Calvin Synod Herald, 1993 (93. évfolyam, 2-6. szám)

1993-11-01 / 6. szám

URAM HAJLÉKODAT, SZERETEM HÁZADAT.

Toledói gyülekezetünk a 90 éves mérföldkőnél

Toledóba gyakran megyek szűkebb értelemben vett családi látogatásra. Október 24- ét viszont a gyülekezet nagy családjában töltöttem. Családi ünnepnek szánták. Annak is bizonyult. Toledónak vannak közeli és távoli barátai, de szomszédgyülekezetei nincsenek. Elszigetelve él Detroit és Cleveland között. Annál inkább figyelemre méltó, hogy elszigeteltsége nem vezetett sorvadáshoz.

Ajubileum előestéjén, nagyobb unokáim kíséretében, sétára indultam a történelmet sugalló városrészben. Az első uccakeresztezódésnél sose tudok tovább menni anélkül, hogy - Adyval szólva és érezve - megemeljem kalapom mélyen. A templommal párhuzamosan futó út neve: Bogár St. Magyar személyekhez fűződő uccanevet nem osztogattak bőkezűen az amerikai városok. A Bogár St. azt hirdeti, hogy Bogár Lajos lelkész szolgálata beépült a templom körül megtelepedett magyar és nem magyar lakosok gyülekezetén túlmenőleg. Wharton NJ- ben van Dezső St., Ligonierben Kalassay Drive. Jó lenne kiegészíteni a hiányos felsorolást.

Egy bokorban három templom, úgy, mint a nyírségi falumban láttam: a református, a görög katolikus és a római katolikus. Ezek nélkül a magyar templomok nélkül soha nem épült volna fel ez a hírneves városrész, melyet ma televíziós adások nyomán országvilág ismer, erős magyar gyökereiről, intézményeiről.

A három templom tövében eszembe jut

az Amerikában épült sokszáz magyar templom rendeltetése. Istentisztelet házai azok mindenek feleltt, ugyanakkor ott építette megszentelt falai között, amerikai magyar népünk, megtartatása tovébbi erődjeit, a népi közösség életvédő bástyáit.

A templom alagsorába szemünk elé tárul az egyházalapító nemzedék hithőseinek képcsarnoka. Szívszerint hasonlítom őket az országalapítókhoz. Amit tettek szent életigényt szolgált. Hitük egyszerű, de tudatos, kitartó. Amiben hittek, arra maradék nélkül feltették egész életüket.

Ott látjuk papjait: Harsányi István, Kovács János, Boros Jenó, Bogár Lajos, Bertalan Imre András, Soltész András, Ackermann Henry, majd ismét Bertalan Imre. Új laky óta mindegyikhez közeli szálak fűznek. Van köztük hivatalban elődöm, egyházi közösségvezetésben munkatársam, konfirmandus növendékem, magyar iskolám tagja, nem utolsó sorban fiam. A papok mellett látjuk az egyházalapító presbiterek galériáját. Van köztük országos viszonylatban ismert név, de egy bviztos, mindegyiknek neve fel van jegyezve az Élet Könyvében és a hálás utókor emlékezetében: Idős Molnár József, Nagy János, Jakcsy János, matemy Pál, Lengyel János, Török Imre, Árvay András, Kankulya János, Matyók Pál, Horváth Lajos, hogy csak az első presbitereket, gondnokokat említsem. Kiemelt helyen a galériában az országos szinten ismert Molnár István, az Amerikai Magyar Református Egyesület nagy építője, leánya Molnár Etel, a vasárnapi iskola szuperintendense, a Református Egyesület országos igazgatója, majd a nőegyleti vezetők, egyleti tagok megszámlálhatatlan sora, akik közelebb juttattak bennünket Jézus szava megértéséhez: „Építem az anyaszentegyházat."

A rangos papi galéria közepén Dr. Szabó István, aki egyébként a napi események központjába került nemcsak azért, amit tett, amikor a gyülekezet belső és külső bástyákat újraépítő lelkipásztora volt a negyvenes években, hanem azért, mert ó hirdette az ünnepi gyülekezetét lelkesítő éltető Igét. Ajkáról hitelesen hallgatunk újra felcsendülni a toledói egyházi életet jellemző jeligét: „Toledo vezet." Elmondta a Krisztusban való dicsekedés megengedett hangján,

miben vezetett a múltban. Mi pedig hozzá mondjuk, miben látjuk Toledo útmutató szerepét a jelenben.

Gondolunk arra, hogy ma is lehet életteljes vasárnapi iskola gyülekezeteinkben. Ott legalább hatvan gyermek és ifjú részesedik keresztyén nevelésben. A templom telve: gyermekek, felnőttek, ifj ak és idősök egyenlő arányban.

Toledo irányt mutat, vezet! Alig temette el az évtizedeken át jó szolgálatot végző lévita-papját, Nagy Józsefet, máris nyomába lépett Judy Shumaker, lelkészi pályára készülő tanárnő.

Toledo vezet, irányt mutat, hogyan lehet egy többségében angolajkú gyülekezet fogékony a magyar nyelv és kultúra ápolása terén.

Vezet és irányt mutat, amikor megengedi, hogy lelkipásztora egy egész évet töltsön, családostól Sárospatakon, mert tudatában van, hogy a leghathatósabb lelkészutánpótlás az, amikor itt született, közülük való lelkipásztor megy vissza egy lelki feltöltés esztendejére.

Vezet, irányt mutat abban, hogy a jubileumi egész esztendőt felhasználja arra, hogy a múltból való erőgyűjtéssel egyidőben élje át Pál intelmeire figyelve a jövőnek való „nekidűlés" szent odaadását.

Az egyház egy régebben írt történetében figyelmemet megragadta egy mondat: „A toledói református magyarság gyakran volt megindítója az egész amerikai magyarság életére kiható, azt összeforrasztó mozgalomnak. Gondoljunk csak az Amerikai Magyar Református Egyesület történetére. Toldeo korántsem volt indítója, de őrizője annál inkább. Erre emlékezve csatlakozott e sorok írója Dózsa György elnökhöz, a Bacsó házaspárhoz, hogy ellátogassanak ahhoz az épülethez, amely hosszú időn át az Egyesület „központi" hivatala, az egykori magyamegyed közepén, a „Paine" uccában. Megintcsak, kalapot mélyen megemelve, hálaadással gondolunk arra, hogy a Református Egyesület ma is „középen" van, mint szív a szervezet középpontjában, amerikai magyar életünk középpontjában.

Ezeket a sorokat azzal a megnyugtató érzéssel vetettem papírra, hogy azt ami az én reflekcióimból kimaradt, megtaláljuk Dr. Szabó István ünnepi igehirdetésének idézeteiben. O a nagy kor tanúja egyben munkálója annak a történelemnek, melynek mi, az ő és szolgatársai bizonyságtétele folytán, csodálói vagyunk.

Bertalan Imre, Washington