Calvin Synod Herald, 1994 (94. évfolyam, 2-6. szám)
1994-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD-14-REFOMATÜSOK LAPJA Székely fájdalom SzecJeníts Jenő verse------------------------------------------------' A történelmi kálvinízmus nyomdokain folytatás a 13.ik oldalról >. ............. ..... -fogad mint valmikor a 16-17 században a faluk népe Kálvin, Béza tanításait, Szenczi Molnár Dávai Biró Mátyás zsoltárait Mélius és Kis István... az egervölgyi hitvallás vitézek által kitermelt és megimádkozott káté tanításait... ELSŐ SZERETETEDET ELHAGYTAD... Emlékezzél meg azért honnan estél ki... térj meg és az előbbi cselekedeteidet cselekedd... mert ha nem eljön az akinek hatalma van kimozdítani a gyülekezet gyertya-tartóját... Jel.2:4-5 Mi is emlékezünk az első szeretette, az alapítókra: „Emlékezzünk reájuk, hitüknek záloga, szövetséggel kötelez új feladatokra... Mi is emlékezünk az előbbi cselekedetekre. Egyszerű vallásos élet volt az, a templomalapítók jó hite: tempolomozás, Istentiszteletek, zsoltárok dicséretek, sakrementumok: keresztség és az Úrvacsora, esketések, keresztelések, konfirmáció, szorgalmas lelkipásztorok mukára kész elöljárók, jóravaló presbyterek, egyházi munkások, akiknek dereka belefáradt a munkába. „A GYŐZEDELMESNEK ENNI ADOK AZ ÉLET FÁJÁRÓL... Nem is panaszkodunk... Vannak elegen, akik az egyházat temetik, vagy mentegetni akarják, vagy halálra védelmezik. Van az Egyháznak Úra és Védője... mi csak ne aggodalmaskodjunkmi csak végezzük a mi munkánkat. S hajói végezzük, igen, mi is lehetünk győzedelmesek. Mert mint gyülekezetek győztünk. A nagy apostol, Pál, azt írta, hogy „mindezekben felettéb diadalmaskodunk... Róm.8:37.. Nekünk is elég Istennek kegyelme s az Ő ereje a mi erőtlenségünk által is elvégeztetik... 2Kor. 12:9 Lelki eledelt kaptunk az élet fájáról... Az Ige és sakramentumok tápláltak bennünket.. .Oh messze vagyunk még attól, hogy a gyülekezetek minden felnőtt tagját nagykorú református keresztyénnek nevezthetnénk... egyelőre arra törekedünk, hogy ezt a szép nevet illedelmesen viseljük és ahhoz felnőjünk! Erdélyország felett bús fellegek szállnak Bánatos könnyei Tó'zsér Máriának. Elvitték jó fiát oláh katonának, Nem lehet vigasza szomorúságának. Hír nem jön felőle, mindhiába várja Székely kapu alatt sírdogál magába Gyenge teste reszket csípős őszi szélben, Imakönyvet lapoz remegő' kezében. Könnyei hullanak mint sűrű gyöngyzápor Ajkai fáradtak esdeklő' imáktól. Messze elrepíti képzeletvilága, Szegény lelke ott jár a Dunadeítába. Most levelet olvas, önmagával beszél: „Kedves Édesanyám , így kezdi a level; „Köszönöm jóságát, ne aggódjon értem, Miattam bú, bánat ne legyen szívében. Mieló'tt a nagy tél ráborul a tájra, Otthon leszek újra szép Erdélyországba Szeméből a levél kicsal ezer könnyet, Áldott keze zárja kopott imakönyvet. Múlnak az évszakok, szörnyű idő' járja Megöltek egy legényt a Punadeltába Erdélyben született, Tó'zsér Pálnak hívták Oláhok megvetve, csak „Bozgomak mondták. Székely volt, igazi hunmagyar fajtából Oláh szó vagy beszéd nem hangzott ajkáról. Magyarul nótázott, Erdélyért élt lelke, Míg gyilkos kés orvul le nem terítette. Deszka koporsóba zárták hevenyészve, Azon szivárgott át drága székely vére. Pirosra festette a szűz fehér havat, Mely alól a sarjadó fű zölden fakadt. Kárpátokban tombol télnek vad orkánja Ezüst havat szitál szülőhazájára. Sudár fenyvesek közt székelykapus házba Édesanya virraszt, fiát haza várja. Szemei fáradtak, rózsás arca sápadt Homolokán barázdát szánt a féltó' bánat. Szép fejét lehajtva, lassan álomra tér. Kialszik a mécses, tovább zenél a szél. Hófehér köntösben érkezik a reggel Ébred székely anya könnyfatyolos szemmel. Szívszorongva néz a közelgő' szekérre, Deszka koporsóra, havas fedelére. Istenem kit hoznak, miért jönnek erre. Szívét kínozza most anyai sejtelme. Melléje szegődik sötét végzet árnya, Halál madár huhog, rárepül házára. Halkan kondul harang kis templom tornyában Tó'zsér Máriának lelke sír hangjában. Ravatalon fekszik szép szeme világa. Isten angyalai, ügyeljetek rája! Attila királynak késó' unokája, Kerüljön a hősök égi otthonába! Vigyétek Csabához Hadaknak útjára, Aranyszemű csillag vigyáz majd álmára. A szíveket tépő fenti közltemény a székely-sors meghatóan drámai kifejezője. Szerkesztőnk tollából a vers angol nyelvű fordítása is olvasható lapunkjelen számának 3.-ik oldalán. Olvasóink minden bizonnyal egyetértenek szerkesztői karunk érzéseivel, hogy kevés vers jelent meg irodalmunkban, mely a nagy magyar tragédiának erdélyi változatát ennyire kifejezően örökítette meg mint a fenti székely fájdalom.
