Calvin Synod Herald, 1993 (93. évfolyam, 2-6. szám)
1993-11-01 / 6. szám
Reformátusok HERfiLP) Lapja CfiLVIN SYNOD tr A Magyar Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja........Alapíttatott 1900-ban =S\ ^ XCIII. ÉVFOLYAM 1993. NOVEMBER/DECEMBER 6. SZÁMj KARÁCSONyi kÖSZÖNTÉS V Dr. Vitéz Ferenc V A karácsonyban Isten egyszülött Fiát adta váltságul az emberért, mert szerette a világot és szerette benne a maga képére teremtett embert. Az ember Teremtője ellen támadt, de az atyai szeretet könyörült bűnös gyermekén, és Megváltóként Fiát adta érte. Milyen csodálatos ez az atyai szeretet, amellyel Isten lehajolt lázadó, elesett gyermekéhez! A Szabadító az idők teljességében érkezett e világra. Csodálatos módon: emberi formában, hogy az ember felismerhesse, és hogy emberként viszonyuljon hozzánk. A gyermek Jézus jött el, amint az angyali karok és mennyei hírnök hirdette. Az isteni szeretet láthatóvá lett Őbenne. A megváltásra szoruló ember láthatta, hallhatta, követhette Őt, sőt még meg is vethette, elfoghatta, keresztre is feszíthette és el is temethette Őt. Akik meghallották hívogató szavát, akik szívükbe fogadták, azok Benne, Általa és Neki élhették maradék életüket e földön és Vele lehettek az örökkévalóságban. Csak meg kellett ragadniok átszögezett kezét, bűnbánattal elfogadni megváltói ajándékát: az új életet, s Vele és Általa átmenni a halálból az Életre. Testvérem, Isten nemcsak annak a komák, melyben testileg jött el Jézus, ígérte és adta az új élet lehetőségét, hanem neked ma és minden idők emberének. Elesettségben egyetlenegy Szabadító tud csak megszabadítani: Jézus! Egy út van a megmaradásra: amelyet Jézus jelölt ki számodra, s amelyen járva megszólít: Jer, és kövess engem! Sok úton jártál, sokszor jutottál zsákutcába, estél szakadékba, mert nem Reá, hanem emberekre hallgattál. Most, a karácsonyban megint hozzád jön, megszólít, hív, és adja azt a boldog lehetőséget, hogy áldott lehessen földi életed és az örökkévalóság is! Jöjj azért, menj el egészen Betlehemig, Jézus bölcsőjéig, Jézusig, hogy áldott lehessen életed, karácsonyod, s bepillanthass az örökkévalóságba. így jöjj szent közelébe Kálvin Egyházkerületünk népe, a Református Egyházunk Egyházaink serege, nehéz időket látott magyarságunk, itt, a diaszpórában, a csonka hazában és a feldúlt végeken... Menjünk elébe a legnagyobb és legkegyelmesebb királynak, Jézusnak, hogy legyen új életünk, boldog hazánk és örökkévalóságunk... Dr. Vitéz Ferenc A Kálvin Egyházkerület, püspöke Vezérlő gondolatok az új államformáláshoz Magyarságunk bennünket összekapcsol. Minket nem szavak, nem jelszavak, nem jelvények, nem mivoltunknak mesterséges üres definíciói kapcsolnak össze, hanem nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai. Mi az, hogy magyar? Magyar minden, amit mi, apáink és őseink egyaránt magyarnak éreztünk és magyarnak tudunk. Magyar minden, amire mint magyarok emlékezünk, magyar minden, amiért és ami által egymáshoz kapcsolódunk, egymásért érzünk, egymást testvérünknek valljuk. Ez kovácsolt minket nemzetté vándorlásainkban, honfoglalásunkban, államalapításunkban és államunk további tökéletesítésében. Európának ezen a részén, itt a Dunamedencében mi voltunk az államformálásnak és nemzetformálásnak kovásza és hozzáteszem, mindkettőnek önzetlen formában. Századokan át segítettük Európát építeni. Hangsúlyozom: építeni, mert nemcsak védtük Európát, hanem építettük is a magunk tudásával s a magunk tehetségével. A puszták fiának távolról hozott politikai készségével, erős akaratával és azzal a sokoldalú tehetséggel, amelyet fiainkban magunkénak vallhatunk. Ma ebben a megnagyobbodott és mégis szűkké lett világban, amely itt körülöttünk forr és új életformátkeres, ebben az új világban segítünk Európa helyett immár világot építeni, mindenütt, ahol magyar áll és magyar él. Mi magyarok kötelességet teljesítünk ott ahol állunk mindenfelé jóságot jósággal, hívséget hívséggel fizetünk, ahol olyanra találunk! Magyarok vagyunk! Teleki Pál (1938)
