hogy pász­­torolja az Ó elszéledt nyáját... Hozta a leg­megfelelőbbeket! így lett már diákkorában Daisytownban lelkész, majd Toledóban és harminchat évig - Clevelandban! Igaz, ez is nagy parókia és nagy mező... Nagy a város is...! De úgy vagyunk, és egyre inkább, amint a nóta mondja" „ezer között csak egy szál van..." A tömbmagyarság fel­bomlott és egyre bomlik... Nagyon oldott kéve lettünk... Már a második, sót a harma­dik diaszpóra sorsot éljük... Oldott kéve életünkre jellemző Millett francia festő Ka­lász szedők festménye; a tarlón sok az elszórt kalász és a nap már a horizontot éri... Ennek a pásztornak a bojtára voltam. Maga maradt a mezőn, s azóta is egyedül végzi szolgá­latát... Azóta még nagyobb lett a mező, de kevesebb rajta a kalász... Az élet tarlóján nagy szomorúság is érte, az első hitves korai elvesztése, ki maga után hagyta Istvánt és Ferencet... de legyen áldott az Úr, hogy visszsütött a nap, s reáragyog annak arany­sugara: Palika...! Házigazda. Dr. Szabó István hazai mértékkel mérve is főúri házigazda. Otthon, bizonyára a Felsőház tagja lett volna! Híre, tudása, előkelők barátsága mellett kedves, közvetlen, páratlan vendéglátó házigazda. Odahaza sok helyen leszerelték a kocsi kerekét, hogy a vendég el ne menjen, ő úgy szereli le, nem a kerekeiket, hanem a szár­nyainkat... Ha eljössz meglátogatni, itt ma­radsz! Nemcsak terített asztal vár, hanem áldottlelkű háziasszony és házigazda. Szí­ves, baráti szó, jó tanács, sebet gyógyító bal­zsamos szavak... életünk ütött-kopott, csor­ba poharába szerető, baráti szívének drága tartalma csordul... Kinek lenne kedve el­menni...? - Ne menjetek még el, hiszen olyan ritkán látjuk egymást. Barát. Amikor folytatni akartam íráso­mat, piros ceruza került kezembe, mintha ezt a szót „barát" piros betűkkel kellene írni! Igaz is, mert ebből a fajta emberből kevés van, és talán még kevesebb, mint gondolná az ember! Ha közel van, az a baj; ha messze van, nagyobb baj! A Biblia ezt írja róla: „mindenkor szeret az igaz barát..." És tudjuk, ilyen is van! S hogy kevés van belő­le, annál értékesebb... mint az igazgyöngy, a fekete gyémánt és a hasadásnélküli opál... Ilyen barát Szabó István! Amióta megis­mertem. Mondtam is Neki egyszer: nem vagyunk komák, sem sógorok, tehát minden alap megvan arra, hogy jóban lehessünk és barátok legyünk. Mások más szavakkal, de minden barátja ezeket a dol­gokat mondhatná el Felőle. Isten áldja meg ezt az igaz barátot! * * * Azt hiszitek, hogy mondanivalóm végé­re jutottam, pedig de sok minden van még, amit el kellene mondanom! Ne gondoljátok, hogy Szabó Istvánról pár perc alatt el lehet mondani, le lehet írni mindent! Sem pira­mist, sem katedrálist egyetlen ember nem tud építeni. E clevelandikolossszusnakcsak egy néhány jellemző vonását rajzoltam meg. Az egyszeri szobrász művét csodálva megkérdezték tőle, hogy tudta kifaragni ezt a csodálatosan szép szobrot, mire ezt felel­(Folytatás a *3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents