Calvin Synod Herald, 1993 (93. évfolyam, 2-6. szám)
1993-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 14 -REFOMATÜSOK LflPJfl NAqy ÄMERikA Naqy Maqyar TRAqÉdiÁjA Reformátusságunk Nagytemplomának Requiemje a Magyar Debrecenben Történelmi és építőművészeti Emlék-Templom alkotásunk idegen kezekbe került Március 28-án összevont gyász-istentisztelet keretében folyt le zsúfolásig megtelt Nagytemplomban a végső búcsuzás szerttartása. A búcsú prédikációt magyar nyelven Dr. Szabó István, az építő-lelkipásztor mondotta; angol nyelven Nt. Endrei Ferenc, jelen lelkipásztor prédikált. A búcsú-imát Dr. Piri József az egyház negyed-évszázadonáti főgondnoka mondotta el. Mindhárom történelmi jellegű szerzeményből kiválasztott részleteket közlünk az alábbiakban: Dr. Szabó Igehirdetéséből Századunk végének nagy hőse, Tőkés László, ugyanazon a temesvári paróchián hajtotta végre századunk legnagyobb csodáját, ahol a század elejének nagy költő papja, Szabolcska Mihály, írta prédikációit és örökszép költeményeit. Egyik legmegragadóbb verse: „Dal a kis Demeter Rózsikéról". A kis Demeter Rózsika a téli, fagyos éjszakán a tanyáról átfut a város patikájába, hogy orvosságot hozzon súlyos beteg édesanyjának. Útközben kegyetlenül átfagy, ágyba esik, meghal. A család jön jelenteni a papnak a halál lesújtó hírét. Szabolcska írja: „És most nekem kell hirdetnem, Atyám, hogy bölcs vagy Te, hogy jó vagy Te, és mindig ott volt kegyelmedben a kis Demeter Rózsika." V alami egészen hasonlós borzongós érzés töltötte el a szívemet, amikor hetek óta készülnöm kellett erre a mai szolgálatra. S ok szomorú temetésen kellett hirdetnem az Igét ebben a Nagytemplomban hosszú pásztorkodásom alatt. Talán a legszomorúbb volt, mikor itt az Úrasztala előtt egymás mellett két koporsó feküdt: a hirtelen elhunyt ifjú lányé és a halál hírére megszakadt-szívű édesapjáé. De amai temetési beszéd még ennél is tragikusabb; ennél is nehezebb! Requiem ez a mai lesuútó alkalom, kálvinista gyászmise! Amerika magyar Debrecenében búcsuzunkNagytemplomunktól, amerikai magyar életünk csúcs-teljesítményétől, mely többé nem lesz magyar; hol többé nem leng a magyar zászló az amerikai mellett és nem csendül fel az „Isten áldd meg a magyart!" Tragédia ez! Magyar tragédia! A legnagyobb amerikai magyar tragédia! A felettünk sugárzó tornyunkban, Cleveland legmagasabb pontján, elnémulnak a harangok: Bocskai harangunk és két kisebb t;ársa. Nem lennék méltó sem önmagamhoz, sem az alkalomhoz, ha ez a gyászbeszéd nem lenne vádbeszéd. „Je accusée!" Úgy állok itt ma ezen a szószéken, mint Luther állott Wormsban: „Itt állok, másként nem tehetek!" és Kossuth akápolnai csatamezőn: „Isten kezembe adta a Tárogatót, hogy felserkentsem a holtakat!" Oh, de sokan vannak ! ? Apáitok, anyáitok, kik annyi mérhetetlen áldozatot hoztak! Először vádolom magát a Történelmet! Miért kellett nemzeti vezető nagyságoknak pontosan egy esztendővel ennek a Nagytemplomnak a felszentelése után reánk zúdítania ( a segély-védelmi törvény diktatórikus eltörlésével) csak az első esztendő alatt egyszázötezer más-színű másnap segélyt-élvezó vándor-madárt Alabama napsütéséből ide a mi területünkre?! Ennek következményeként szétszórattunk, ,mint az oldott kéve, nemcsak 56 külvárosba, hanem még tovább, egész nagy Amerikába. Gyurkó néni esete, a legfőbb illusztráció. Az ő temetése volt egyik a legutolsók között nyugalomba-vonulásom előtt. Gyurkó néni pontosan 100 esztendős volt, mikor temettük innen, életéveinek száma megegyezett leszármazottainak a számával, kik mind itt voltak; de a száz közül egyetlen egy sem volt nemcsak clevelandi lakos, de még Ohio állambeli sem. Mi történt a 33 évvel ezelőtti csodálatos úrvacsorázó számmal, amikor Hús vét reggelén jómagam és a ma utánam imát-mondó főgondnokunk 1111 hívőnek adtuk itt ezen a szent helyen a szent kenyeret és a Pohárt? Vádolom azt a látszólagos többséget, amely történelmi zavarában döntő szavazásával; emberi akaratát érvényesítette, az isteni akarat helyett! Elfelejtvén a tényt, hogy a kálvinizmus (ha adta is a világnak a demokráciát, nem demokrácia, hanem theokrácia.) Presby tereket kálvinista gyülekezet nem arra választ, hogy emberi akaratot képviseljen; hanem hogy Isten akaratát. Isten akarata semmiképpen sem óhajtotta, hogy amit mi az 0 dicsőségére építettünk, mások kezébe essék prédaként. Mai imánk csak az lehet, ami a szenvedő Krusztusunké volt: „Bocsásd meg, Atyánk! Mert nem tudták, mit cselekedtek!" Vádolom amerikai magyar Debrecenünk magyarságát, hogy a nagy változások életútján nem jött a birtokos egyház híveinek támogatására, hogy a legnagyobb történelmi és építőművészeti Emlék-Templom nem tudott magyar kézben maradni: ha nem másként legalább úgy mint nagy magyar koncenciós találkozóhely; múzeális és sportoló központ. Sőt vádolom nagy Amerikánk bőségben élő össz-magyarságát, hogy nem nyitotta meg kellő mértékben erszényét a megmentés parancsoló útkanyarában. A János Mennyei Jelentéseiben az Úr angyalával nemcsak a kis-ázsiai Philadelphiában lévő gy ülekezetnek üzente a textust: „Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!", hanem üzente azt minden gyülekezetnek akárhol legyen a sáros földgolyón. Nekünk is, clevelandi Első Egyház gyülekezetének. Keresgethetünk ilyen és olyan reálisnak látszó okokat, letűnik az elsőség koronája, amit annyiszor folytatás a 15. oldalon
